Vízrajzi Évkönyv 12., 1901 (Budapest, 1904)
Tartalom
32 Némi kis keresés után meg is találtuk a kérdés megoldásához vezető leghelyesebb utat, s ha az eddig végrehajtott tanulmánymérések mindjárt nem is egész általánosságban, hanem csak az ott fennforgóit viszonyok figyelembevétele kapcsán adnak feleletet, azért az elért eredményt mégis teljes megnyugvással fogadhatjuk, annyival is inkább, mivel ott a szárnymérésre a viszonyok nem voltak nagyon kedvezőek; s így ha alkalomadtán ezeket a tanulmányméréseket kedvezőbb külső viszonyok között megismételhetjük, illetőleg folytathatjuk, akkor bizonyosra vehetjük, hogy7 a most nyert eredménynél csakis jobbat kapunk. K’Mms] msDD»1 jTcves 1300 1200 8—9. ábra. A szegedi vlztöinegmérések eredménye. Most pedig adjuk a szóbanforgó mérések rövid leírását: Van Máramaros vármegyében, az ország határszélétől mintegy 6 bn-nyire egy völgyzárógát, az úgynevezett Makerlói gát, melynek rendeltetése, hogy a Vissó folyó Vasér nevű mellékpatakjának vizét az ottani szűk sziklavölgyben együtt tartsa abból a czélból, hogy a Vaseret hetenkint kétszer a tutajeresztéshez szükséges vízzel táplálhassák. A közel 15 m magas kőgáttal elrekesztett katlan felszíne — mint az a 10-ik ábrabeli helyszínrajzból látható, mintegy 3-5 ha s körülbelül 180,000 иг3 víz tározására alkalmas. Az altalaj olyan kemény és összefüggő, hogy szivárgásról
