Vízrajzi Évkönyv 39., 1934 (Budapest, 1935)

föl a Rákos-, a Galga-, a Kapos- és a Koppány vízgyűjtőjében. Tanulmányt készített a magyar Duna vízjárásáról, a Fertő szabályozásáról és a Lajtán levő vízhasználatokról.

3./ VIZJELZŐ CSOPORT.

Feldolgozta az országos vizjelző szolgálatba bevont 92 vizmórceállomás naponként táviratilag,illetve havonként postán beérkező adatait. Rendezte és nyilvántartásba vette ezenkívül az utódállamoktól beérkezett vizállási és osapadékadatokát és ezekről időnként összefoglaló jelentéseket adott.

Elkészítette és naponként közreadta a vízállásokat, jégviszonyokat, gázlómélységeket, meteorologiai jelentéseket és a hajózásra vonatkozó esetleges rendkívüli tudnivalókat tartalmazó vizjárási térképet, továbbá a jelentékenyebb folyók fontosabb mércéin naponként észlelt vízállásokról egy kisebb táblázatos kimutatást. Ezt a térképet, illetve kimutatást mind a hazai, mind a külföldi illetékes hivataloknak,hajózási és ármentesitő társulatoknak, továbbá az érdekelt magánosoknak naponta megküldötte.

Az észlelési adatokból kiszámította valamennyi vizmérceállomáson az utolsó év havi és évi középviz- állásait /KOV/, havi és évi legkisebb /KV/ és legnagyobb /NV/ vízállásait pedig megállapította. A legutolsó 10 esztendő /1924-33/ észlelési adatait ugyanígy feldolgozva átlagos havi és évi középvizéllésokat számított, továbbá havi, évi és többéves /1876-1933/ legkisebb és legnagyobb vízállásokat /KV, LKV, NV, LNV/ állapított meg. /L. а I. Vizjárási rész 5., 6. és 7. fejezeteit./ A 24 főbb állomáson az 1933. év, illetve az utolsó 10 esztendő észlelési adataiból havi, évi, illetve átlagos évi gyakorisági és tartóssági adatodat is számított és az utóbbiakból gyakorisági és tartósság! görbéket szerkesztett.

Térképet készített a Duna-Tisza vízgyűjtőterületén levő hidrológiai állapotoknak szemléltetésére. A térképről le lehet olvasni a fontosabb észlelőállomésokon a hőmérsékletet 0°-ban, a hóvastagságot cm-ben, az esőmennyiséget mm-ben, a jégjárási viszonyokat és a jégvastagságot.

Végezte a vízmércék helyszíni ellenőrzését és korrekcióit. A helyszíni ellenőrzéseket az idén is egybekötötte az illető mérce sikjába eső mederszelvények felvételével. Elkészítette a vízmércék nullpontjá- ra vonatkozó uj korrekciós táblázatot. /I. Vizjárási rész.10 fejezet/. Ilyen táblázat utoljára a »Vízállások* XXXIV. kötetében 1928/29—ben jelent meg. Most azért van ilyenre ismét szükség, mert újabban annyi vízmércének megváltozott a nullpontja, hogy célszerűtlen lett volna a korrekciókat úgy, mint tavaly, az »Általános tudnivalókéban sorolni fel. Vezette a vízmércék törzskönyveit, feljegyezve azokban a mérce szerkezetet, a nullpont magasságában beállott változást a vízmércejegyzők személyi adatait stb. Átvizsgálta az újonnan épitett, illetve megépítendő nagymarosi, martfűi és letenyei vizmércók tervét,a dunarematei mércének az átalakítását pedig felülvizsgálta.

A hő- és jégviszonyokról és a magyarországi meteorológiai és vizjárási viszonyokról tanulmányt készített, éspedig az utóbbit a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság /Cred/ részére.

Naponként ellátta a nemzetközi vizjelző szolgálatot. A nemzetközi megállapodások szerint a budapesti rádió utján közölte a fontosabb állomások vízállását és előre jelezte a másnapra várható budapesti és szegedi vízállásokat.

Lebonyolította a nemzetközi kölcsönös távirati vizjelző szolgálatot Bajorországgal,Ausztriával,Csehszlovákiával, Jugoszláviával, Romániával és Bulgáriával. A rendes napi táviratokon kívül magasabb vízállások idején azoknak még 118 külön-táviratot küldött, viszont tőlük 366 rendkívüli vizjelző táviratott kapott.

Elkészítette végül az Országos Meteorológiai és Földmágnességi intézettel közösen a M.Kir. Pósta és Táviró Vezérigazgatóság által kiadandó távirati üzletszabályzatnak a vizmércók és a meteorológiai táviratokra vonatkozó részét.

6