Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
JELENTÉKENYEBB FOLYÓINK VÍZJÁRÁSA 1890-BEN. 39 A Tisza árhullámait «A Tiszának és mellékfolyóinak vízjárása 1890-ben» czimü későbbi fejezetben fogjuk ismertetni. A Száva folyó mitrovicza—zimonyi szakaszán csak 14 volt az árhullámok száma 1890-ben, tehát még félannyi sem, mint a többi mellékfolyókon, a Tiszát kivéve (melynek a szeged—titeli szakaszán szintén kevés, mindössze 16 árhullám kulminált). Évi legnagyobb árhulláma Mitroviczán deczember 2-án 80°/o magasságban kulminált s részben előidézője volt az alsó Duna-szakasz évi legnagyobb vizének. Tetőzése mintegy hat nappal előzte meg a Dunáét, s ugyanannyival korábban inditotta meg a Duna kulminálását. A mint az átnézeti rajzon látható, az egyenlő hydrograde-magasságokat ábrázoló vonalak gyéren sorakoznak egymás mellé, jeléül annak, bogy a Száva vízszínváltozása már sokkal lassúbb és szelidebb, mint a többi mellékfolyóké. Ugyanerre enged következtetni az árhullámok csekély száma és nagyobb időtartama is. Évi legkisebb vize október 17. és 18. napjain jelentkezett. Az összefolyó víztömegek kölcsönös hatása. a) A Duna és a Rába. A Rába évi legnagyobb vize, mely a ragyogóhíd-árpási szakaszon május 1-én meghaladta a 70 °/0 magasságot, a Duna közepes vizét nem látszott érezhetően táplálni; sőt ennek hatása alatt már Győr közelében szintén közepes, alig 50°/o magasságúra változott. A Duna egyidejű alacsonyabb vízszine következtében ugyanígy veszítettek magasságukból az Árpáson ápr. 16., junius 3. és deczember 6-án kulmináló középmagasságu rábai árhullámok. Más, a most felhozottakkal ellentétes tünemények mutatkoztak oly esetekben, midőn a Duna nagyobb vize a Rába kisebb vizével folyt össze. A Duna évi legnagyobb vize, mely a Rábatorkolat fölött lévő szakaszon 90 %-nál jóval magasabb volt, a Rába 10°/o*°s magasság körül változó kis vizét annyira felduzzasztottá, hogy az Árpás és Győr között rohamos mértékben emelkedett föl s Győrött a 90°/o magasságot is meghaladta. A győri szakaszon tehát a Duna visszahatása következtében szeptember 11-én kulminált a legnagyobb víz a Rábán. Kisebb-nagyobb mértékben az egész nyár folyamán és november utolsó napjaiban is hasonló, s majdnem mindig Árpásig terjedő visszahatása volt a Dunának. A Duna szeptemberi nagy vízére a Rába és a Vág egyidejű kis vizének viszont az a hatása volt, hogy magassága Gönyőtől Komáromig 8°/0-kal megcsökkent; .noha más időben e szakaszon mindig vízszín-emelkedés volt észlelhető. így pl. január 18-án és 22-én 7°/o'kal, április 10-én 9°/0-kal, 16—17-én 10°/0-kal,julius5-én 3, 13-án 6°/0-kal, é. í. t. volt magasabb a komáromi vízszín a gönyőinél. A Duna nagyvize azzal, hogy Komáromban szeptember 11-én apadásnak indult, azt a sajátszerü tüneményt idézte elő, hogy a Rába egyidejű árhullámának kulminálását az alsó szakaszon megsietteté. így Árpáson már szeptember 12-én kulminált az az árhullám, melynek tetőzése a ragyogóhídi vízmérczén szeptember 13-án mutatkozott. Ez az árhullám Győrött szeptember 11-én, vagyis 1, illetőleg 2 nappal korábban kulminált, mint Árpáson, illetőleg Ragyogóhídnál. b) A Duna és a Vág. A Vág szeptemberi kis vizének a Rábáéval közös hatásáról a Duna nagy vizére már megemlékezénk. A kölcsönös hatás másik tüneménye pedig abból áll, hogy a komáromi 88°/o magasságú dunai árhullám a Vág, eredetileg 20°/0-os, a szeredsellyei szakaszon csökkenő magasságú vizét már Gután több mint 60 °/0 magasságra duzzasztotta föl, s hogy medrében majdnem Vágsellyéig visszahatott; ezen kivül pedig a Szereden és Sellyén szeptember 16-án tetőzött árhullám kulminálását siettető. Noha tudjuk, hogy a kulminálások nagyobb magasságának nagyobb leérkezési idő felel meg, hogy tehát a szeptemberi kulminálás Pozsonyból Komáromba való leérkezésének ideje is kell hogy nagyobb volt legyen, mint a kisebbeké: ez a 4 napos leérkezési idő úgy a többi árhullámok átlagosan másfél napot kitevő leérkezési idejéhez, mint ugyanezen dunai árhullámnak az alsóbb szakaszokon megfigyelhető kisebb leérkezési idejéhez képest oly rendkívül nagynak tűnik föl, hogy szinte hajlandók vagyunk föltételezni, miszerint a szóban levő dunai nagyvíz kulminálása Komáromnál, a Vág és a Rába medrébe hatolt víztömegek miatt szenvedett késedelmet; s mintha a Vág és Rába alsó szakaszai a Duna nagy vizének bizonyos tekintetben tározásul szolgáltak volna. A Vág legnagyobb vize november vége felé egyidejűleg kulminált a Duna egy másodrendű árhullámával, melyre azonban a vízszín-változás szempontjából nem gyakorolt különös befolyást; torrens voltánál fogva azonban a vízszín-változás mértékét a Dunán is fokozta. Mig ugyanis a pozsony-szapi szakaszon egy egész napra volt szüksége a novemberi árhullámnak, hogy 40°/<rról 50°/o magasságra áradjon tel: ugyanezen áradás Gönyőn, Komáromban és Mócson fél nap alatt ment végbe. c) A Duna és a Dráva. Julius közepén, midőn a Dráva legnagyobb árhulláma kulminált, a Dunán is jelentékenyebb (Gomboson julius 16-án 70°/0) vízmagasság lévén, a Dráva e nagy vize nem volt különös befolyással a Duna vízjárására. A rajzon szemlélhető csekély befolyás csupán abból állott, hogy a dunai minimális vízállások az apatin-ujvidéki szakaszon egy-két nappal korábban álltak be. A Duna szeptemberi nagyvize a Drávára is visszahatott, egészen D.-Mihojlácig úgy, hogy az egyidejű drávai árhullám, mely Zákánynál szeptember 11-én csak 29 °/0 magasságban kulminált, Miliojlácon az 50 °/0, Eszéken pedig már a 80°/o magasságot is elérte. Mig a Rába és a Vág szeptemberi árhullámainál azt tapasztaltuk, hogy azok kulminálását az alsó szakaszokon a Duna vízjárása siettette: a Dráva szeptember 11 — 12-i árhullámának kulminálása Eszéken mintegy 4 nappal későbben történt.
