Vízrajzi Évkönyv 45., 1940 (Budapest, 1941)

vételekről 1:2880 méretarányú helyszinrajz készült továbbá felraktuk a keresztszelvényeket és a folyó hosszszelvényét,

A Szamos folyó Csenger és Vásárosnamény közötti szakaszának vízrajzi felvételét az Intézet, 1934 évi előkészítő munkálatai felhasználásával /:lásd XXXIX,Vízrajzi Évkönyv 1934:/ 1940,év őszén folytatta és befejezte, A 49 km folyószakaszon elhelyezett 86 pontból álló /:medernyilvántartási szelvénykövek:/ a- lapponthálózatot kiegészítette 14 szintezési falicsappal. Az alappontok helyszíni és magassági adatainak meghatározásán kívül bemérte a folyó partéiét és felvett 43 medernyilvántartási keresztszelvényt.továbbá 50 közbeiktatott mederkere3ztszelvényt, A folyó sodorvonalának megállapítása céljából 100 m-enként partéi- és mederfenékméréseket végzett, A felvételek feldolgozása folyamatban van.

Az év végén a Tisza folyón a 95 és 98 V.0. jelű medernyilvántartási szelvények között Rázompusz- ta környékén mintegy 8 lan hosszú szakaszon az Országos Öntözésügyi Hivatal részére részletes partéi- és mederfelvételi munkálatok indultak meg.

5. VI Z M É S É S,

1940-ben az Intézet 116 vizmennyiségmérést végzett. Nagyobb részük ebben az évben is a vissza- csatolt Felvidék és Kárpátalja vízfolyásaira esett. A Duna mellékfolyói közül a Vág, Nyitra, Ipoly és Garam folyókon, majd a Tisza felső szakaszán és a Ronyván, végül a Sajón, Hemádon,Zagyván és Bodrogon történtek tavaszi árvízi és őszi kisvízi mérések.

A Dunántúlon Intézetünk a SiófKapos és Zala folyókon végzett őszi kisvízi vizmennyiségméréseket.

Az Országos Öntözésügyi Hivatal részére az Intézet a Tisza felső folyásán is végzett méréseket a tárolási lehetőségek tanulmányozása céljából,Az Orsz.Öntőzésügyi Hivatal a Tarac, Talabor, Nagyág, Latorca és Lyuta folyókon összesen 613 vizsebességmérést végzett, amelyeknek alapján a Talaborra, Nagyágra, Latorcára és Lyutára a viztömeggörbéket is megszerkesztette. /:Lásd az Öntözésügyi Hivatal 1940. évi jelentését.:/

A lefolyási tényező megállapitására a Pestvármegyei Dunvölgyi Lecsapoló és Önxozőtársulat főcsatornáján 9 mérés történt.

Szivattyuvizsgálattal kapcsolatos mérést Tiszafüreden végzett az Intézet.

A müszerhitelesitések száma 37 volt, összesen 63 vitorlával.

4. V I Z T A N.

A viztan terén az Intézet rendszeresen visszatérő munkája az észlelési anyag tudományos feldolgozása, az Évkönyv kiadása és jelentés az ország árvédelmi helyzetét tárgyaló Vízügyi Kistanács számára.

Az Intézet "Erdély és az Alföld vízügyi szempontból" cimmel tanulmányt készitett, amely különösen az erdélyi vizierők hasznosításának lehetőségeivel é3 az Alföld vizügyi feladataival foglalkozik.

A Bodrogközi Vizrendező Társulat Latorca töltésépitési terveit az Intézet műszaki szempontból felülvizsgálta, a Közmunkák Tanácsa megkeresésére pedig a budai- Lánchidfó rendezési tervezetéről szakvéleményt adott.

5. TALAJVIZSZINÉSZLSLÉS.

1940-ben az Intézet újabb kutat nem helyezett el. A 193 nyilvántartott kutból hiányos észlelés vagy feliszapolódás folytán csak 190 kút észlelési adatait dolgoztatta fel. Az Orsz. Öntözésügyi Hivatal kutjainak száma 75. Ezek észlelési adatait a hivatal maga tartja nyilván és dolgozza fel. Az adatok rendszeres feldolgozása a szokott módon történt.

Az 1938,évi Évkönyvben a nyilvántartott kutak száma 164“helyett tévesen 183-nak lett megadva,u- gyanugy az 1939.évi Évkönyvben a megadott 218 kút helyett 193 volt a talajvizkutak száma.

A tálajvízállásokat az észlelések kezdetétől 1941-ig bezárólag az 1.szára alatt mellékelt grafikon tartalmazza.- 3 -