Vízrajzi Évkönyv 7., 1893-1894 (Budapest, 1897)
Tartalom
36 VÍZJELZÉS. metsző pontja, ha kulminálásról van szó (a Xl-ik lap szerint), 4- 48 cm., — ha pedig közönséges áradásról van szó (a XIV. lap szerint), + 95 cm. vízszínváltozást ad, melyeket hozzáadva a Tokajnál már létező -f 300 cm. vízálláshoz: kulminálás esetén + 348 cm., közönséges áradás esetén pedig + 395 cm. magasságú vízállást várhatunk Tokajnál. E példa világosan kimutatja, hogy egy és ugyanazon magasságú felső vízállás, vízszínváltozás és alsó vízállás esetében is mily lényegesen különböző vízállás várható az alsó mérczénél, ha a felülről jövő víz már kulminál, vagy a mikor még áradásban van. Nagyon szükséges volt tehát a kulmináló és áradó, valamint a völgyelő és apadó vizeket, úgyszintén mindezeket egymástól egészen különválasztva tanulmányozni, hogy belőlük a várható vízállásra való következtetést lehető pontosan külön-külön megtehessük. is néhány napig bizonytalan a várható vízállások jelzése, bizonyosan azért, mert a jég levonulása idejében előállani szokott nagy szabálytalanságok következményei még több napig érezhetők. A XV. alatti kimutatásból az látszik, hogy a Tokajnál várhatónak jelzett vízállás, 1296 eset közül 1062-szer, azaz 82°/0 esetben, ± 10 cm. különbözet határai között, megyegyezett a későbben tényleg bekövetkezett vízállással; a legnagyobb eltérés pedig + 38 és —59 cm. volt. Ez eredményt összehasonlítván a T) alatti kimutatás 88-8°/o eredményével, kitűnik, hogy a több folyóból való következtetésünk 6-8 '/„-kai pontatlanabb az egy folyóból való következtetésnél. A csekélyebb pontosság abból ered, hogy több folyónál több oly hibaforrás fordul elő, mely a jelzés pontosságát csökkenti. Például — hogy a többit ne is említsem — több folyó egybeömlésénél többször XV. Különbözetek kimutatása Tokajnál, a várhatónak jelzett és tényleg bekövetkezett vízállások között 1888—1892-ben. (2-ik mód szerinti vízjelzés.) Tényleges vízállás Tokajnál A várhatónak jelzett vízállás hány esetben volt nagyobb vagy kisebb a bekövetkezettnél ? tényleg A jelzett vízállások összes száma ± (0-10) cmig ± (11-20) cmig 4- (21—30) cmig + (31-40) cmig ± (4t~ cmig-60) 4- (51—60) cmig centiméter esetben °/o esetben °/o esetben % esetben % esetben 0/ / 0 esetben °/o — 110-től 0-ig 351 93-6 19 5T 5 1-3 375 0 „ + 100 „ 258 89-0 23 7-9 4 1-4 3 10 2 0-7 . . 290 + 100 „ + 200 „ 159 811 28 14-4 4 20 4 20 1 0-5 196 + 200 „ + 300 „ 93 674 29 210 13 9-4 3 2-2 138 + 300 „ + 400 „ 72 71-3 13 12-9 9 8-9 3 29 2 20 2 20 101 + 400 „ +500 „ 35 60-3 14 241 3 5-2 3 52 3 52 , 58 + 500 „ + 600 „ 33 73-3 9 204) 3 6-7 . . . . , . 45 + 600 „ + 700 „ 36 581 17 27-4 8 12-9 1 16 . , 62-f- 700 „ -j- 800 „ 17 850 3 150 . . . . 20 + 800 „ -I- 900 „ 8 72-7 3 27-3 . . . . 11 összesen: 1062 82-0 158 12-2 49 3-8 17 13 7 05 3 0-2 1296 Elérhető pontosság. Ezek után még csak azt akarjuk kimutatni, hogy az előadott mód szerint tényleg mily pontosságot érhetünk el a várható vizek jelzésében akkor, mikor több folyó együttes hatásából kell következtetnünk a várható vízállásra. Erre megfelel a XV-ik alatti kimutatás, a melyben az 1888—1892-ik évi vízállásokból várhatónak megállapított és tényleg bekövetkezett tokaji vízállások közötti különbözetek ki vannak mutatva. Megjegyzendő, hogy a jeges vízállások mind elhagyattak, miután azoknak egymásközti viszonyára nézve semmi szabály nem áll fenn. Megjegyzendő továbbá, hogy a jég elmente után nem bírunk 10—20 órai különbséget a leérkezési időben kikerülni; a minek következtében nem bírjuk mindig pontosan számításba venni azokat a felső vízállásokat, a melyekből az alsó vízállás fog keletkezni, és így következtetésünk nem is lehet oly pontos, mint akkor lenne, ha a leérkezési időkből a tévedést kiküszöbölhetnők. Mégcsak azt jegyzem meg e helyen, hogy fölvett esetünkben csak két folyóról van ugyan szó; de azért előadott eljárásunkat kettőnél több folyóra is jól alkalmazhatjuk, mindig elválasztván a főfolyót a mellékfolyóktól, és a mellékfolyók arányosított vízállásainak összegét vetvén egybe a főfolyó vízállásaival.
