Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)

Tartalom

32

JELENTÉKENYEBB FOLYÓINK VÍZJÁRÁSA 1890-BEN.

sága. Ez után az egymásból származó maximumok és minimumok időpontjai a folyó mentén folytonos görbékkel köttettek össze. A minimumok levonulását ábrázoló görbék apró pontozással, a maximumok görbéi durvább pontozással, az évi legnagyobb viz maximumainak görbéi pedig föltűnő nagyságú pontokkal jelöltettek meg.

Ez az ábrázolás már magában véve is igen áttekinthető képét nyújtja a folyók vízjárásának, ha különös •súlyt nem fektetünk arra, hogy a balról jobb felé, vagyis az idő folyásában, egymást fölváltó, felülről lefelé pedig tovább terjedő maximumok és minimumoknak ne csupán a helye és időpontja, hanem a magassága is szemlélhető legyen. — Részünkről ez is egyik módosítása a Kleitz és Sonne-féle ábrázolási módszernek, a mennyiben az a badeni Centralbureau für Meteorologie und Hydrographie ismertetése szerint csakis egyes nagy árhullámok levonulásának az ábrázolására szorítkozik s annak szerkesztése közben mellőzi a közbeeső, kisebb jelentőségű maximumok és minimumok mozgásának feltüntetését. — Ezt a módosítást főképen két szempontból tartottuk szükségesnek alkalmazni: a vízjárások képének tökéletesbítése, és az egyenlő vízmagasságokat megjelölő görbe vonalak szerkesztésének megkönnyítése szempontjából.

A Ritter-féle egyenlő vízmagasságok görbevonalainak szerkesztéséhez a következő előkészületeket tettük meg:

1. A Duna, Tisza és ezek mellékfolyóinak vizmér- czéinél megállapítottuk a vizjátékot, vagyis az eddig ismert legnagyobb és legkisebb vízállások különbségét. A mennyiben egyes vizmércze-állomásokon az ismert legnagyobb vízállást közvetve vagy közvetetlenül jégtorlódás okozta volt, ezt a vizjáték megállapításánál figyelmen kívül hagytuk, s a helyett ama legnagyobb vízállást vettük alapul, mely minden helyi akadálytól ment, természetes lefolyású vizáradás alkalmával ószleltetett.

2. Tekintettel arra, hogy az eddig észlelt legkisebb

vízállásokra vonatkoztatott vízmagasságokat — Ritter módszere szerint •— a vizjátékok tizedrészeinek megjelölése által határoztuk el ábrázolni: megállapítottuk minden egyes vizmérczére nézve ama vízállásokat, melyek az illető vizjáték 10, 20, 30 .......... 90 százalékos

magasságainak felelnek meg; magától értetődvén, hogy a vizjáték 100°/o‘Os magasságát mindenütt az 1. pont szerint megállapított legnagyobb vízállások képezik.

3. A vizállási grafikonokból minden egyes mérczére nézve kijegyeztük mindazon 1890. évi időpontokot, melyekben az illető vízállások 0, 10, 20, 30 ... . stb. százalékos magasságnak voltak.

Ezek után a következőképen folytattuk a grafikai ábrázolás szerkesztését:

A 3. pont alatt említett jegyzetekből a dunai és tiszai mércze-állomások 0, 10, 20 . . . °/0-os vízmagasságainak időpontjait a mércze-állomások vízszintes helyzetvonalaira a fölvett ídőmérték szerint fölraktuk, mindegyik pont mellé följegyezvén a vízmagasságot. Az egyenlő vízmagasságok pontjainak — egy czélszerü rend s bizonyos szabályok szerint folytonos görbe vonalakkal történő — összekötése által a főfolyók 1890. évi vízjárásának egész képe most már könnyen volt előállítható.

Hogy a görbék szerkesztésénél követett eljárásról mentül világosabban adjunk számot, annak leírását példával fogjuk illusztrálni.

Képzeljük el a Dunának és mellékfolyóinak a III. rajzmellékleten szemlélhető 1890. évi vízjárását a szerkesztés eddig ismertetett stádiumában: a mellékfolyókra vonatkozó piros és zöld szinü jelek, meg a dunai egyenlő vízmagasságok görbevonalai nélkül; vagyis midőn az időbeosztás és a dunai mércze-állomások vonalaiból álló derékszögű hálózaton csupán a dunai árhullámok tetőzéseinek erőteljes pontozással összekötött vonalai, és a relative legkisebb vizek apró pontozási! összekötő vonalai látszanak sötét kék színben, — a 10, 20, 30 . .. százalékos vízmagasságok időpontjai azonban már föl vannak rakva a mércze-állomások helyzet vonalaira.

Hogy az egyenlő vízmagasságok időpontjainak helyes összefüggése minden kétséget kizárólag fölismerhető legyen, az egyenlő vízmagasságok görbéinek szerkesztését a legnagyobb vizeknél kezdtük meg, s lefelé folytatva a legkisebbeknél fejeztük be.

A görbék által föltüntetendő legnagyobb viz a Dunán 1890. évi szeptember hóban a pozsony-gönyői szakaszon, Ercsi tájékán és a paks-vukovári szakaszán érte el és haladta meg a vizjáték magasságának 90°/0-át. Közben a komárom-budapesti és a pentele-földvári szakaszokon, úgyszintén a palánka-orsovai szakaszon kisebb volt a szeptemberi árhullám magassága. E szerint a 90°/o'OS vízmagasságok görbéje három részre oszlott. A felső részen Pozsony, Doborgaz, Szap és Gönyő állomásokon szeptember 7. és 8-án, illetőleg szeptember 11. és 14-én jelentkeztek az áradó és apadó 900/<ros magasságok, melyeknek időpontjain át Pozsonytól Gö- nyőig a görbe vonalat könnyen lehetett megvonni. Komárom helyzetvonalán azonban már nem találtunk 90°/o-os vízmagasságnak megfelelő időpontokat, jeléül annak, hogy valahol Gönyő és Komárom közt ez a magasság elenyészett, s ott a 90 °/0-os görbének az árhul- lám-tetőzés vonalát át kell metszenie. Az a kérdés volt tehát eldöntendő, vájjon ez árhullámnak a gönyő-komá- romi szakasz melyik pontján lehetett 90°/0-os magassága? Ennek megítélésére árhullám hosszmetszetéből vontunk következtetést. Az árhullám magassága ugyanis Gönyőn szeptember 11-én -(- 623 cm. = 940j0, Komáromban szept. 12-én -+- 604 = 88°l0 volt. A folyamszakasz hossza 24’5 kilometer. Az árhullám hosszmetszete a következő: