Vízrajzi Évkönyv 12., 1901 (Budapest, 1904)
Tartalom
31 a beömlés fölött az egyesült folyóban pedig a szegedi vasúti híd alatt, mintegy 800 m távolságban a mi rendes szelvényünkben. A kontinensekben két kapcsolt ladikról mértünk, a szegedi szelvényben pedig az úszóln'dról; mind a három helyen fenékig érő pontonkénti mérést végeztünk. A külső viszonyok, t. i. a vízállás időjárás, műszerek és egyéb felszerelések állapota az egész mérés tartama alatt mind a három kirendeltségnél kedvezők maradtak. A 8—9. ábrában adjuk a szóban forgó mérésekkel talált tömegek ábráját a tápéi Tiszára és a Marosra külön-külön sraffozott terület alakjában, melynek rendezői az egyes napokon talált másodperczenkénti víztömegek, továbbá e két mérés adatainak az összegét és ugyanezen ábrán a szegedi (vasútihíd alatti) szelvényben talált együttes víztömeget. Végül, mint a műveletnek végeredményét, felrajzoltuk a lap alján lépcsőzetesen a konfiuensek összege és a szegedi Tisza víztömege közötti különbözeteket egy vízszintes (100-zal jelölt) vonal fölé vagy alá aszerint, amint a konfiuensek összege nagyobb volt vagjT kisebb az egyesült vízben talált víztömegnél . . . Ebből az ábrázolásból látható, hogy az eltérés — l-,°/0 és -j- 3-x0/0 között mozog (ez utóbbit csak egyetlen egy esetben éri el) középértékben pedig -f- l'S4°/0-ot tesz ki a különbözet. Ha tekintetbe vesszük még, hogy a százalékos különbözeti ábra szerint ezek az eltérések legnagyobb része pozitív, vagyis, hogy a konfiuensek összege majdnem mindig nagyobb, mint ez egyesült folyóban talált víztömeg/ s hozzávesszük azt a tapasztalati tényt, hogy lefelé haladva, a másodperczenkinti víztömegek mindenütt és mindig fogynak, akkor ennek az l‘34%-os különbözetnek (vagyis az átlagos vízhiányok) javarészét az ezen 6 B fon hosszú folyamszakaszon — elszivárgás, elpárolgás és elmaradás okozta természetes megfogyásnak tulajdoníthatjuk s ezért bebizonyított doloynak mondhatjuk azt, hogy víztömegméréseink relatív hibája az l°/0-nak csak törtrészeire terjed. B) Az abszolút pontosság fokának kiderítésére irányult mérések. Noha, mint fentebb kifejtettük, abszolút pontosságról a gyakorlati víztömegmérés terén már a fogalom tökéletlenségére való tekintettel sem lehet szó, mégsem akarunk kitérni a kérdésnek valamivel szigorúbb szempontokból való megvizsgálása elől sem, bár teljes tudatában voltunk annak is, hogy igen nehéz a feladat, amelyre vállalkozunk. Abban az arányban, amelyben a nagyobb pontosságot kívánó mérések bevonásával munkakörünk kijebb terjedt, közeledett hozzánk az a kötelesség, hogy a Woltmann-szárnynyal való tömegmérés abszolút pontossága kérdését is némileg tisztázzuk. Ezért meg kellett tudnunk, hogy a sebességmérő műszerrel megmért másodperczenkinti víztömeg mennyire közelíti meg azt a víztömeget, amelyet ugyanezen időegységben ármérték használata esetén kaptunk volna ? Külföldi példáknak ebben a kérdésben teljességgel híjjával vagyunk. A magunk tapasztalatából is csak inkább viszonylagos értékű egyes esetekre hivatkozhatnánk ; amennyiben pl. a belvízlevezető szivattyútelepek próbája alatt végzett méréseink eredményei a szivattyúk elméletileg meghatározott munka teljesítményéhez képest rendszerint 10°/0-on alul maradó eltéréseket mulatnak. Evvel azonban a kérdést eldöntöttnek nem tekinthetjük, s azért kellett nekünk olyan módszerről gondoskodni, melylyel minden kétséget kizárólag közve- tetlen köbözés útján bírálhassuk meg a Woltmann-szárnynyal talált eredmény helyességét.
