Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
44 JELENTÉKENYEBB FOLYÓINK VÍZJÁRÁSA 1890-BEN. 1—3°/o"nyi áradással egy új, ámbár kisebbrendü árhullámot idézett elő, melynek kulminálása még Algyőn is érezhető volt. Keletkezése a Polgáron április 17-én kulmináló tiszai árhullám apadását április 30-án 29 % magasságban akasztotta meg, — s két nap múlva ugyanott 31 % magasságban kulminált. — A Tisza kisebb vize viszont a Sajón jelentékeny vizszin-sülyedést okozott. d) A Tisza és a Körös. A Tisza tavaszi nagyvizének a szolnok-csongrádi szakaszon márczius 17 és 21-ike között végbement rohamos áradását megelőzőleg a Körös is rohamosan feláradt, s árhulláma a békés-gyomai szakaszon márczius 18 és 20-ika között kulminált mintegy 63% magasságban. A Tisza nagyvize lassan, még ez után is tovább áradt, és Csongrád fölött csak április 6 és 8-ika közt kulminált, 71 és 77% közt változó magasságban, — s hatása a Körösre főleg abban nyilvánult, hogy az apadást a Körös alsó szakaszán meglassította. A Körös árhulláma, kulminálása után, Békésen márczius 20-án, Gyomán márczius 27-én, Kún- szentmártonban pedig már csak április 13-án apadt le 60 % magasságra. Békés és Gyoma közt fokozottan nagyobb idökíilönbséggel járt az 50, 40 és 30% magasságokra való leapadás. — A Kúnszentmártonban április 8-án észlelt, majdnem 70%'OS, árhullám-tetőzés már tisztán a Tisza csongrádi vizszin-változását utánzó tünemény. A Körös évi legnagyobb (helyesebben: legmagasabb) vize a Tisza egyidejű teljes árhullámának tetőzését 7—8 nappal megelőzve, a békés-gyomai szakaszon januárius 26 és 27-én kulminált 90%-ot meghaladó magasságban. Áradása rendkívül rohamos volt, úgy, hogy 20°/o'1‘ól 90%_ra 2% nap alatt áradt föl. A Csongrád fölötti szakaszon 2—3 nappal későbben a Tisza is rohamos áradásnak indúlt, de csak 50% körül kulminált, tehát közepes vizet hozott. Ezen különböző magasságú, s különböző időben kulmináló vizek kölcsönös hatása a következő tüneményekben nyilvánult: A Körös árhulláma napokkal megsiettette a Tisza, emezé pedig napokkal késlelteté a Körös árhullámának kulminá- lását. — A Körös korábbi rohamos áradása a Tisza rohamos áradását is korábban, már januárius 27-én előidézte, holott ez a rohamos áradás pl. Szolnokon csak januárius 29-én indult meg. — A Körös nagy vize a Tisza vizszinét Csongrádon a szolnokihoz képest 7 %-kal fölemelte, és a Csongrád alatti szakaszon is vizszin- emelkedést okozott. -— A Tisza közepes vize a Körös alsó szakaszán nagymértékű vizszin-sülyedésnek volt az okozója. A kisebb jelentőségűek közül figyelmet érdemel még a Csongrádon november 6-án kulmináló közepes tiszai árhullám visszahatása a Körös egyidejű kis vizére. e) A Tisza és a Maros. Hasonlítsuk össze a Csongrád és Szeged közötti szakaszon februárius elején és április elején jelentkezett tiszai árliullám-tetőzések magassági viszonyait. Azt találjuk, hogy mig az áprilisi kul- minálás e szakaszon csak 1 % vizszin-emelkedést mutat: februárius elején, midőn a csongrádi viz magassága 56%-ról Szegedig 66%-ra nőtt, a vizszin emelkedése 10%> vagyis tízszerte nagyobb volt, mint áprilisban. Azonnal belátjuk, hogy a februárius elején kulmináló tiszai árhullám magasságának e nagymértékű emelkedését a Maros januárius utolsó napjaiban lefolyt nagyvize idézte elő. Ez még valamivel korábban kulminált, mint a Körös évi legnagyobb vize, s ugyanazon tiszai árhullám tetőzését szintén megsietteté, úgy hogy az Szegeden, Martfűhöz képest 4 nappal, Csongrádhoz képest pedig másfél nappal korábban kezdett kulminálni. A Tisza szóban levő árhulláma a Körös és a Maros nagyvizei által rákényszerített eme természetellenesnek tetsző mozgásra reagálni látszott: a mennyiben kulminálása Zentán 4—5 nappal későbben következett be; a zenta- titeli szakaszon pedig úgy vonult végig, mintha semmi köze sem volt volna a Körös és Maros nagyvizeinek kényszerítő hatásához. A középtiszai évi legnagyobb vizzel egyidejűleg, április elején, a Marosnak egy kisebb árhulláma kulminált, melynek hatása alatt a Szegedtől lefelé eső Tisza-szakaszon vizszin-sülyedés állván be, ott ez a tiszai árhullám elveszíté magasságának «legnagyobb» jelzőjét. Midőn a Maros évi legnagyobb vize Makón márczius 25 és 27-én kulminált, a Tisza nagyvize már túl volt rohamos feláradásának stádiumán, és Szegeden márczius 28-án a Maros hatása folytán szintén kulminálni volt kénytelen. Eme tetőzés Szegedtől végig vonult a Tisza alsó szakaszán, s magasságát a Közép-Tisza évi legmagasabb vizéből származó április 7-iki árhullám-tetőzés már nem volt képes elérni. A Maros legmagasabb vize tehát az Alsó-Tisza legmagasabb árhullám-kulminálását idézte elő. Ez a tetőzés visszahatás folytán kisebb magasságban Algyőn is érezhető volt, de nehány órával később mint Szegeden. A Duna és a Tisza összefolyó viztömegeinek kölcsönös hatásáról már az előző fejezetben adtunk számot; s e helyen csupán azt említjük meg, hogy a Duna szeptemberi nagyvizének rendkivüli visszahatását a Tiszára jobban visszatükrözendő, jónak láttuk a Tisza vízjárásának képén az 5 %-os vízmagasságokat is, vékony szakgatott vonalak által feltüntetni. Ezen görbék szeptember 19 és 25-én Csongrád vonalának átmetszésénél változtatják meg irányukat, Mindszenten azonban szeptember 12 és 29-ike közt, 17 napon át a Duna visszahatását ábrázolják, mely ez esetben még közvetetlenül Csongrád alatt is érezhető volt. A különleges meder alakulásoknak és jég - torlódásoknak tulajdonítható vizszinvál- tozások a Tiszán. A tekeházai és tiszaujlaki egyidejű vízmagasságokat egymással és a szomszédos mórcze-állomások vízmagasságaival összehasonlítva azt veszszük észre, hogy Tekeházán mindig magasabb, Tisza-Ujlakon pedig mindig alacsonyabb nívót foglalnak el a vizek a szomszédos mércze-állomások egyidejű vizszineihez viszonyítva. — A különböző időkben észlelt tekeházai, illetőleg tiszaujlaki vizszineket egymással, azok idő szerinti változását pedig a szomszédos állomások idő szerinti vizszin- változásával hasonlítva össze, azt találjuk, hogy Tekeri T
