Vízrajzi Évkönyv 42., 1937 (Budapest, 1938)
2. / a naponta kiadott kőnyomatos "Napi viz.járási térképieken és "A Duna, Tisza és mellékfolyóik vizállás" cimü táblázatos kimutatáson, és 3. / a Vizrajzi Évkönyv keretében. /Lásd B.II.fejezet/. Az Évkönyv 105 vizmérce észlelési anyagát közli, ezek közül a 37 fontosabbét részletes feldolgozásban. Az alábbi mércék adatai az intézetnél kéziratban állanak az érdeklődők rendelkezésére: Duna: Szob és Komárom jp., Mosoni-Dunaág: Rajka /zsilip/; Lajta és Lajta-balparti csatorna: Hegyeshalom; Répce: Loesmánd; Nagyinocsárárok: Soroksár; Velencei-tő: Gárdony, Dinnyés és Velence; Balaton: Keszthely, Révfülöp, Tihany és Balatonfüzfő; Sió:Mezőkomárom; Kapos: Kaposvár és Dombóvár; Őrei pa- tak: Őrei; Baranya patak: Csikóstöttös; Koppány: Nagykőnyi és Regöly; Dráva: Szentborbás; Zagyva: Pásztó és Hatvan; Szuha /Füzér/ patak: Ecseg; Galga: Galgamácsa és Hévizgyörk; Egres-patak: Kisbag; Gyöngyöspatak: Gyöngyös; Alsó-Tápió: Tápiősüly; Felső Tápió: Kőka, Gerje-árok: Cegléd és végül Sebes-Körös: Rév és Nagyvárad. A nemzetközi kölcsönös távirati vigjelző szolgálat keretében az intézet az 1937,év folyamán 739 táviratot adott fel, és külföldről 759 vizjelző táviratot kapott. A Tiszán Tiszabecsnél és a Bodrogon Felsőbereckinél tervezett vizmérce terveit az intézet felülvizsgálta. 2. MEDERNYILVÁNTARTÁ S. Az 1937. év elején az intézet a Balaton nyugati medencéje feliszapolódásának tanulmányozásához a keszthelyi öbölben mederszelvényhálózatot létesített, a kijelölt szelvényeket a befagyott Balatonról felvette és megmérte az iszap vastagságát. A végből, hogy időnkint újabb összehasonlitó felvételek készülhessenek, a szelvényirényokat 20 helyen vasbeton alappontok rögzitik. Az előző év őszén végrehajtott részletes Bodrog-felvétel feldolgozása során néhány kisebb jelentőségű hiány mutatkozott. Pótlásuk rövid tartamú pótfelvételt tett szükségessé.Ennek keretében a köz- besitett szelvények végpontjain az előző évben ideiglenesen elhelyezett fakarókat vasbetonszelvénykövekkel cserélte ki az intézet és helyüket és magasságukat meghatározta.Az igy kiegészített felvétel feldolgozása 1:2880 méretarányú helyszinrajzban történt, majd erről 1:25,000 méretarányú kisebbítés készült. A helyszinrajzot a felvett mederkeresztszelvényeknek és a folyó hosszszelvényének felrakása, továbbá az alappontok rendezőit és magassági adatait tartalmazó jegyzék összeállítása egészítette ki. Itt említjük meg a november hó első napjaiban végzett kisvizszinrögzitést is, amelynek eredményét a hosszszelvény szerkesztésénél már felhasználtuk. Részvett az intézet a magyar-csehszlovák vegyes műszaki bizottság határozata alapján elrendelt, Pozsonytól Szobig terjedő dunai nyilvántartási felvételben, amelyet a győri folyammérnöki hivatallal és a pozsonyi csehszlovák tartományi hivatal folyammérnöki osztályával közösen végzett. 3. VIZMÉRÉS. Az intézet az 1937.évben 168 vizmennyiségmérést végzett. Sorozatos mérések voltak a Mosoni-Dunán, Rábán, Marcalon, Tiszán, Sajón, Hernádon és a Hármas-Körösön; egyes mérések voltak a Dunán, Zalán, Sión, Kapóson, stb.,továbbá a vizügyi főosztály tanulmányi csoportjától átvett u.n. tanulmányi vizmércék szelvéryeiben /Zagyva, Tárná, Galga,stb./. A végzett mérések adatainak feldolgozásán kivül gondoskodás történt az eredményeknek egyezmény szerinti kicseréléséről a csehszlovák vizrajzi szolgálattal. Az év folyamán hitelesített vizsebességmérő szárnyak száma 40 volt /köztük 9 idegen műszer/. A szárnyak indulási sebességének meghatározása ezalkalommal már az uj hitelesítő csatorna oldalcsatornájában, áramló vizben történt. 1937-ben használta az intézet első Ízben folyami méréseinél a korszerűbb kisátmérő jü leeresztó-kábelt. A vékonyabb kábel jelentős előnye,hogy a vizbe eresztett szárny helybentartá4
