Vízrajzi Évkönyv 12., 1901 (Budapest, 1904)

Tartalom

Mérték

34

10. ábra. A makerlói völgyzárgát helyzetrajza,

mívelet alapjául 2 m vastag víztestet veszünk, melynek felső szintje a gátban lévő «átömlesztő» nyílás küszöbénél körülbelül 1 m-rel magasabb. Pontosabban meghatározva az alapul veendő víztest határlapjait, a felső esik a gát tetején álló emlékoszlop (kerekszámban 100 m-nek felvett) talapzatán alul B'o m-nyire,... kottája tehát 97-0 m, az alsóé pedig 95-0 m. Az egész 2 m vastag víztest körülbelül 80,000 m8.

Hogy a medenczébe ömlött víztest férőjét minden tetszőleges pillanatban megtudhassuk, felállítottunk a tartó alsó és felső végénél egy-egy

milliméternyi pontossággal leolvasható vízmérczét, s ezekről a vízállásokat a mérés tartama alatt folytonosan leolvastuk.

A sebességmérés maga mindaddig, míg a medencze alsó rétegei teltek, a két patak egyesült medrében ment végbe; a magasabb fekvésű vízréteg keletkezése alatt pedig már a patakok mindegyikében kellett külön-külön mérnünk.

A tulajdonképpeni víztömegmérést két cziklusban végeztük; még pedig az elsőben kezdődött a mérés az 5 m magas vízszíntől és tartott 7‘„ m-ig, a másodikban pedig 5 m-től7-6 m-ig terjedt a mérés.

Amennyiben az ilyen rendkívül nehéz, a maga nemében teljesen egyedülálló mérésnek történeti részletei is érdekelnének valakit, felemlítjük, hogy az expediczió, melynek tagjai voltak: Viczián Ede kir. mérnök és Sabránzshy János kir. segédmérnök, 1901. junius hó 18-án indult el az egynéhány gátkezelőtől eltekintve teljesen lakatlan vidékre, ahová — az utolsó 100 hm-1, Máramaros-Szigettől a