Vízrajzi Évkönyv 8., 1895-1897 (Budapest, 1898)
Tartalom
JELENTÉKENYEBB FOLYÓINK VÍZJÁRÁSA 1895., 1896. ÉS 1897. ÉVEKBEN. 34 Általában — anélkül, hogy a szabályszerűség alól kivételek ne lennének. — azt mondhatjuk, hogy az árhullámok száma Pozsonytól Orsováig állomásonkénl fogy, s míg Pozsonynál 34 a számuk, addig Orsová- nál csak 11, vagyis 7s annyi. A vízszínváltozásokra nézve megjegyezhető, hogy legélénkebbek a jegesvíznél állottak elő; érdekes e tekintetben a márcziusi, jégmenettel kapcsolatos árhullám, mely pl. Fajszon hirtelen 98 fokra emelte a vizet. A leglassúbb vízszínváltozások a Duna alsó szakaszán voltak s pl. Baziáson szeptember végén és október elején több. mint egy hónapon át tartott a 10 fokon aluli vízállás. A Duna mellékfolyóinak árhullámai. A Bábán Ragyogó hídnál 1895-ben 20 árhullám jelentkezett; a torkolatnál azonban az árhullámok száma változást szenvedett, mert közülök némelyek útközben másokkal egyesültek és nehány újonnan, a Duna árhulláma folytán keletkezett. Legnagyobb vize két árhullámmal kapcsolatos; Ragyogó hídnál május 1-én állott elő és 107 fok magasságú volt, míg Győrött a Duna áprilisi árhulláma idézte elő a legmagasabb vízállást, mely 92 fokra emelkedett. Legkisebb vize a felső szakaszon deczember hónapban állott elő és Ragyogó hídnál 4, Árpáson 26 fokot mutatott; a torkolatnál januárban és októberben egyenlő magas kisvíz volt, de nem szállott a vízjálék alsó határáig, hanem csak 14 fokra. A Vágón Szerednél 29 árhullám jelentkezett. Legnagyobb vize három árhullámmal volt kapcsolatos; Szereden márcziusban állolt elő 73 fok magasságban, Sellyén januárban jeges vízzel 67 fok magasságban és Gután januárban és áprilisban 95 fok magasságban, amazt a jégtorlódás, ezt a Duna árvize okozván. Legkisebb vize január, szeptember és október hónapokban állott elő, de nem szállott le a vízjáték alsó határára. Vízszínváltozásai legélénkebbek januárban (jéggel kapcsolatban) és márcziusban voltak, míg szeptember és október hónapokban igen keveset változott a víz. A Dráván Zákánynál 28 árhullám vonult le.Maximális vízállása május hónapban két árhullámmal kapcsolatban jelentkezett és Zákánynál 73, Barcson 78, D.-Miholjáczon 84, Eszéken (két ízben) 92 fok magasságot ért el. Legkisebb vizei, mint rendesen télen, január hóban állottak elő. A Dráva ugyanis magas, alpesi tájakról jővén, kisvizeit az erős hideg szokta előidézni, míg nyáron és öszszel, szárazság idején a lió- és jégmezők olvadása nem engedi a víznivőt a minimumra leszállani. Azonban 1895-ben a téli kisvíz nem volt kivételesen alacsony, mert a vízjáték alsó határát sehol sem érte el. Legélénkebb vízszínváltozásai januártól májusig állottak elő, míg szeptemberben igen nyugodt volt a Dráva. A Tisza árhullámait «A Tiszának és mellékfolyóinak vízjárása 1893-ban» czímü későbbi fejezetben tárgyaljuk. A Száván Bosutnál 19 árhullám vonult le. És jellegző az 1895. év vízjárására, hogy e 19 árhullám közül 13 magasabb volt 80 foknál, mi világosan mutatja, hogy a Száva ez évben igen magas vízjárású volt. Legnagyobb vize a hóolvadás árhullámával kapcsolatban április hónapban mutatkozott s Bosutnál 120, Mitroviczánál 99 fok magasságot ért el. Legkisebb vize október hónapban 4 — 6 fok magasságú volt. Januártól márcziusig a vízszínváltozások élénkebbek, szeptember—október hónapokban lassúbbak voltak, bár a folyónak Bosuttól a torkolatáig terjedő alsó szakasza egyáltalán nem mutat hirtelen változásokat a vízállásokban. Az összefolyó víztömegek kölcsönös hatása. A Rábának és Vágnak a Dunára kevés hatása mutatkozik, míg a Duna visszahatása e folyók alsó szakaszára igen szembetűnő. És általában azt mondhatjuk, hogy a Rába és Vág torkolati szakaszának vízjárása teljesen a Duna vízjárása után igazodik. Innen van pl., hogy e folyók alsó vízmérczéin Győrött és Gután a Duna áprilisi nagy vize idézi elő a maximumot, inig a felső szakaszokon egészen más időben állott elő. A Drávának a Dunára már sokkal jelentékenyebb a hatása. Pl. deczember vége felé a Dráva egyik árhulláma a Dunán új árhullámot idézett elő, míg a Duna igen gyakran sietteti, vagy késlelteti a Dráva árhullámainak levonulását s nagyvizeinek duzzasztó hatása Eszéken felülig érezhető. A Tisza február, julius és november hónapokban okozott új árhullámokat a Dunán, míg a Tisza torkolatánál a legmagasabb vizet a Duna áprilisi nagy árhullámának behatása módosította és tetözésének bekövetkezését mintegy 1 héttel késleltette. A Száva hatása a Dunára legfelötlöbben az áprilisi nagyvíznél mutatkozik, amennyiben e maximális víz tetözését késleltette. Márczius és junius hónapokban a Száva új árhullámokat idézett elő a Dunán. Míg a Duna apadó vize gyakran elenyészteti a torkolatnál a Száva árhullámait. E nehány sorban csupán a szembetűnőbb jelenségeket említettük föl a víztömegek kölcsönös hatására vonatkozólag. A vízállások módosulása a torkolatoknál, az áradás és apadás gyorsasága, az árhullámok tartama, képződése stb., szóval az egész vízjárás a fő- és mellékfolyók egymásra hatásának eredője, melynek részletes vizsgálása igen nehéz és csak különleges és fontos esetekben indokolt. Jégviszonyok. Az 1894/5-iki tél nemcsak a csapadék mennyiségére és a vízállások magasságára nézve, hanem a jégviszonyok tekintetében is nevezetes volt. A Duna mintegy 500 km hosszúságban állott be a tél folyamán s néhol a jégtáblák erősen összeverődve kisebb- nagvobb torlódásokat okoztak. A jég megállását ott. ahol erős vízszínemelke- déssel volt kapcsolatban, igen élénken tünteti föl a vízjárás évi átnézetének rajza. Pl. az a jégtorlódás, mely
