Vízrajzi Évkönyv 39., 1934 (Budapest, 1935)
szakban vagy az ószi hajózási nehézségek idején, szóval az évnek bizonyos részében,hosszabb idó átlagában, is egyes vizállásokra mennyi időn át számíthat. A gyakorisági adatok közreadása itt teljesen elegendő volt, mert azoknak egyszerű összegezése a tartósság értékeire vezet. A gyakorisági és tartóssági adatok számításánál 25 cm-es vizéllásközökkel dolgoztunk. Célszerűnek láttuk a mércén ét vett mederszelvények rajzát is közreadni a jellemző vízállások megjelölésével. Nem egyszer fontos ugyanis tudni a kis- és középvizi meder felső határát, továbbá azt,hogy melyik vízállásnál lép ki a viz a mederből. Egyes jelenségek magyarázatához szükségünk lehet a szelvény alakjának, mélységének ismeretére is. Végül a jövőben ezek a keresztszelvények fognak legjobban rámutatni a szelvényvál- tozésokra s igazolni fogják azt,hogy a vizrajzi adatok feldolgozásánál csak 10 éves ciklusok átlagaival dolgoz tünk. A 24 fontosabb mérceállomásra vonatkozóéin vizmennyiséggörbéket is közlünk a legutóbbi tiz év vizmeny- nyiségmérési adatainak egyidejű közreadásával. Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy a mérési eredményeket jelölő pontok esetleges szóródásának mindig megvan a maga természetes, rendesen a mederben található oka s nem áll az, amit egyesek olyan könnyen jelentenek ki, hogy ilyen esetben a mérések rosszak. Teljes pontosságot már a dolog természeténél fogva se várjon senki ezektől a görbéktől. Azoknak alsó szakasza a kisvízi meder folytonos változása miatt rövid ideig, néha csupán egyik árvíztől a másikig érvényes,fel3Ő részük pedig az aránylag kisszámú mérési a- dat miatt kevésbbé megbízható.Nehézségeket okoz az is, hogy a mérceszelvény, melyre a méréseket vonatkoztatjuk, mérésre gyakran nem alkalmas /pl. kanyarban van, szelvénye szabálytalan vagy hidszelvény stb./ és igy kilométerekkel lejebb vagy feljebb kell a vizmennyiséget meghatározni. Az intézet mér régen rámutatott arra, hogy az áradó és apadó viznél mutatkozó nagy esésküiönbségek a lefolyó viz mennyiségét mennyire befolyásolják. A mérési pontoknak tehát már ezért is ssóródniok kell.Görbéink a tetőző vízállás mellett lefolyó mennyiségeket tüntetik fel. Az áradó víznél végzett mérések pontjait telt, az apadásnál végzettekét üres karikával jelöljük, a tetőzésnél nyert mérési eredményeket pedig csillag ábrázolja. Ahol a legutóbbi tiz év adatai alapján megbízhatónak látszó görbét szerkeszthettünk, azt teljes vonallal huztuk ki, ahol azonban régebbi adatokra vagy szomszédos szelvények mérési eredményeinek átszámításával kapott pontokra támaszkodva kellett dolgoznunk, a görbét szaggatott vonallal jelöltük.Ahol pedig a körülmények annyira kedvezőtlenek, hogy nem egy vizaennyiséggörbét, hanem valóságos görbesereget kellett volna megadnunk, nem közöltünk semmit, mert adatainkat könnyen félremagyarázhatnák. Ilyen a helyzet pl. Csong- rádon, közvetlen a Körösök torkolata felett, ahol a betorkolló mellékfolyók visszaduzzasztása magas vízállást okozhat a Tiszában anélkül, hogy a hozam tényleg nagy lenne s igy a Körös minden vízállásához a Tiszának más-más vizmennyiséggörbéje tartozik. Hasonló jelenség észlelhető Komáromnál is, de ott a Vég vízállása kevésbbé érezteti hatásét. Hidrometriai anyagunk feldolgozásánál irányadó szempont volt egyrészt az, hogy a mérési eredményre befolyást gyakorló összes tényezők közlésével a mérés körülményeiről általános tájékoztatást adjunk, másrészt az, hogy adatainkkal lehetővé tegyük olyan szelvényekben is a vízmennyiség közelitő meghatározásét, a- melyekben csak felszíni sebességmérést végeztünk, esetleg csak a keresztszelvény adatait és a vizszinesést, vagy csupán a vízgyűjtőterület nagyságát ismerjük. Ilyen gyakorlati vagy tudományos célokra szolgálnak a következő adataink: V om * a keresztszelvényben észlelt legnagyobb felszíni sebesség. * b = a szelvény középsebességének és a legnagyobb felszíni sebességnek viszonya fel. Vom színi sebességből való vizmennyiségmeghatározásokhoz.- 13 -
