Vízrajzi Évkönyv 11., 1900 (Budapest, 1902)
Tartalom
28 A VÍ Z S EBKSSÉGMÉRÖ SZÁRNYAK FORGÁSEGYENLETKRÖL. évi 43/A. számában, midőn konstatálta, hogy a müncheni műegyetem bemérő csatornájában nyert forgásegyenletek vonalai a nagyobb sebességeknél az egyenestől eltérnek s hirtelen felfelé görbülnek, ami cikkíró előtt teljesen új jelenség volt. Mint különösen drasztikus példát, Schmidt egy tőle Münchenbe küldött Ott-féle szárny egyenletét hozza fel, melynek a müncheni bemérés szerint 2 r,u m sebességtől kezdve erősen felfelé görbülő vonal felel meg. holott az utánmérés, melyet azért tett meg, — mivel a müncheni egyenlet neki gyanúsnak tetszett — a dirschaui kikötőben, tehát széles vízben 3'5 wí-ig is majdnem egészen egyenes vonalat adott. Schmidt felügyelő ebből azt következtette, hogy a hiba forrása a müncheni bemérő csatornaszelvény szűk méreteiben rejlik, mert a szárny meddő alkotórészei (beleértve a tartórúd) által előidézett víztorlasz a szűk csatornában jobban akadályozza a szárnyak forgását, mint nagyobb szélességű állóvízben. így került felszínre a bemérő csatornák méreteinek kérdése. A danzigi Schmidtnek ezen felfogása ellenében Schmidt dr. müncheni tanár hivatkozván a mi szolnoki 7 m széles bemérő csatornánkra, azt mondta, hogy mivel a forgásegyenlet vonala ebben a bizonyára elegendő széles csatornában is hajlott, azt kell következtetni, hogy a panaszolt behajlás nem annyira a csatornafalak befolyásának tulajdonítandó, mint a vágány tökéletlenségéből származó döcczenéseknek, kigyózásoknak, taposó mozgásoknak, a szárny ferde megerősítésének stb. Ez a megokolás azonban a kérdés eldöntésére nem volt elég bizonyíték. Különösen midőn e sorok írója*) kimutatta, hogy a szolnoki berendezésnél a panaszolt vágánytökéletlenségek távolról sem akkorák, hogy a vonal felfelé görbülését, melyet én 1896-ban a 3 m sebesség körül konstatáltam (és a M. Mérnök- és Épít.-Egylet Közlönyében közzétettem), abból kimagyarázható lenne. Erre azután megindult a mozgalom az egész vonalon arra nézve, hogy már most valóságos mérések útján döntessék el — vájjon van-e befolyása a csatorna szélességének a szárnybemérések eredményére, vagy nem? és ha igen, melyik az a szélesség, mely mellett e befolyás elhanyagolható? A valóságos összehasonlító mérések sorát megint a danzigi Schmidt nyitotta meg avval, hogy kormánya megbízása folytán e czélból tett európai tanulmányútja alatt (mely alkalommal a mi bemérő állomásunkat is felkereste), az egyik szárnyát Bécsben személyes jelenlétében újra bemérette és azonkívül a bécsi hydrographiai hivatalt arra bírta, hogy az ö csatornájának fokozatos szűkítésével tegyen kísérleteket valamelyik szárnynyal, nemcsak a csatorna szélességének befolyására vonatkozólag, hanem puhatolják ki azt is, hogy mi befolyása van a bemérés eredményére a szárny különböző bemerülést mélységének? A danzigi szárny újabbi bemérésének eredményéről már föntebb megjegyeztem, hogy nagyobb emelkedést adott Bécsben, mint a dirschaui öbölben; de ezt akkor annak tulajdonították, hogy a dirschaui és bécsi bemérések közötti időben az illető szárnyon *) 1. Centralblatt der Bauverwaltung, 1897. némi javításokat végeztek és hogy a dirschaui bemérésnél csak primttiv eszközök állottak rendelkezésre (mely megokolások azonban mind — mellesleg megjegyezve— éppen az ellenkezőt bizonyítják; amennyiben mind az időközben történt javítás eredményének, mind pedig a dirschaui segédeszközök primitiv voltának is a forgásegyenlet vonalának kedvezőtlenebb, vagyis meredekebb hajlásúban kellett volna nyilvánulnia, pedig az ellenkező történt — a dirschaui vonal az enyhébb). A bécsi csatorna fokozatos szűkítésével telt szép és nagy méretekben véghez vitt kísérletek**) a fen- forgó kérdést valóban nagy lépéssel vitték előbbre és megérdemlik, hogy velők kissé behatóbban foglalkozzunk. Bár a Mérnök- és Épit.-Egylet Közlönye 1899. kötetének VI. füzetében ezek a kísérletek sokkal részletesebben vannak leírva, mint a mennyire én ezt tenni szándékozom; de ott inkább csak könyvismertetés lévén a czél, semmiféle következtetésekbe nem bocsátkozott a czikkely írója s a bécsi hydrografiai hivatal által az eredményekből kiolvasott tudnivalókat egyszerűen rekapitulálta. A mi már most a nagyszabású bécsi csatorna- szélességvizsgálatokat illeti, úgy azokat a következő módon hajtották végre: A 120 m hosszú, 13 m széles és 12 m mély kísérleti csatornából 32 m hosszú darabot, 1-5 cm vastag deszkákból összerótt beépítménynyel megszükí- tettek fokozatosan 90, 70, 50 és 30 cm-re (1. 14. ábra) s minden egyes szélesség mellett meghatározták az egyik szárnyuknak (Kralt 161. sz.) forgás egyenletét szabályszerűen véghezvitt bemérés útján. Bár az így előállított beépítménynyel, az elején és a végén teljesen nyitva lévén s a deszkák között lévő hézagok mellett a mértékadó vízszínszélességet a kívánt méretre hozni nem tudták, s ennélfogva inkább a csatorna oldalfalainak súrlódó befolyását kapták meg, mint a csatorna szélességeét, el akarunk ettől tekinteni s úgy veszszük a dolgot, mintha a beépítmény által előállított csatornaszakasz az eredeti csatornától teljesen izoláltan szigorúan az előírt szélességű lett volna. A kísérleteket 3 sorozatban hajtották végre; még pedig: először végeztek minden szűkített szelvényben egy-egy teljes bemérést a 161. számú közönséges méretű Ivraft-féle szárnynyal, ez volt az «A» sorozat; azután ugyanilyen sor kísérletet tettek a 24. számú Ceija-féle nagyméretű ú. n. árvízi szárnynyal (В sorozat). Ezzel a szárnynyal végeztek továbbá kísérleteket 12 és 1 i m széles víztükör mellett, melyet azonban nem deszkabetétekkel állítottak elő, hanem a csatornabeli víznek megfelelő leeresztése útján. Végül а «С» sorozat alatt végeztek még beméréseket az árvízi szárnynyal különböző tartórúd hosszúságok mellett is. E kísérletek «Л» és «С» sorozatának az eredményeit a 14-ik és 15-ik ábrákban részint számokban, részint grafice tüntettem lel. A rajzok egyikéből, az **) L. Einfluss der Canalwandungen auf die Unlaufswerthe Wolt- mannscher Flügel. Herausgegeben vom k. k. österr. Hydrogr. Central- Bureau, 1899.
