Vízrajzi Évkönyv 7., 1893-1894 (Budapest, 1897)
Tartalom
28 JELENTÉKENYEBB FOLYÓINK VÍZJÁRÁSA 1894-BEN. az egész év igen csöndes vízjárású volt s augusztus és szeptember hónapokban alig változott a víz színe. A Körösökön Békésnél37 árhullám húzódott le. A legnagyobb víz júniusban Békésen 80, Gyomán 81. K.-Szt.-Mártonban 69 fok magasságot ért el. A legkisebb víz szeptemberben állott elő és Gyomán —- 5 fokra sülyedt. A víz színének változásai júniusban legélénkebbek voltak, míg szeptemberben igen csöndes volt a Körös. A Maroson Radnán 42 árhullám jelentkezett. A legnagyobb vízállások júniusban voltak, de csak 42—53 fok magasságot értek el. A legkisebb víz Radnán és Aradon deczemberben, Perjámoson és Makón szeptemberben állott elő, s Aradon —3, Perjámoson —1 fokig sülyedt alá. A víz szine szeptemberben alig változott s különösebb élénkséget egész évben nem mutatott. As össsefolyó víztömegek kölcsönös hatása. Az általában alacsony vízjárású 1894. évben a Tisza és mellékfolyóin az árhullámok egymásra hatásából különösebb jelenségek nem tűntek föl s éppen ezért részletesebb ismertetést erre vonatkozólag nem közlünk. yégtorlődások által előidézett vizssinváltozások a Tiszán. A jéggel kapcsolatban 1894-ben nem voltak a Tiszán említésre méltó jelenségek. Péch József, Bogdánfy Ödön, minister! osztálytanácsos, kir. mérnök. V í Z j e 1 Z é S. Tanulmány a várható vízállások előrejelzéséről. (Egy szöveg ábrával és IllaJ, IIIb), VI. XI, XIV, XX, XXI. külön rajzmelléklettel.) HARMADIK RÉSZ. Az észlelt vízállások egybevetése és a várható vízállások előre jelzése oly esetben, midőn a főfolyóba mellékfolyó ömlik be. A második részben több oly eljárást ismertettünk meg, melyeket a vízjelzés terén követhetünk; egyben kifejeztük abbeli nézetünket is — a különféle eljárások eredményeinek összehasonlítása alapján — hogy mellékfolyó nem léte esetében vízjelzéseinket a második módon hajtsuk végre ; vagyis : hogy a felső és alsó vízállásból és vízszínváltozásból jelezzük a várható vízállásokat; mert ezen a módon jutunk aránylag leggyorsabban a legpontosabb eredményre. (Vízrajzi Évkönyvek, VI. kötet 75. lap.) E nézetünknél maradunk a jelen esetben is, midőn két, vagy több folyó összes hatását kívánjuk megállapítani az általuk együttesen befolyásolt közös vízállásra; mert semmi okunk nincs annak föltevésére, hogy több folyó egyesülésekor más törvény uralkodjék a víz folyásában, mint az egyes folyónál; csak e törvénynek számokban és rajzokban való kifejezése válik nehezebbé, a mennyiben nem egy, hanem több folyó vízállásait és körülményeit kell tekintetbe vennünk. Mellőzvén e szerint a második részben előadott l-ső és 3-dik módon való vízjelzésnek a jelen esetre való alkalmazását, mindjárt a 2-dik módhoz fordulunk és a felső-alsó vízállásokból, valamint a vízszínváltozásokból állapítjuk meg az alantabb fekvő helyen bizonyos idő múlva várható vízállásokat. A mostani esetben arról van szó, hogy a Tiszában Záhonynál, és a Bodrogban Zemplénnél jelentkező vízállásokból miképpen következtessünk a Tiszában Tokajnál várható vízállásra? (Vízrajzi Évkönyvek VI. kötet 2-ik ábra.) Ebből önként értetődik, hogy legelsőbben is a tanulmányozandó vízállásokat kell fölrajzolni. Fölrajzoljuk tehát egy lapon: a záhonyi mér- czén észlelt tiszai vízállásokat, továbbá ugyanazon lapra fölrakjuk a zempléni mérczén észlelt bodrogi vízállásokat, és az ezen két folyó vízállásaiból Tokajnál keletkező tiszai vízállásokat 1888. év elejétől kezdve 1892. év végéig; még pedig a vízállások magasságát 1 cm. 40 cm., a napokat képviselő hosszúságot pedig 1 cm. = 1 nap mértékben. Fölrakván e szerint mind a három vízállást egy lapra, e vízállásoknak egymáshoz tartozó töréspontjaiból megállapítjuk a Záhonyból és Zemplénből jövő vizek hatásának leérkezési idejét Tokajba. A leérkezési idők vonalai. Midőn e tanulmány második részében (Vízrajzi Évkönyvek VI. kötet, 59. lap) megismertettük a leérkezési idők G) vonalait, már akkor kijelentettük, hogy ezeket nem tartjuk olyanoknak, melyeknél czélszerűbben nem lehetne a felülről jövő vizek leérkezésének idejét meghatározni, illetőleg szemléibe-
