Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)

Tartalom

VÍZRAJZI MAGASSÁG-MÉRÉSEK.

45

házán ugyanazon vízmagasságok áradás közben korábban, apadás közben későbben állnak be; Tisza-Ujlakon pedig ugyané jelenség megfordítva történik. — Ezért a szóban levő vizmércze-állomások helyzetvonalainak Tekeházán a maximális, Tisza-Ujlakon pedig a minimális vizszine- ket ábrázoló vonalakkal való keresztezésénél láthatunk bizonyos vízmagasságokat önmagukba visszatérő vonalak által ábrázolva. — Ezen tünemények abból magyarázhatók ki, hogy Tekeháza közelében szűk a Tisza medre, s ennélfogva ott igen élénk a vizszinváltozás; Tisza- Ujlakon ellenben bő a meder, minél fogva lassú a helyi vizszinváltozás.

A tiszai vízjárások képe föltűnő mederalakulásra vall különösen Tisza-Füred és Tisza-Ugh mellett. Bármelyik árhullám kulminálásának vagy minimális vizének a magasságát veszszük szemügyre, e két állomáson rendesen magasabb vizszint különböztetünk meg, mint azok szomszédos mércze-állomásain. Ugyanazon jelenségek észlelhetők itt, mint Tekeházán, csakhogy sokkal nagyobb mértékben; s azok — a szomszédos mérczék- nél létező medrekhez képest — ugyancsak szűkületre vallanak úgy a folyó tulajdonképeni medrében, mint az ártéren.

Jégtorlódások a Tiszán nem igen szoktak figyelemre méltó vizszinváltozásokat előidézni, mert csak oly esetekben keletkeznek, midőn a viz árja tavaszszal oly csekély, hogy a tél folyamán kis vizen képződött jégkérget magával ragadva nem rakhatja le a Tisza széles árterén, hanem a partok között kényszeríti zajlásra. — A Tisza 1890. évi vízjárásának képén csupán a dombrád- berczeli szakaszon januárius 31-én és Záhony mellett deczember 20 ika után látható vizszin-duzzadás tulajdonítható jégtorlódások hatásának.

Péch József, Hegedeős Miklós,

minist, oszt. tanácsos. kir. mérnök.

Vízrajzi magasság-mérések.

(Az V és VI/1—15 sz. külön rajzmelléklettel és 16 szövegábrával.)

Bevezetés.

A folyók természetes meder-alakulásának, a véghez vitt szabályozások eredményének tanulmányozására, különösen a vizszinesések fölvétele szempontjából okvetlenül szükséges, hogy az illető folyók mentén lehető legnagyobb pontossággal végrehajtott magassági fixponthálózatunk legyen. Miután pedig a fent jelzett tanulmányok és az e czélbíl szükséges fölvételek a vízrajzi osztály föladatát képezik: ezen országos fixpont-hálózat létesítése is önkényt érthetőleg reá háramlik, már csak azért is, mert a vízrajzi osztály fennállása előtti időből fennmaradt régi fixpontok általában most már nem felelnek meg teljesen az újabb tanulmányok által megkövetelt magasabb igényeknek.

A vízrajzi osztály — a Tisza meder nyilvántartására vonatkozólag elrendelt fölvételek alkalmából, azt megelőzőleg — az országos fixpont hálózat létesítését megkezdette 1889-ben a Tisza mentén azzal, hogy ott 296 első rendű és 600 másodrendű fixpontot helyezett el. (Lásd «Évkönyv» IY-ik kötet), s ezen fixpontok magasságát 1890 évben, illetve a másodrendű fixpontokét 1891 évben meghatározta. Folytatólag 1892-ben a Bega- csatornát látta el a vízrajzi osztály magassági fixpontokkal, a mennyiben ezen vonal a szeged-titeli szakaszon levő tiszai fixpontok ellenőrzésére is szolgál, összekötvén egy körben a szeged-titeli vízrajzi mérést a szeged-temes- vári katonai méréssel. A szükséghez és a rendelkezésre álló költség-fedezethez képest lassanként a többi

jelentékenyebb folyókra is kiterjesztjük a fixpont-hálózatot.

Az alábbiakban közöljük a Tisza és Béga mentén a fent kitett czélból teljesített precziz-nivellálás eredményeit és az általunk követett eljárás részletes leírását, előbb azonban fölsoroljuk általánosságban azon alapelveket, melyek az eddig teljesített méréseinknél alkalmazva egészen beváltak és a melyek jövőben is irányadóul fognak szolgálni vízrajzi magasságméréseinknél.

Általános alapelvek.

1. Oly nívó műszer használását engedjük meg, melynek messzelátója legalább is 30-szoros nagyítású és az egész műszer szerkezete kifogástalan. Előnyt adunk azonban az oly műszernek, melynek messzelátója és libellája le nem vehető. A leolvasáshoz az alább leirt nivó lécze- ket és kötőpontul a szintén alább leirt nivó karókat használjuk.

2. A nivó műszer rektifikált állapotáról mindig lelki- ismeretesen gondoskodunk. Még pedig, ha a nivó műszer messzelátója vagy libellája kivehető: a műszert minden nap a munka megkezdésekor megvizsgáljuk, illetőleg rektifikáljuk; ha azonban a messzelátó és libella állandósított szerkezetű: a rektifikálást nem ismételjük mindennap, hanem a szükséghez képest, csak hosszabb időközökben.

3. Középről nivellálunk, vagyis a nivó műszert úgy