Vízrajzi Évkönyv 74., 1969 (Budapest, 1973)
Tartalomjegyzék
A csapadék évszakonkinti megoszlását a З/a-d je- lii térképek tüntetik fel. A párosával összetartozó térképek egyike mindig a csapadék tényleges mennyiségét szemlélteti, a másik ezt a mennyiséget a 60 évi átlag százalékában fejezi ki. Az 1968/69-i tél /december 1 - február 28/ az ország túlnyomó részén csapadékos volt. Ez elsősorban február rendkívüli csapadékosságának következménye, mivel decemberben csak az északi és keleti határainkon, januárban pedig csak a Dunántúlon volt átlagot meghaladó mennyiségű csapadék. Az ország nyugati fele 150 mm-nél nagyobb csapadékot kapott, nagy területeken elérte a 200 mm-t, több helyen pedig jelentékenyen meghaladta azt. A legtöbb csapadékot, 275 mm-t, Tésen /Veszprém m./ mérték.Az ország keleti felében 125-150 mm, nagy területen pedig csak 100-125 mm esett, foltokban pedig a 100 mm-t sem érte el az évszak csapadékösszege. A legkevesebb csapadék, 88 mm, Hortobágyon /Hajdu-Bihar m./ hullott. A tél előtt már november közepén az ország nagy részén néhány napig tartó mérhető hótakaró alakult ki. IJjabb havazás december közepén, illetve országosan az utolsó dekádban volt, melynek következtében kialakult hótakaró csak január közepén olvadt el. Ezt követően a Dunántúlon január 18-20 és 26-án, mig a Tiszántúlon 24-én újabb hótakaró alakult ki. A február első napjaiban megindult nagy havazások az egész országban a hótakarót jelentékenyen megnövelték és a hónap közepére annak vastagsága a 10-20 cm-t is elérte, sok helyen pedig a fél métert is meghaladta. 20-a után az enyhülés következtében erősebb olvadás indult meg, a hegyeken a hótakaró továbbra is megmaradt és a Mátrában a hónap végére az 1 m-t is megközelitette a hótakaró vastagsága. A 60 éves átlaghoz viszonyítva az ország túlnyomó részén meghaladta a csapadék az átlagot. Az ország területének mintegy a felén 40 - 60 fi-ot tett ki a csapadéktöbblet, s nagy foltokban pedig a 60-80 $-ot is elérte, sőt néhány helyen azt meg is haladta. A legnagyobb többlet, 88 fi, Tésen /Veszprém m./ mutatkozott. A csapadékhiány a Nagy-Alföld keleti és északkeleti részén foltokban mutatkozott és 20 fi-nál nagyobb értéket csak az északkeleti határszélen érte el. A legnagyobb hiány, 37 fi, Tiszabecsen /Szabolcs — Szatmár m./ alakult ki. A tavasz /március 1-május 31/ - főleg április és május csapadékhiánya következtében - néhány balatonkörnyéki állomás kivételével az egész ország területén száraz volt. Az évszak csapadékösszege a Dunántúl nagyrészén meghaladta a 100 mm-t, nagy területen 150-175 mm, nagyobb foltokon pedig ennél is több esett. A Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon azonban 100 mm-nél, nagyobb területeken még 75 mm-nél is kisebb volt az évszak csapadékösszege s egyes helyeken pedig még 50 mm-nél is kevesebb esett. A legtöbb csapadékot, 206 mm-t, Egerváron /Zala m./ mérték, mig a legkevesebb csapadék, 45 mm, Dánszentmiklóson /Pest m./ hullott. Márciusban a februárról megmaradt hótákaró fokozatosan csökkent, bár több helyen 3-án, 20-án s a hónap utolsó napjaiban is kialakult - egy-két napig tartó - újabb hóréteg, — 281
