Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
VÍZRAJZI MAGASSÁG-MÉRÉSEK. 47 9. Oly légrezgésnél nem mérünk, mikor a rendesnél rövidebb távolságban sem lehet I mm. pontosággal leolvasni a lécz magasságát. 10. A nivellálást a folyó jobb- és balpartján kiilön- külön teljesítjük külön mérnökökkel, de minden 20—30 kilométernyi távolságban — esetleg ha szükségét látjuk, kisebb távolságban is — a legnagvobb figyelemmel összekötjük a két parti mérést, és ha a jobb s balparti közép kották közötti különbözetet (k. milliméterben) osztva a legelső kiinduló ponttól az illető összekötésig megmért hosszúság (m.) kilométerben kifejezett négyzetig gyökével, — vagyis: ha h=~j- képlet szerint az egy kilométerre eső (h) közép hiba (+) 3 milliméternél nagyobb, akkor az utolsó kör megnivellálását ismételjük mindaddig, mig a fenti kívánalomnak megfelelő eredményt el nem érjük. Teszszük pedig ezt azért, nehogy az egyes köröknek záró hibái végül a megengedettnél többre összegeződjenek. Különben az egyes körök elfogadható hibájául — a fenti képlet szerint számítva — ( + ) 5 mm.-t engedünk meg. 11. A körmérésbe minden fixpontot beveszünk, nehogy a körön kívül eső fixpontnál netalán elkövetett magassági hiba esetleg fölfedezetlenül maradhasson. 12. A magassági kották kiszámítását, a kiindulási első fixponttól kezdve mindvégig kiegyenlítés nélkül folytatjuk, vagyis: az első és második mérés, valamint az egyes mérési körök zárásánál mutatkozó magassági különbözetet nem egyenlítjük ki, hanem mindegyik mérés eredményének kiszámítását egymástól egészen függetlenül hajtjuk végre mindvégig, mintha csak egy mérést végeznénk és közben-közben nem is kötnők össze a folyó jobb és balparti méréseit egymással. Ezt azért teszszük igy, hogy magasság-mérésünk megbízhatóságának foka még inkább kitűnjék. 13. Az első és második mérés magasság-kottáit csak egy-egy kör zárása után számítjuk ki; munka közben pedig csak az első és második méréskor leolvasott lécz- magasságok kíilönbözeteit hasonlítjuk össze, a mely különbözetnek, — miután szerintünk ugyanazon pontokon történik az előre és visszamérés, — nem szabad egy műszer állásban nagyobbnak lenni 1 mm.-nél (kivételesen 2 mm.-nél), ha tehát tényleg ennyit találunk, akkor a méréssel tovább haladunk, ha pedig annál nagyobb különbözetet kapunk, addig ismételjük a műszer fölállítását és a lécz leolvasást, mig két oly mérést nem végzünk, melyek egymástól 1 mm.-nél többet nem különböznek. Ily esetben ezt a két leolvasást megtartjuk, a többit pedig a jegyzőkönyvben keresztül húzzuk és többé tekintetbe nem veszsziik. 14. Az egyes körök zárásánál mutatkozó hibákat, illetőleg magassági különbözeteket, csak az egész vonal megmérésének befejezte után egyenlítjük ki oly képen, hogy azt a magassági különbözetet, mely a jobbparti két mérés közép kottája, és a balparti két mérés közép kottája között a kör bezárásánál mutatkozik, vagyis a záró hibát, az illető körben a műszer állások száma szerint oszlatjuk el. A vízrajzi osztály magasság mérésénél ezek az alapelvek szolgálnak irányadóul, melyeket ha összehasonlítunk a külföldi méréseknél követett módokkal, kitűnik, hogy a mi eljárásunk a lehető legegyszerűbb. Daczára ennek, — de tekintettel arra a körülményre, hogy a mi méréseink sik vidéken történnek, — egyszerű eljárásunkkal is elérjük az európai magasság mérésnél követelt pontosság legmagasabb fokát; amint ezt az alább részletesen leírt tiszamenti magasság-mérés eredményéből látni fogjuk. I. Tiszamenti fixpontok. A vízrajzi osztály a Tisza jobb- és balpartján — Nagy-Szőllőstöl a Dunáig terjedő szakaszon —- 1889-ben építette be a fixpontokat, mint már fentebb említettük, és ezek tengerszin fölötti magasságának meghatározását, vagyis a nivellálást 1890 illetve 1891 évben teljesítette. Hogy a vízrajzi osztály mérése egy közös pont alapján beilleszthető legyen az európai magasságmérés hálózatába, kiinduló pontúi a császári és királyi katonai földrajzi intézetnek Nagy- Szöllősön levő magasság-jegyét fogadtuk el, minthogy az európai hálózat Ausztria- Magyarország területére eső részét nevezett intézet teljesíti. Később azonban a kották végleges megállapításánál, a nagy-szőllösi katonai * magasság-jegy helyett, a szolnoki vasútállomáson levő katonai magasság-jegy tengerszin fölötti magasságát vettük alapul oly czélból, hogy a két mérés közötti különbözet a Tisza hosszában egyenletesebben oszoljék el, miután Szolnok a Tisza hosz- szának körülbelül közepén fekszik. Ennek következtében a vízrajzi osztály tiszavölgyi fixpontjainak kottái mindannyian a szolnoki katonai fixpont hasonlító síkjára vo- natkoznak, illetve fognak vonatkozni: A temesvár-titeli záró vonal bemérésén kívül ezen körülmény, hogy t. i. a katonai mérés egy pontjának hasonlító síkját fogadtuk el mérésünk alapjául, volt egyik főoka annak, hogy daczára a több oldalról nyilvánított szükségnek — csak most közölhetjük a végleges eredményeket, a mennyiben a katonai mérés budapesti záró hibája folytán a tiszamenti katonai kottákra nézve szükségessé vált hiba-eloszlatás csak a múlt év folyamán történt meg, de ez is csak annyiban, hogy 1892-ben a cs. és kir. katonai földrajzi intézet — a vízrajzi osztály megkeresésére — közölte a szolnoki magasság-jegy azon kottáját, mely a végleges kiegyenlítés megtörténte után is csekély különbséggel meg fog maradni és a mely az eredeti kottától —- 0'144 m.-rel különbözik, megjegyezvén, hogy a katonai mérés végleges kiegyenlítése több mint 10 év múlva lesz csak befejezve. * A cs. és kir. katonai földrajzi intézet pontjait, illetve mérését röviden katonainak nevezzük.
