Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
JELENTÉKENYEBB FOLYÓINK VÍZJÁRÁSA 1890-BEN. 41 6-án 58 és 63°/0-kal szemben 55°/o> vagy október 6-án 31 és 35°/0-kal szemben Gönyőn 23°/o- — A különböző időkben észlelt gönyői vizszineket egymással, azok idő- szerinti változását pedig a szomszédos állomásokéval hasonlítva össze, azt találjuk, hogy az 50—60°/o magasságúnál alacsonyabb vizek áradás közben későbben, apadás közben pedig korábban érik el Gönyőn ugyan azt a hydrograde magasságot, mint Szapon vagy Komáromban. így pl. a márcziusi dunai árhullám áradása közben a szomszédos mércze-állomásokon 15-én, Gönyőn azonban csak 21-én érte el a 30°/o magasságot; apadás közben pedig Gönyőn márczius 24 én, Szapon és Komáromban pedig csak április 5-én jelentkezett a 30°/o-os vízmagasság. A szeptemberi nagyviz apadása közben az átnézeten megfigyelhető, hogy a szap-komáromi szakaszon a 80 és 70°/o vízmagasságot jelölő vonalak görbület nélkül húzódnak végig, a 60°/0-os görbe egy kissé, az 50°/o'os már jobban, a 40°/o'°s még jobban behorpad, s azt jelenti, hogy az illető magasságra Gönyőn korábban apadt le a viz. — Gönyő helyzetvonalának a minimális vizek vonalaival való keresztezéseinél majdnem mindig találunk egy-egy kisebb vízmagasságot jelölő, s önmagába visszatérő görbevonalat. — Mindezen jelenségek Gönyő táján a meder alsó részének kiváló bőségére engednek következtetni. Ugyanilyen jelenségek még nagyobb mértékben mutatkoznak Nagy-Maroson, de itt már csak a 40°/o magasságon alul történő vizszinváltozásoknál; s hasonló jelenségek észlelhetők kisebb-nagvobb mértékben Duna- Pentelén, Pancsovdn és Baziáson. Úgy a kis, mint a nagy vizszinek változását illetőleg a gönyői, nagymarosi, d.-pentelei, pancsovai és baziási tüneményekkel merőben ellentétes jelenségek észlelhetők a doborgaz-szapi dunaszakaszon, Komáromban, Ercsiben, a paks-gombosi szakaszon, különösen Mohács táján és Orsován. — A felsorolt helyeken áradás közben lépnek fel korábban, és apadás közben későbben ugyanazon hydrograde-magasságok; az önmagukba visz- szatérő s egyenlő magasságokat jelző görbék pedig a helyzetvonalaknak a tetőzések vonalaival való keresztezése körül láthatók; végül az egyidejű vízmagasságok ez állomásokon — a mellékfolyók hatásától eltekintve -— mindig nagyobbak, mint a szomszédos mérczék helyein. A szeptemberi árhullám-tetőzés magassága pl. Ercsiben 5 és 9°/o-kal volt nagyobb, mint Duna-Pentelén, illetőleg Budapesten, daczára annak, hogy Ercsi fölött a Dunának messze nincsen mellékfolyója, melynek hatása az ercsii vizszin-emelkedóst esetleg indokolhatná. —- Eme jelenségek tehát az illető meder szűk voltának tulajdo- nítandók. Jégtorlódások által előidézett vizszin- változások a Danán. Januárius első napjaiban a pozsony-váczi szakaszon apadó vizmozgást látunk, melyben a vizszin januárius 10/14-éig Pozsonyban 10 °/0 magasságról 3 °/o-ra, Yácznál pedig 20°/o-ról 13°/0-ra szállott alá. Ez az apadás Budapest és Ercsi tájékán csak a hó első 2'—3 napján volt Évkönyv Y. 1890. észlelhető, még pedig sokkal nagyobb magasságban: Ercsiben 80°/o-ról 60°/o'ra apadt le a viz. — Duna- Pentelétől lefelé Baziásig az év elején már áradó viz volt, mely árhullám kulminálása D.-Pentelén január 2-án kezdődött több mint 80°/o magasságban, s 14/15-én ért le Orsovára. Ennek keletkezése az 1889. év utolsó és az 1890. óv első napjaiban az ercsi-d.-pentelei szakaszon összetorlódott jég által okozott vizszinduzzadásban leli magyarázatát. A szóban levő jégtorlódás a pentelei vizet csekély vizszin változással január 21-éig felduz- zasztva tartotta, s a mint a rajzon látjuk, ugyanazon időben még a budapesti vizszinre is befolyással volt, ugyannyira, hogy a pozsony-váczi szakasz jan. 17/20-án kulmináló kisebbszerii árhulláma Budapesten már nem volt képes kulmináló jellegét érvényesíteni. — Időközben, januárius 9-én és 16/17-én Budapesten és Ercsiben kisebb mértékű külön tetőzései észlelhetők a jég által felduzzasztott víznek. — Ugyanazon jégtorlódás hatása alatt Duna-Pentelén január 21-én keletkezett árhullám tetőzés — a januárius 2-ival szemben, mely a Dunán végig vonult — csak Gombosig volt érezhető, s Vuko- váron már nyoma veszett, daczára annak, hogy ez a tetőzés Pakson 6, Faj szón 9, Baján 10, Mohácson 5, és még Bezdánban is 2 °/0-kal magasabb volt, mint amaz. E visszás jelenség oka a mellékfolyók egyidejű vízjárásaiból magyarázható ki. A Dráván Barcs alatt januárius 1/2-án egy kisebb árhullám kulminálás volt, mely azonban Eszéken, valószínűleg szintén jégtorlódás következtében már januárius 1-én meghaladta a 70 °/0 magasságot, s 3/4-én kulminálván, meglehetős táplálékot nyújtott a Duna árhullámának, melyet ezenkívül még a Tisza és a Száva egyidejű kisebb árhullámai is növeltek. Látjuk tehát, hogy a D.-Pentelén januárius 2-án jégtorlódás folytán keletkezett árhullám-kulminálásnak bőségesen volt oka a Dunán végig vonulni: holott a januárius 21-én keletkezett, s a paks-bezdáni szakaszon 2—10°/o-kal magasabb árhullám a Drávából tápot nem nyervén, magassága Apatinban és Gomboson már 3°/0-kal kisebb volt amazénál, Vukováron pedig már megszűnt önálló árhullámot képezni. A januárius 26-án Baján, 27/29-én a fajsz-bezdáni szakaszon, februárius 18-án Esztergomban, 19-én Budapesten és Ercsiben, végül még deczember 20-ika táján a mohács-gombosi szakaszon szemlélhető kisebb, helyi jellegű kulminálások eredete szintén a jégviszonyok változásaiban keresendő. Y. A Tiszának és mellékfolyóinak vízjárása 18í)0-ben. A IV. számú rajzmellékleten a Tiszán, továbbá a Szamos, Bodrog, Sajó, Körös és a Maros mellékfolyókon az egész éven át végbement vizmozgások képe látható; s ugyanott a Tisza torkolatától fölfelé a gombos-szlanka- méni dunaszakasz vízjárása is föl van tüntetve. 6
