Vízrajzi Évkönyv 9., 1898 (Budapest, 1900)
Tartalom
KR DÖS FERENC/ KIR. MÉRNÖK JELENTÉSE KÜLFÖLDI TANULMÁNY LTJÁRÓL. 113 főképpen tekintetbe vették: a Wiese, Elz, 111, Kinzig, Murg, Neckar, Main, Nahe, Lahn, Mosel, Ahr, Sieg, Ruhr és Lippe folyókat, ezeknek beömléséhez képest a folyamot egyes szakaszokra osztották. E mellékfolyók hatásának egyenkénti meghatározására a vizsgálat alá vett folyamszakaszon a Rajnában két észlelő állomást választottak ki, melyek közül az egyik a mellékfolyó beömlése fölött, a másik az alatt fekszik. Amazt röviden felső, emezt alsó állomásnak nevezik. A felső állomások a mellékfolyók visszahatása határán kívül esnek, ezért Manheim, Bingen, Koblenz, Ruhrort, és Wesel állomások csak kisegítőképpen és akkor jönnek tekintetbe, a mikor a visszahatás zavaró befolyásolása kétségtelenül ki van zárva. A mellékfolyókon az észlelő állomást a föfolyó duzzasztásának visszahatásán kívül, de a torkolathoz oly közelségben választották, hogy ott a mellékfolyók összes vízhozománya kifejezésre jusson. A vizsgálódás keretébe bevont mérczékröl kimutatásokat készítettek, a melyek feltüntetik a mérczék egymástóli távolságát; a mellékfolyók mérczéinek távolságát a toroktól és a közvetetlen rajnai alsó mérczétöl; ezek null pontjának kottáit és a relativ esést, továbbá a hosszabb időtartamú állandó állapotú, különböző vízmagasságokat. A vízállások megfigyelő adatait részint számadatokban, tabellákban; részint limnografokról grafikailag gyűjtötték össze, s nagyobbára 1886-tól 1894—ig terjedő évekből valók. A naponkénti 3—4-szeri és 1‘2-szeri. egyes esetekben óránkénti észlelések kezdődnek, a midőn a vízállás egy bizonyos magasságot elért és az időjárás viszonyai vagy a folyam felsőbb helyeiről érkezett értesítések szerint a vízállás további emelkedése várható. Adott esetben, annál rövidebb időközökben jegyeztetnek, minél gyorsabb az áradás vagy apadás és minél magasabb a vízállás. Nevezetesen megkövetelik, hogy ezek az adatok az áradás kezdetét, a maximum beálltát és az apadás kezdetét, úgyszintén az áradás- és apadásban beálló megszakításokat; a völgyelés tetejét, az állandó állapotot, továbbá a másodrendű minimumokat és maximumokat; — idő és magassági viszonyuk szerint pontosan határozzák meg. Egyebek iránt a vízállási följegyzések használhatósága a mondott czélra, főként a vízállásnak idö- és magasságszerinti pontos meghatározásától függ. Ebből a szempontból a legmegbízhatóbb anyagot természetszerűleg az önjelzö vízmérczék, továbbá a vízállások különleges megfigyelései szolgáltatják. Ezek az adatok az összetartozó maximák és minimák mértékének és időpontjuk beálltának meghatározására szolgálnak. Általában mindazoknál a vizsgálódásoknál használják, a melyeknél nagy pontosság a fökövetelmény. A vizsgálatot azzal kezdik, hogy meghatározzák a primer árhullám levonulását minden előfordulható esetre: az eljárásnak gyakorlati hasznát biztosító pontossággal. Évkönyv IX. A primer Rajna-hullám. Valamely jelentékenyebb rajnai árhullámnak levonulása, hosszabb szakaszon, a mellékfolyóknak oly egyidejű állapota mellett, hogy ebből kifolyólag a Rajna vizére valamelyes érezhető befolyás be ne állott volna, ritka jelenség. Ezért és az árhullámalakoknak rendkívüli nagy sokasága miatt, valamely tetszőleges hullámnak alakváltozását lefolyása közben közvetetlen megfigyelések alapján nem lehet akként meghatározni, hogy ez ismétlés esetén előre meghatározható legyen. Inkább csak arra vannak utalva, hogy a kéznél levő kevés számú rajnai primer árhullámból az árhullám levonulása alatt fölismeri összetartozó vízállások beálltának ideje és magassága között fennálló viszonyt kipuhatolják, hogy aztán fordítva ennek a viszonynak a segítségével valamely kiinduló állomás ismert vízállásaiból a tekintetbe jövő alsó állomásnak megfelelő vízállásait levezethessék, s végül az egyes ily módon levezetett vízállási adatokból az összetartozó vizállás- változások levonulását összeállíthassák. A primer hullámok levonulásából vett összetartozó vízállásokat egyenértékű vízállásoknak nevezik. Ilyenekül minden további kutatás nélkül az észlelt vízállásváltozások csupán maximális és minimális értékei tekinthetők, utóbbiakhoz azok a vízállások is tartoznak, melyek hosszabb, állandó vízállásból az áradás kezdetét jelölik. Első sorban tehát tisztán ezeket a külön'eges vízállásokat veszik vizsgálat alá, a melyből azután a továbbiakban ki fog tűnni, vájjon ezek a viszonylatok valamennyi többi áradó és apadó vízállásokra is érvényesek-e'? Egyenértékű rajnai vízállásoknak magassági viszonyai. A vizsgálat czéljához a rendelkezésre álló I. kimutatásokban foglalt észlelő anyagból, tehát mindenekelőtt kiválasztották az egyenértékű vízállásokat az állomások sorrendje szerint és a mellékfolyók összetartozó legkisebb vízállásai szerint. Az ilyen módon kiválasztott egyenértékű rajnai vízállásokat és ezekhez tartozó mellékfolyó-állást szintén táblázatba foglalták (II. tábla). Ezek közül különösen megjelölték azokat, melyek a víz lefolyásának körülményeihez képest megbízhatóbbak. A folyók vízjárásának természetében rejlő dolog, hogy legtöbb esetben a megfigyelt egyenértékű vízállások csak két állomáson vagy csak kevés számú állomáson egyenértékűek. Összefüggő sora az egyenértékű vízállásoknak, melyek valamennyi állomást felölelnének, nagyon ritka jelenség, a minthogy nagyon ritka a folyam egész hosszára kiterjedő hosszabb tartamú, állandó alacsony vízállás; avagy hogy valamely rajnai bullám az összes mellékfolyóknak egyidejű legalacsonyabb vízállása mellett vonuljon le: Valdshuttól Emmerichig. Egymástól messzefekvö állomások egyenértékű vízállásainak megállapítására tehát ez időszerűit csak kevés, közvetlenül megfigyelt adat áll rendelke15
