Vízrajzi Évkönyv 11., 1900 (Budapest, 1902)
Tartalom
88 ÁLTALÁNOSAN TÁJÉKOZTATÓ HEGYVIDÉKI VÍZRAJZI FÖLVÉTELEK. Ha két folyó mérési állomása és egyesülése közt elíólyás vagy hozzáfolyás nincs, az egyesülés alatti tömeg egyezik a két folyón külön-külön mért víztömegek összegével. Erre vonatkozólag úgy a hegyi, mint az alföldi folyókon pontos kísértelek tétettek, a melyek a fenti állítást igazolják. Tehát a jelen esetben is az egyesülési vízmeny- nyiségek: = (qi hi -f q! h7) + (q8 h2 + q2 h6 + q* h7) +• + (q3 h3 + q3 h5 + q3 h6 -f q3 h7) + (q, h4 + q4 h5) + + (q4 h6 + q4 h7). = di (hí + h7) + q2 (h2 + h6 +-h7) + q3 (h3 + 4~ h5 + ti« + h7) 4~ q4 (h4 + h5 + h(i + h7); ámde: ... ... ... = H = H + h7 ... ... = H + h7 ... = H h, + h7 h2 + h6 h3 + h5 h4 + h5 4- h7 4~ lie 4" he Tehát: l-P azaz: (D) és (C) patakoknál q3 q4, (C) és (A) egyesülése alatt q2 -|— q3 —j- q4 és az összes víz (fádban (B) és (G) beömlése alatt q, -|— q2 -|- q3 -)- q4. A sza aszonkinti megfelelő esése < a hosszszelvényen jelezve vannak, mint h17 h2, h3, h4, h5, h6, h7. Az összes erők tehát: <; l-P = q4 h4 + q3 h3 + (q3 +q4) h5 + q2 h2 + + (q» 4~ q3 4- q4) he + q! hí + (qi 4~ q2 4“ q3 4~ q4) h7 = q4 h4 + q3 h3 + q3 h5 + q4 h5 + q2 h2 + q4 h6 + + q3 he +q4 he -f qt lij 4“ qx h7 4~ q2 h7 4" q3 ' ó + q4 h7. = qx H 4" q2 H 4“ q* H -f q, H = > HP = (qx 4" q2 4~ q3 4~ q4) H. De q4 4~ q2 4~ q3 4~ q4 = Q-val, azaz azzal a víz- mennyiséggel, a melyet ugyanabban az időpontban mértünk meg (A) mellékfolyó legalsó szakaszán, a mikor ugyanezen mellékfolyó és az ö mellékpatakjainak felső vonalán törléntck mérések — tehát: £ t-P = Q.H. azaz valamely vizeldéken. egy bizonyon végió halárain belül, a fő és mellékfolyásokban rejlő összes vizierők közelítő értékét magkapjuk, ha az öv alsó határán, a főfolyóban egyesült (Q) vízmennyiséget a régió magasságával, (H)-val szorozzuk. A (H) minden egyes folyórendszernél más és más. A hazánk hegyvidékeiben rejlő vizierők kiszámításánál ezen H magasságokat mindi» úgy határoztuk meg, hogy annak az övnek a magasságát vettük, a melynek alsó határa a hajózhatóság, a felső határa pedig közlekedési eszközökkel való hozzáférhetetlenség. Ilyen alapon megejtve a számításokat, megállapítható, hogy az őszi szárazságok idején, a hegyeinkből másodperczen kint aláfutó 530m3 segélyével, a hegyi jellegű vízfolyások összes hosszán, elméletileg mmtegy 2,000,000 effectiv lóerő volna fejleszthető a vízvidékeket határoló két említett régió között. Ezek az erők 60 fö- völgyeletben mintegy 7 8 ezer folyó-kilométer mentén különböző súlylyal oszlanak el, és azokból a vízfolyásokból volnának fejleszthetők, a melyek az 1. sz. ábrán sötétebb színnel jelölt és pontozott vonallal határolt vidékek hegyeiből futnak alá. A legtöbb erőt tartalmazzák a következő vízvidékek: 1. Vág ... .... mintegy 230,000 lóerő 2. Sztrigy-Eepusnik « 160,000 (( 3. Felső-Tisza .... c( 158,000 « 4. Garam (C 140,000 « 5. Felső-Maros ... « 130,000 ((
