Vízrajzi Évkönyv 12., 1901 (Budapest, 1904)
Tartalom
33 — mint azt az evégből megejtett közvetetten mérések igazolták — nem tarthattunk. A kőgát maga is zsilipnyilásaival együtt oly kitünően van megépítve, hogy a csurgás — mint azt a 11-ik ábra alapján feltüntetett mérés eredménye láttatja — csak jelentéktelen. Ezt a helyet szemeltük ki, hogy a szárnymérés abszolút pontosságának fokát meghatározzuk. Az eljárás az előre megállapított munkaterv szerint a következő volt: Mindenekelőtt a víztartó helyzetét vettük fel a czélhoz arányban álló nagy pontossággal, mert a meglévő térképek reá elegendő biztosítékot nem nyújtottak. Evégből az ottani hirtelen emelkedésű medenczeparton 6 oldalú főpoligont (1. 10. ábra A, B, C,D, E, í) czövekeltünk ki, melynek bázisául a terepegyenetlenségekre való tekintettel csak a zárógát koronájára eső 60 és egynéhány ni hosszú А В oldalt használhattuk fel. Az alapvonalat nagy pontossággal 4-szer mértük meg... a négyszeri mérés középértéke 63-327 m volt. Az AB alapvonalból határoztuk meg a C F főpontokat s ezekből D-1 és E-1. Az elsőrendű poligon felvételéhez a szögleolvasásokat 20" pontosságai végeztük s úgy az itteni, valamint a bázis méréspontosságából kaptuk azt a kedvező eredményt, hogy az egymástól független háromszögekből megállapított közös oldalak egymástól csak O'oooií illetőleg 0‘ооооэ wi-rel (azaz körülbelől 1/l0 wm-rel tértek elm-kint. A főpoligon közé — az útvonal töréspontjainak megfelelőleg — még egy második poligont helyeztünk el, melynek 21 sarokpontját nagyobbrészt 3—3 főpontból határoztuk meg. Itt a szögleolvasás — tekintettel az oldalak és az irányvonalak rövidségére — már csak 1 percznyi pontossággal történt. Az első és 2-od rendű poligon felvétele után kiszámítottuk az összes háromszögeket s ez úton megkaptuk a mindkét poligonhoz tartozó oldalak pontos hosszát, aminek megtörténte után a helyzetrajz vázát a czélnak megfelelő mértékben papírra tettük. A papíron azután kijelöltük a medencze oldallejtőinek lehető pontos felvételéhez szükséges szelvény-irányvonalakat, melyeket a medencze alsó felében a zárgáttal körülbelül párhuzamosan (az A F poligon-oldalra merőlegesen), a tartó felső részében pedig a medencze törésének megfelelően a főirányra merőlegesen helyeztünk el, — egymástól 5—5 m távolságban. — Mindezeket az irányvonalakat azután a természetben a poligonoldalakkal való metszéspontok kitűzésével rögzítettük. Az oldallejtők felvételekor szem előtt tartandó részletesség kérdését a talaj' minősége és a terep alakulása döntötte el. A szelvényirányvonalak 5 wi.-nyi közeivel egyenlő nagy, sőt enné) jóval nagyobb pontosságot adott az. hogy a szelvény tereppontjait 1—1 wi-es lépcsőfokokban vettük fel. Ami az összehasonlítás alapját alkotó víztest férőjét, tehát az oldallejtők felvételének alsó és felső határát illeti, erre nézve mértékadó volt egyrészt a tápláló patakok vízhozománya; amennyiben a medenczében olyan vastag víztest létesülését kellett bevárni, mely elegendő telés-időt adott arra, hogy 3—4 teljes vízsebességmérést lehessen véghezvinni; másrészt pedig határt szabott a mérés hosszabb időre való kiterjesztésének az, hogy bizonyos vízmagasságon felül a tározott víz már a tápláló patakok vízszinét is annyira felduzzasztottá, hogy a sebességmérések végrehajtására nem maradt elegendően alkalmas szelvény. Ezen és ehez hasonló lokális viszonyok mérlegelése érlelte meg azt a meggyőződést, hogy teljesen megnyugtató eredményt csak akkor várhatunk, ha a Vízrajzi Évkönyvek. XII. 3
