Vízrajzi Évkönyv 80., 1975 (Budapest, 1976)

Tartalomjegyzék

lékfolyótorkolati szelvényében végeztek részletes, pontonkénti vizhozam- mérést, akkor még mechanikus berendezésű Woltman-szárnnyal. Az eredményeket az Országos Levéltárban őrzött rajzok szemléltetik. Ezeknél a méréseknél is korábbiak Huszár Mátyás 1825. évi pozsonyi, ugyancsak pontonkénti szárnymérései. Megelőzte a Vizrajzi Osztályt Horváth Ignác mü- egyetemi tanár is. A szárnyfordulatoknak szalagon való regisztrálására maga-szerkesztette villamos jelzőberendezést használt és sikerült megmérnie az 1876. évi dunai árviz tetőző hozamát. Befejezetlenül maradt tanulmányának kézirata a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár budapesti gyűjteményében található.

e. / A vizhozam-mérések adatait a Vizrajzi Osztály 1903-ig évről-évre közölte az évkönyveiben. A Tiszán az áradás és apadás idején azonos vízállásnál is lényegesen eltérő vizszinesés miatt adódó, 30 %-ot is elérő nagy különbségek miatt sokan kételkedtek a mérések megbízhatóságában. A vizszinesés változásának hatása a vízhozamra akkoriban még ismeretlen volt, hiszen Nyugat-Európának a Tiszáénál jóval nagyobb esésű folyóin a mérési hibahatárokon belül maradt. A korabeli irodalom nem adott magyarázatot a jelenségre. A vizhoza:mmérési eredmények közlése a támadások miatt abbamaradt, bár Hajós Sámuelnek a tiszapüspöki szelvényben 1895- ben végzett sorozatmérései megoldották a rejtélyt /az "árvízi hurok" ábráját több külföldi szerző is átvette/ és a Vizrajzi Osztály méréseinek megbízhatóságát 1900-1902-ben a makerlói völgyzárógát medencéjének és a Ferenc-csatorna óbecsei zsilipje kamrájának megtöltésével kapcsolatos köbözés, továbbá a Szegednél a Tiszán és a Maroson, ül. az egyesülés a- latt végzett vizhozam-mérések eredményeinek összevetése fényesen igazolta /8/.

f. / Talajvizszin - megfigyeléseket először Suess E. végzett 1866-ban a pest-szolnoki vasútvonal mentén lévő kutakban. Soyka I. -nek öt évre terjedő mérési sorozatot köszönhetünk 1876-80-ról, Szegedre és Debrecenre vonatkozóan /5/. Az ógyallai obszervatóriumban Kenessey Kálmán inditot- ta meg 1910-ben a talajvizszint - megfigyelést /9/. Az első talajvizszin megfigyelő hálózatot az erdészeti igazgatás létesítette 1922-ben az Alföldi Erdőtelepítési Szaktanács javaslatára /7/. A mérések vasúti őrházak kutjaiban folytak, -1923-tól 68 helyen - de az eredményeket a mindenkori vízfogyasztás erősen befolyásolta. 1929-ben indította el a talajvizszin- észlelést Rohringer Sándor professzor, a Pestmegyei Duna-völgy Lecsapoló és Öntöző Társulat miniszteri biztosa, a társulat területén avégből, hogy a tervezett öntözés előtti helyzetet rögzítse. A kizárólagosan megfigyelési célokat szolgáló csőkutak száma fokozatosan 149 - re növekedett /10/. Ezt a hálózatot vette át és fejlesztette tovább 1933-tól a Vizrajzi Intézet. 1938-40 közt az Országos Öntözésügyi Hivatal helyezett el, Rohrin- ger elgondolását követve, 100 kutat a Tiszántúlon. Az észlelésről és az adatfeldolgozásról a Vizrajzi Intézet gondoskodott.

g. / Az országos vizmércehálózat - eredeti rendeltetésének, az árvizjel- zésnek megfelelően - nem terjedt ki a kisebb vízfolyásokra. A^ századforduló előtt egyetlen olyan mérce sem volt, amelyhez 1000 km -nél kisebb- 16 -