Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
40 JELENTÉKENYEBB FOLYÓINK VÍZJÁRÁSA 1890-BEN. A Dráva e kisebb vize a Duna apatin-vukovári szakaszán 4 °/0 magasság-csökkenést idézett elő. A Duna kisebb mértékű visszahatása a Drávára még februárius elején, julius végén és deczember elején volt észlelhető. d) A Duna és a Tisza. Ha az ujvidék-szlankaméni Duna-szakasz távolság szerinti vízszín-változásait megfigyeljük, azon tapasztalatra jutunk, hogy e szakaszon az év legnagyobb részében kisobb-nagyobb magasság-csökkenés volt észlelhető. A Tisza vízjárásának hatása folytán emez általános megfigyelések közül a következők válnak ki: A márczius 28. dunai árhullám, Újvidéktől Szlankaménig, csupán 1 °/0-ot veszített magasságából, mert összetalálkozott a Tisza két nappal későbben kulmináló legnagyobb vizével. A deczem- beri árhullám, mely Újvidéken a márcziusinál 6°/0-kal alacsonyabb volt, Szlankaménig 10/0-os vízszín-emelkedést mutat, mert egyidejűleg a Tisza is ugyanolyan magasságú vizet hozott. E tünemény előidézésében különben a Száva egyidejű nagy vízének is van része. A Duna és a Tisza fentebb említett márcziusi két árhulláma, azonkívül siettette, illetőleg késleltette egymás kulminálását. Ugyanilyen kölcsönös hatása volt ama dunai és tiszai árhullámoknak, melyek kulminálásukkal Szlankaménben julius 15-én, 31-én és augusztus 20-án találkoztak. A Duna szeptemberi nagy vizének idején a Tisza egészen jelentéktelen, helyenkint 10 °/0-ig sem érő kis vizet hozott; alsó szakasza tehát igen alkalmas volt arra, hogy a Duna víztömege nagy mértékben hasson reá. A Duna vizének eme hatása Titelnél 70 °/0, Törökbecsén 40°/0, Zentán pedig 20°/o magasságot meghaladó duzzadást idézett elő a Tiszán; sőt a mennyiben Csongrádon csak 7 % magasságú árhullám-tetőzés volt, (1. a Tiszának és mellékfolyóinak vízjárását a IV. rajzmellékleten) és igen könnyen belátható, hogy a Körös egyidejű sekély vize nem hozhatott létre a Tiszán Csongrád alatt vízszín-emel- kedést: bízvást elmondhatjuk, hogy még a mindszenti ll°/o-os árhullám-magasságot is a Duna visszahatása okozta. Szorosan összefügg a most leirt jelenséggel a Duna szeptemberi vízszínének rohamos sülyedése Újvidék és Zimony között, a miről másutt körülményesebben rneg- emlékezénk. A Duna kisebb mértékű visszahatása a Tiszára még január elején, julius végén és augusztusban volt érezhető. A Duna és mellékfolyóinak 1890. évi vízjárásában egyedül álló, ritka tünemény, hogy a Tisza szeged-titeli szakaszán junius 30-án kulmináló árhullám a Dunán egy új, mintegy 10 napig tartó árhullámot idézett elő, melynek tetőzése Zimony és Orsóvá közt mindenütt magasabb volt 1-—2 %-kal kezdeti és végezeti vízszínénél. Szintén egyedül álló, ritka, de amazzal ellentétes tüneményt idézett elő a Tisza októberi kisvize a szlanka- mén-orsovai Duna-szakaszon. A Duna egyik csonka árhulláma Palánkénál október 18. és 19-e közt a már 28 nap óta apadásban levő szeptemberi nagy árhullámba olvadott be, úgy hogy már Újvidéken sem kezdeti minimális vize, sem kulminálása nem volt észlelhető; minek következtében a szeptemberi nagy árhullám Újvidéken csak október 24-én ért véget. Szegedről azonban egy október 9-től 13-ig stagnáló és csak 2°/o magasságú kisvíz húzódott lefelé a Tiszán, és Szlankaménnél a szeptemberi dunai nagyvíz lassú apadását már október 16- án megakasztotta, ugyanott egy 2 napig tartó minimális vízállást hozván létre, mely minimum, mint a szeptemberi és novemberi alsó-dunai árhullámok határolója vonult végig a Dunán. Két nap múlva a kisvizet a szlankamén-pancsovai szakaszon újabb, de csak 1 %-kal magasabb kulminálás követé, mely — mint egy óriási hullám-fodrozódás — valószínűleg az Újvidéken október 24-én észlelt minimális vízszín tovaterjedésnek köszönheti származását. e) A Duna és a Száva. A Száva árhullámai közül kettőnek rendkívül föltűnő hatása volt a Duna vízjárására. — A Duna vize Palánkén november 7/8-án 46%, a Száváé pedig Mitro- viczán kilencz nappal későbben, vagyis november 16. és 17- ike közt 68% magasságban kulminált s tetőzésük Zimonyban egy 5 napig tartó stagnálás közben egyesült. Hatásra nézve a Száva vize volt intenzivebb, mert 4 nappal megkésleltette és 5 napon át tartotta fenn a Duna kulminálását. — A Száva legnagyobb árhulláma pedig Mitroviczán deczember 2-án, vagyis 6 nappal korábban kulminált, mint az a dunai árhullám Palán kán, melylyel összetalálkozott. Ez esetben a Száva vize még intenzivebb volt, mert nemcsak hogy siettette és fenntartotta a Duna kulminálását, hanem (a Tisza egyidejű árhullámával közösen) a szlankamén-orsovai duna- szakasz évi legnagyobb vizét is létre hozta. Hogy a februáriusi dunai árhullám Pancsován két nappal korábban kulminált, mint fentebb a Tisza torkolatánál: annak kétségen kívül a Mitroviczán január 29/30-án kulmináló szávai árhullám volt az okozója. — A márcziusi és áprilisi árhullámok is siettették a Duna egyidejű vizeinek kulminálását; a júliusi azonban kés- lelteté azt. A Duna szeptemberi ismert vize idején a Szávában is kevés, 6 % maximális magasságú viz volt; de a Dunának Zimonyban már csak közepes vize lévén, a Száva medrében kisebb jelentőségű visszahatást okozott, mint a Tiszában. A különleges nieder alakulásoknak tulajdonítható vizszinváltozások a Danán. Az 50—60% magasságot meg nem haladó gönyői vizszineket a szomszédos szapi és komáromiakkal összehasonlítva azt találjuk, hogy azok átlag véve 10%-kal mindig alacsonyabbak. így pl. az április 10-iki kisviz magassága Szapon és Komáromban 24%, Gönyőn csak 15%; — az április 21-iki tetőzés magassága a szomszédos mérczeállomásokon 33, 34°% Gönyőn csak 24%; — a május 23-iki szomszédos 34 és 36% magasságokkal szemben a gönyői csak 26%; hasonlóképen áll julius
