Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)

Tartalom

46

VÍZRAJZI MAGASSÁG-MÉRÉSEK.

állítjuk föl két kötőpont között, hogy a vizára hossza úgy «előre» mint «hátra» egyenlő legyen, mi által a sugár-törésből és a műszer tökéletlenségéből eredő hibákat lehetőleg kikerüljük s ez utóbbiak közül különösen azt, mely egy ugyanazon állásban a szemcsőnek különböző távolságra való beállításából eredhet; mire nézve még a legjobb műszernél is figyelemben tartandó, hogy az előre és hátra nézés között a szemcső állását ne változtassuk.

4. A műszer felállításánál és a léczmagasság leolvasásánál összes figyelmünket arra fordítjuk, hogy minél pontosabb vízszintes vízúrát kapjunk, minél élesebben lássuk a lécz beosztásait és azokat minél lelkiismeretesebben olvassuk le, leolvasás közben nem gondolkozván arról, hogy az ép akkor megejtett leolvasás végeredménye mi lesz avagy minek kellene lennie?

5. Oly távolságban állítjuk föl a nivó műszert a leolvasandó lécztől, vagyis: oly hosszúságú vizurákat veszünk, hogy a léczmagasságot egy milliméternyi pontosságú becsléssel olvashassuk le. E követelménynek az általunk használt angol, franczia és budapesti nivó műszereknél 100—120 m., abécsi és svájczi műszereknél 50—75 m. távolság felel meg.

Ha nagyobb pontosságot követelnénk a lécz magasság leolvasásában, tehát ha milliméterre beosztott léczet használnánk, az esetben a vizúrákat annyira meg kellene rövidítenünk, vagyis annyira megszaporodnék a műszer állások száma, hogy ezzel a mérés pontossága csökkenne; mert a vizára vízszintességén kívül a leolvasás pontosságától függ ugyan tulajdonképen a mérés pontossága, de a műszer állások száma is befolyásolja azt, ameny- nyiben minél kevesebb a műszer állások száma, vagyis minél hosszabbak az egyes vízórák, annál pontosabb a mérés, kevesebb lévén a libella beállításának tökéletlenségéből eredő hibák esélye.

6. Minden vonalat legalább is kétszer mérünk meg, de egymással ellenkező irányban. Különösen arra ügyelünk, hogy az első és második mérés egy-ugyanazon napon történjék, de a második mérés a napnak ne azonos óráiban és ne az első mérés haladásának irányában. Azért követjük ez eljárást, hogy a légköri viszonyok hatásából eredhető hibák a lehetőségig kikerültessenek, a melyeket különben a legnagyobb vigyázattal sem lehet sok esetben kikerülni.

7. Az első és második, úgynevezett kontroll-mérést egy ugyanazon nivó karókon ejtjük meg; a második méréskor azonban csak akkor haladunk tovább, ha a liátulsó és első nivókarók magassága közötti különbözet az első méréskor talált különbözette! teljesen megegyezik, vagy ha 1 mm.-nél nagyobb különbség nem mutatkozik; mikor azonban 1 mm.-nél nagyobb a különbség, akkor a műszert újból fölállítva még egy harmadik, esetleg negyedik mérést is teszünk, tehát mindaddig tovább nem megyünk, míg csak egymással 1 mm.-re megegyező eredményt nem kapunk.

Eljárásunknak ez a része nagyon fontos és lényegesen előmozdítja nivellálásunk pontosságát. Ugyanis ily eljárással teljesen ki van zárva az egy helyen elkövethető lényeges hibák ismeretlenül maradása; ezenkívül, ha a mérési kör bezárásával bármily hiba mutatkozik,

arról bizonyosak lehetünk, hogy az a hiba nem egy helyen egyszerre követtetett el, hanem a mérési körnek egész hosszában szétoszolva valamennyi műszer állásra, ennélfogva a mutatkozó eltérést egész biztosan szétoszthatjuk a mérési kör egész hosszára. Ellenben, ha az első és második mérés nem egy ugyanazon nivó karókon történik, az is megeshetik, hogy egyik műszer állásban lényeges plusz hibát, követünk el, de a következő állások valamelyikében körülbelül szintén oly nagyságú mínusz hibát, mely az előbbit kiegyenlíti és az igy elkövetett hibának nem jöhetünk tudomására; sőt a mikor a különböző irányú hibák nem egyenlítik ki egymást, azt nem tudhatjuk, hogy a mutatkozó hiba egy műszer-állásban történt-e vagy apránként összegeződött annyira? igy tehát eloszlatásánál sem járhatunk el eléggé biztosan.

Eljárásunk ezen részére nagy súlyt azért is fektetünk, mert a nivelláló mérnököt teljes önismeretre vezeti. Azzal ugyanis, hogy az első és második mérés egy ugyanazon (munkaközben érintetlenül maradt) nivó karón történik, mindenik nivó karónak magassága ismeretessé lesz úgy az első, mint a második mérés szerint. Az egyik mérés eredményeit vízszintes vonallal kifejezvén és erre a két mérés között mutatkozó különbözeteket fölrakván, az igy nyert pontok vonalából világosan látjuk, hogy néhol egészen parallel megy a két mérés vonala, néhol a különbözet összegeződik -j- vagy — értelemben, de csak eg j bizonyos határig, azontúl pedig fogy, mig később ismét növekszik, vagy parallel halad. Ebből a rajzból teljes ismeretére jut a mérnök saját mérése pontosságának. A midőn például az első és második mérés magasság-különbözetei folytonosan egy (-}- vagy —) irányban összegeződnek, ez annak a jele, hogy vagy a műszer nincs jól rektifikálva vagy pedig amüszer fölállításába, lécz tartásába, avizúrába, vagy a lécz leolvasásába valami állandó hiba csúszik be, amiről másként tudomást nem lehet szerezni. Ennek az állandó hibának jelentkezése okvetlenül kell, hogy arra ösztönözze a nivelláló mérnököt, hogy a Inba kutforrása után kutasson, és mindaddig meg ne nyugodjék, mig az állandó hibát ki nem küszöböli méréséből.

Megjegyezzük e helyen, hogy ha kellő figyelemmel és csak alkalmas időben nivellálunk, továbbá, ha a műszer tányérját minden föllállásnál annyira vizszintessé tesszük, hogy az előre és hátra nézés végett szükséges műszer fordításnál a főlibella buborékja 1 osztályrésznél többet nem mozdul ki: kétezernél többször csak ritka esetben kell a műszerrel fölállni; az I és II, illetve az előre és visszamérés kottája között pedig a különbözet alig fogja túlhaladni -j- 15 mm.-t több száz kilometer megmérése után is.

8. Az egyhuzamban végzett napi mérés abban hagyásakor különös gondot fordítunk arra, hogy a legutolsó nivó karó a mérés szünetelése alatt meg ne érintessék, sőt nagyobb biztosság kedvéért a mérés későbbi folytatásakor, az utolsó műszer-állást ismételjük, hogy a nivó karó változatlan magasságáról meggyőződjünk; ha pedig szükségesnek mutatkozik, mégtöbb állást is megismételünk visszafelé mindaddig, mig teljesen érintetlen karóra nem találunk, és csak is ilyenről folytatjuk tovább a mérést.