Vízrajzi Évkönyv 11., 1900 (Budapest, 1902)
Tartalom
A VÍZSEBESSÉGMÉRÖ SZÁRNYAK FORGÁSEGYENLETÉRÖL. 27 ulat az elhelyezkedésre s a vízszínt emelni kénytelen. A torlódást előidéző akadály előtt nagyobb nyomás alatt lévő vízkúp támad, mely, ha az akadály áll és a víz mozog, semmi vagy a szomszédos vízszálakénál sokkal kisebb sebességgel mozog; míg ha a víz állés az akadály mozog, ez utóbbival együtt halad előre ugyanavval, vagy kevéssel kisebb sebességgel. Ezt a vízkúpot a mozgó akadályra nézve a víz nyomásával szemben működő ruganyos párnának tekinthetjük, amelynek hatása elsősorban az, hogy az akadályra ható víznyomást csökkenti. Ezenkívül keletkeznek az akadály mögött nagyobb mértékű élénk örvények is, melyek az akadályra — tehát a szárnylapátokra is — hátul ellennyomást gyakorolván, az elölről jövő víz- nyomásnak, mint a szárny forgatására működő elsőrangú tényezőnek hatását bizonyos mértékben még lejebb szállítják. A szárnylapátok testvastagságának— mint akadálynak — aránylag csekély a fontossága a szárny testéhez tartozó egyéb meddő alkotórészek és a felerősítéshez szükséges más mindenféle eszközökéhez képest. Legnagyobb akadály a tartórúd, mely sok esetben egymaga többet tesz, mint a többi alkotórészek együttvéve; amihez járul még a szárny kengyelének, hüvelyének, néha fenéktányérjának s más efféle meddő alkotórészeknek vizetfogó hatása. Hogy a tartórúd befolyásáról képet alkossunk magunknak, utalok azokra az érdekes próbabemérésekre, amelyeket Schmidt dr. a müncheni műegyetem bemérő csatornájában 1899-ben végzett s a mely mérések eredményét nevezett tanár a porosz tartomány föelnökéhez, mint a Visztula-szabályozás főnökéhez czímzett emlékiratában közölt. Ezeket a kísérleteket nagyobbmérelü Ott- féle szárny nyal végezték a 13. ábrában feltüntetett első 4-féle megerősítő módozat mellett. A használt szárnynak a legnagyobb gonddal, mértanilag meghatározott emelkedése 0-92? m lévén, következik, hogy elméleti egyenlete v0 — volna. Ezzel szemben azt találták: a) hogy az első megerősítő mód mellett, vagyis 50 mm széles, 7 mm erős és élével a víznek fordított vízfogó felszínü laposvastartó alkalmazása tekkel kiszámítva az n = ö mp-enkinti fordulatszámnak megfelelő vízsebességet kapjuk: vt = 4-643 ni, v2 = 4-670 m v3 = 4-722 ni és v4 = 4-soo m. Ezeket az adatokat kiegészíti az egyidejűleg bemért más számú (de ugyanaz a fajtájú) szárnyról kapott eredmény, amidőn 75 mm átmérőjű (tehát a víznek kitett 444 cm2 felszínü) tartórudat használtak. Ekkor ugyanis tört vonalat kaptak, melynek egyik a része ennek az egyenletnek felel meg: va — l-ooow + 0-ою ha n > I5, másik része h pedig ennek: vb = L053 n—O-ото ha и < Г6. Ebből и-пек szintén 5-öt véve vb= 5-195 w-t eredményez, amidőn ennek a szárnynak pontos geometriai méretei v0 O-вэз n egyenletnek, tehát n = 5 esetében voъ = 4-965 m-nek felel meg. A vizetfogó felszínnek nagyobbodásával nagyobbodó együttható már világosan arra vall. hogy a víztorlasz az, amely a forgásegyenlet vonalának emelkedésében a szabályellenességet létrehozza; ami könnyen kima□ével a víznek kilett lapos vasrúdon függő szárny Kötélen függő Két kötélen felfüggesztett .5 cm erős 7cm erős tarlópúdon felfüggeszlelt 50 cm2 0-927 П cm£ 50 mellett vt = О'эгвс n. b) Ugyanezt a szárnyat 39 cm2 felszínü kötélen tartott úszórúdra, tehát mint úszószárnyat felerősítve v2 — 0*9340 n (a felfüggesztett elrendezés miatt a szárny alighanem ferde helyzetbe jutott, innen a kisebb vízfogó felszín mellett a nagyobb együttható). c) Ugyanaz a szárny, de felerősítő hüvelylyel és fenéktányérral együtt két szál kötélre akasztott 2 m hosszú vasúti sín elejére erősítve (186 cm2 vízfogó felszínnel) v3 = 0*94+4 n. d) A szárnyat (felerősítő hüvelylyel és fenéktányérral együtt) 5 cm átmérőjű vasból való tartórúdra erősítve, mely elrendezés mellett 242 cm2 volt a víznek kitett meddő felszín, v4 = О’эеоо n. Ezekkel a képlegyarázható, ha meggondoljuk, hogy vizetfogó felszínü test mozgatásánál, mint fentebb mondottuk, kúpalakú víztorlasz támad, mely a mozgótest előtt halad, a vízszálakkal szemben ruganyos párnaként viselkedik és nem engedi, hogy a mozgás sebességének megfelelő víznyomás a lapátok forgatásában teljes mértékben érvényesüljön; ugyanolyan sebesség mellett tehát a vizetfogó meddő alkotórészek felszínének nagyobbodásával kevesebb fordulatot végez a szárny és ennek következtében a forgásegyenlet vonalának egyazon szárnyra nézve meddő alkotórészek nagyobbodása mértékében meredekebb hajlásúnak kell lennie. Ezek az itt néhány példával illusztrált rendellenességek voltak, mint fentebb már említettük, közvetetlen okai, hogy a szárnybemérés és egyenletmeghatározás kérdése néhány évvel ezelőtt újból napirendre került. A bemérő csatornák szélességének kérdése. Az eszmecserék sorát Scmidt K. danzigi vízépítési felügyelő nyitotta meg a Centralblatt der Bauverwaltung 1897. 4*
