Vízrajzi Évkönyv 12., 1901 (Budapest, 1904)

Tartalom

36 Az ábracsoportban első helyen álló vízsebesség és víztömegmérés ered­ményeire, mint az egész mívelet legfontosabb részére vonatkozólag, czélszerűnek tartjuk még felemlíteni, hogy a szárnymérés adta tömegvonalakon két rendbeli korrekcziót volt szükséges végezni; még pedig: 1. Mivel minden folytatólagos jellegű természeti tünemény lezajlásakor tapasz­talható, hogy a tünemény egyes mozzanatai mindig csak enyhén és mindenféle ugrás nélkül mennek át egymásba, nemcsak megokoltnak, hanem egyenesen kötele­zőnek tartottuk a sebesség mérésből kapott másodperczenkénti tömegpontok közé lehetőleg enyhe hajlású görbe vonalat fektetni. 2. Egy helyen pedig (a 2. kísérlet 3. mérésénél) szándékosan hagytuk ki egy sebességmérés eredményét a tömegvonal szerkesztésekor, mivel azt szemmel láthatóan valami szarvashiba terhelte. Bár e határozottan hamis pont hibájának a kútforrását kipuhatolni utólagosan már nem sikerült, mindazonáltal a telés ábrájának menetéből is jogot merítettünk, hogy azt a mérést hibásnak tekintsük. Az így helyesbbített mérés eredményeinek ábrájából már most könnyű szerrel kiolvashatjuk a szóban forgó kérdésre a választ, amint következik: Mindenekelőtt látjuk, hogy a szárnymérés útján nyert másodperczenkinti tömeg mindakét mérési napon többet adott, mint a mekkora a medenczébe ömlött vízrétegből egy másodperezre esik. A különbözetek százalékokban kifejezve sorban ezek. Julius 1-én az ő’o és 5-6 m vastag rétegben -f- 420/0 az 5-6 és 60 « <( « + 5's « a б-o és 6 5 « CC « + *4 « a 6-6 és 7-0 <( « (( 4- 6-2« Julius 3-án pedig az 5*o és 5'6 « CC CC-j- 6’4 « az 5-5 és 6-0 « « ((-f- 84 « a б’« és 6-E (( CC <(-f* 8'6 « a 6-5 és 7 „ « (( (( +io-7« végül a 7-0 és 7 5 « CC « Az eltérések középértéke volt julius 1-ón-|- 5 « « « CC (( « 3-án 9‘o6(< Hogy miért volt az első napon kisebb a hiba mint julius 3-án, az való­színűleg onnan van, mert az első napon — mint azt az egyes rétegek gyorsabb beteléséből is látjuk — sokkal nagyobb a tápláló patakok hozománya, tehát sebessége is. Nagyobb sebességű vizeket pedig a Woltmann-szárnynyal azért mérhetünk meg pontosabban, mint kisebb sebességűeket, mert a kisebb sebessé­geknél általában, de különösen a mederfenék közelében nagymértékben fellépő rendetlenségek — bizonytalanságok — a kisebb víztömegű eredményre már a szelvényfelvétel bizonytalanságánál fogva is sokkal nagyobb súlylyal nehezednek, mint arra, ahol a víztömeg maga nagyobb. Ha ennek az utóbbi tételnek a helyességét belátjuk, akkor ennek folyo­mányaként kimondhatjuk, hogy a Woltmann-szárnynyal való tömegmérés annál pontosabb eredményt hoz létre, minél nagyobb a víztömeg, a melyet megmérünk és minél simább a szelvény, a melyben mérünk. Mivel pedig a makerlói víztartót tápláló hegyi patakok medre nem síma falú (lévén a hordaléka ökölnyinél nagyobb görgeteg), azért a kérdést jelen alakjában csakis a hegyi patakokra nézve tekinthetjük megoldottnak.

Next

/
Thumbnails
Contents