Vízrajzi Évkönyv 38., 1933 (Budapest, 1934)

gyes, kisebb zárt vizgyűjtőterületeken a részletes lefolyási viszonyokra, továbbá a Körösök hajózhatóvá tételére vonatkozó tanulmányok előkészítését. Végül szakvéleményt készített a tiszadobi, a csongrádi és polgári hidak és a Tiszamederben való viztárolás terveivel kapcsolatban.

A Fertő-tó szabályozási terveihez 40 évre visszamenőleg megrajzolta a Rábca vizállási görbéit s a- zokból tartóssági és gyakorisági görbéket szerkesztett.

5./VIZJELZÓ CSOPORT.

Feldolgozta az országos vizJelző szolgálatba bevont 92 vizmérceállomás naponként táviratilag,illetve havonként postán beérkező adatait. A tavalyi 20-szal szemben most már 24 vizmérceállomásra számította ki a vízállások havi, illetve évi gyakoriságát és tartósságát és szerkesztette meg az utolsó 10 év /1923—1932/ adataiból az átlagos gyakorisági és tartóssági görbéket.

Rendezte és nyilvántartásba vette ezen kívül az utódállamoktól beérkezett vizállási és csapadékadatokat és ezekről időnként összefoglaló Jelentéseket adott.

Elkészítette és naponként közreadta a vízállásokat, csapadékokat, Jégviszonyokat, gázlómélységeket, meteorologiai Jelentéseket és a hajózásra vonatkozó esetleges rendkívüli tudnivalókat tartalmazó viz.járási térképeket. továbbá a jelentékenyebb folyók fontosabb mércéin naponta észlelt vízállásokról egy kisebb.táblázatos kimutatást. Ezt a térképet, illetve kimutatást mind a hazai, mind a külföldi illetékes hivataloknak hajózási és ármentesitő társulatoknak, továbbá az érdekelt magánosoknak naponként megküldötte. Kiszámította az utolsó 10 év /1923-32./ adataiból a középvizeket, megállapította erre az évtizedre a maximális és minimális vízállásokat. Végül megállapította az 1876-1932-ig terjedő időre is a maximális és minimális vizszi- neket.

Végezte továbbá- a felmerült szükségletnek megfelelően a 92 vizmérceállomás helyszíni ellenőrzését és korrekcióit. A helyszíni -ellenőrzéseket az idén is egybekötötte az illető vízmérce síkjába eső mederszelvények felvételével. Vizmércekorrekció a kurdi, pálfai, uzdbopjédi , szendrői, tiszabecsi és tiszaugi vízmércéken volt, ahol azok újjáépítése alkalmával a 0—pontok magasságát meg kellett változtatni. Vezette a vízmércék törzskönyveit, feljegyezve azokba a mérce szerkezetén, a О-pont magasságán esetleg előfordult változásokat, továbbá a mindenkori vízmércejegyzők személyi adatait.

Átvizsgálta az újonnan megépített, illetve megépítendő kivadari, csengeri, szendrői és drávaszabol- csi vízmércék tervét.

A hó- és jégviszonyokról, továbbá a Tiszának és mellékfolyóinak junius-julius havi árvizeiről, végül a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság /CRED/ részére a magyarországi meteorologiai és vizjárási viszonyokról tanulmányt készített.

Naponként ellátta a nemzetközi vizjelző szolgálatot és a nemzetközi megállapodások szerint a budapesti rádió utján közölte a fontosabb állomások vízállásait és előrejelezte a másnapra várható budapesti és szegedi vízállásokat.

Lebonyolította a nemzetközi egyezménnyel megállapított kölcsönös távirati vizjelző szolgálatot Bajorországgal, Ausztriával, Csehszlovákiával, Jugoszláviával, Romániával és Bulgáriával. Ezeken a rendes napi vizjelző táviratokon kivül magasabb vízállások esetén az említett országoknak még 547 külön-táviratot is küldött, viszont tőlük 728 rendkívüli vizjelző táviratot kapott.