Vízrajzi Évkönyv 59., 1954 (Budapest, 1955)

Tartalomjegyzék

rendű értékkel alatta maradtak.

A Duna júliusi rendkívüli árvize a német szakaszon, illetve az Inn folyón a hó elsó napjain kezdődött és Mohácsnál julius 24-én tetőzött. Az árviz a junius 27 - julius 11-i időszak rendkívüli monszumtevékenységének volt a következménye.

Már az előkészítő jellegű júniusi esőket julius 1-2-án követő nyugatausztriai és bajorországi rendkívüli csapadékok heves árhullámokat okoztak az alpesi mellékfolyókon, amelyek megtöltötték a folyók medrét. Julius 3-6-a közt némileg csendesebben, de érdemleges szünet nélkül esett az eső, ami megakadályozta a gyors apadást, illetve a medrek kiürülését.Ennek következtében a julius 7-11-i példátlanul tartós, kiterjedt és heves záporok okozta árhullámok telt medrekre futottak rá s kedvezőtlen összetalálkozásuk számos szelvényben minden eddigit meghaladó magasságú vizszintet idézett elő. Bajorországban 290,000 és Ausztriában 160,000 kát.hold került viz alá. A Bajor-Duna és az Inn egymást követő és egyesülő árhullámaiból kialakult dunai főhullám Linz alatt ellapult ugyan, de tetőző magassága ott is megközelítette az eddig mértékadó maximumnak tekintett 1899-i árviz szintjét.

Magyar területre érve a Szigetközben, amelynek helyzete a dunameder folyamatos emelkedése miatt állandóan súlyosbodik, az árviz julius 15-16-án négy helyen okozott gátszakadást. A 15-én 10 óra 20 perckor Ásványrárónál talajtörés folytán bekövetkezett szakadás 98 m-re szélesedett ki. Az ugyanaz nap 12 óra 30 perckor Kisbodaknál bekövetkezett szakadás 62 m széles volt. A 16-án hajnali 3 óra 30 perckor Dunakilitinél támadt szakadás kifejlődése után 55 m-re terjedt és 15 óra 40 perckor Ásványrárónál másik helyen is átszakadt a gát, amelyet a 800 m-rel feljebb fekvő előbbi szakadáson át a mentett területre beömlő, és egy egykori part vonalán hátulról a töltésnek irányuló viz mosott el 175 m-nyi hosszon.

A négy szakadáson keresztül julius 22-én befejezett elzárásig kiömlő viz 38,000 kát.hold védett területet borított el és 30,000 lakost kellett hosszabb-rö- videbb időre Szigetközből kitelepíteni. A Szigetköz alsó végén összegyűlt 3 - 4 m magasan álló viz nyomása folytán 20-án éjjel a nagy erők bevetésével megerősített győr-révfalui körgátnál is talajtörés következett be és Révfalu is viz alá került.

Közben a Duna vizállása annyira apadt, hogy 20-án este megkezdődhetett a kiömlött viz visszavezetése. Evégből Pataházánál és Véneknél 100, illetve 560 m hosszban átvágták a Mosoni-Duna töltését. A vizek legnagyobb részének visszavezetése augusztus 4-ig megtörtént. /A szigetközi elöntött területek helyszinrajzát lásd 185.oldalon./

A Duna többi szakaszán, ahol a töltések a jégmentesnél magasabb jeges árvizekre vannak kiépítve, a veszélyesebbé vált helyeken is /Szőny, Almásfüzitő,Pel - sőgöd, Surján, Albertfalva, Ercsi, Adony, Madocsa, Fájsz, Mohács/ sikeres volt az országos jellegűvé kifejlesztett árvédekezés. A Szigetközön kívül a Duna mentén még további 30,000 kát.hold részben ármentesítetlen, részben nyári gáttal védett mezőgazdasági haszonterület került viz alá.

A dunai árviz összesen 2655 épületet sújtott, amelyek közül 1289 rombadőlt,

708 részben romos és további 658 megrongálódott.

Az árviz okozta anyagi károk országos összege 750 millió forintra tehető.Ebből az összegből 148 millió Ft a termény- és az állatkár /20 %/, 78 millió Ft az épületkár /10 #/, 30 millió kár érte a közlekedési hálózatot /4 $/, 39 millió Ft pedig az ipart /5 $/, 146 millió Ft-ba került a védekezés /20 i/, mig a 309 millió Ft /41 io/ helyreállitási költségekre jutott.

Az árviz lefolyását és tanulságait részletesen a Vízügyi Közlemények 1955.é- vi 1-2.száma ismerteti.

A Tisza vizgyüjtőterületének jellege lényegesen eltér a Dunáétól és igy a- 16 -