Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
JELENTÉKENYEBB FOLYÓINK VÍZJÁKASA 1890-BEN. 33 és az tűnt ki belőle, bogy az árhullámnak mintegy 16 km.-rel Gönyő alatt volt 90fí/0-os magassága; teliét az árhullám áradó és apadó felén Pozsonytól lefelé vonuló 90°/o-°s vízmagasságot jelölő görbe vonal ott metszi át a tetőzések összekötő vonalát. — Ezen eljárás pontosságához minden esetre szó fér, a mennyiben a hosszmetszet fölrajzolásánál egyenletes vizszinesést, azon kívül a két szomszédos állomáson egyenlő vizjáté- kot tételeztünk fel; de ha tekintetbe veszszük, hogy rajzaink távolsági mértéke nem nagyobb mint l: 2 000 000, belátható, hogy az elért eredmény pontossága e czélnak tökéletesen megfelel. Ugyanily módon állapítottuk meg a 90°/o-os görbe záródását Budapest és Ercsi, Ercsi és Duna-Pentele, Vukovár és Palánka, — valamint a többi kisebb vízmagasságok görbéinek záródásait is az illető szomszédos vizmércze-ál lomások közt. A 80°/o‘os görbe szerkesztésére csak a 90°/o'os megrajzolása után tértünk át, s igy folytattuk a görbék szerkesztését 10% vízmagasságonként lefelé, mig a tiz százalékos vízmagasságok vonalaival a Duna 1890. évi vízjárásának képe teljesen el nem készült. A Duna és a Tisza vízjárását ábrázoló összes jelzéseket, u. m. a vizmércze-állomások vízszintes helyzetvonalait, a viszonylagos legkisebb és legnagyobb vízállások összekötő vonalait, az egyenlő vízmagasságok görbe vonalait és a bejegyzett magasság-jegyeket — a III. és IV. rajzmellékleteken sötét kék sziliben tüntettük fel. A mellékfolyók vízjárásainak megszerkesztése ugyanazon elvek szerint, s ugyanoly sorrendben történt, a mint azt a főfolyókra nézve leírtuk. Itt tehát — a fölösleges ismétlések mellőzésével — csakis a külön fölemlítendők leírására szorítkozunk. A mellékfolyók torkolatait megjelölő vízszintes helyzetvonalakat a fölvett távolsági mérték szerint a főfolyók legközelebbi vizmércze-állomásai közé iktattuk, s ezektől fölfelé ugyanazon távolsági mérték szerint berajzoltuk a mellékfolyók vizmércze-állomásainak helyzetvonalait. — A mellékfolyók vízjárásait a torkolatoktól számítva lehetőleg oly távolságokban rajzoltuk be, fölváltva vörös és zöld színekkel, hogy egymás képét ne zavarják, és az áttekintést meg ne nehezítsék. A torkolatnál a fő- és mellékfolyó vízmagassága közös lévén, ott a mellékfolyók egyenlő vízmagasságait föltüntető görbe vonalaknak a főfolyók ugyanolyan magasságú görbéivel átmeneti összeköttetésben kell lenniük. — A mellékfolyók görbéinek alakulása élénk világot vet a fő- és mellékfolyó vizmozgásának mindama változásaira, melyek a különböző víztömegek találkozása folytán jönnek létre. Az árhullám-tetőzések és a viszonylagosan legkisebb vízállások összekötő vonalai a legtöbb esetben szintén átmeneti összeköttetésben vannak a torkolatoknál — épp az imént említett kölcsönös hatás folytán. Ezekre nézve a következő példa szolgáljon közelebbi megvilágításul: Abban az időben, midőn a Duna 1890. évi legnagyobb árhulláma szeptember 8-ától 12-éig Pozsony és Komárom közt 94—95°/o magasságban kulminált (lásd a III rajzmellékletet), a Vág folyó Szered és Vágsellye állomásain mintegy 10°/o magasságú viszonylagos miniÉvkönyv Y. 1890. murnok észleltettek; más szóval ott a Vág vize szeptember 9-én lassan áradni kezdett. Ez az áradás egy hétig tartott, vagyis a Yág eme kisebbszerü árhulláma Szereden és Vágsellyén szeptember 16-án kulminált mintegy 20°/o magasságban. Föltéve, hogy akkor a Dunában kis viz lett volna, a Yág ezen kis árhullámának Gután későbben, szeptember 17. vagy 18-án kellett volna kulminálni, mint azt például a junius 25—26-iki árhullámnál látjuk, — holott az, a Duna nagy vizének visszahatása folytán már szeptember 13. és 14-ike közt kulminálI, átmenetet képezve a Duna szeptember 12-iki kulminálásához Komáromban. — Nézzük most, hogy miképen alakultak ez időben az egyenlő vízmagasságok vonalai a Vágón. Minthogy a Duna árhulláma Komáromban szeptember 12-én 88°/o magasságot ért el, a Vágé pedig Sellyén szeptember 16-án csak 18 % magas volt: a vágsellye-komáromi szakaszán föltétlenül kellett 80, 70, 60, 50, 40, 30 és 200/o'°s vízmagasságoknak is lenni. A gutái vizmérczén szeptember 2-ika és 22-ike közt — a 80 és 70°/o-osak kivételével — ezen vízmagasságok tényleg észlelve lettek (1. a III. rajzmellékletet), —- s az egyenlő vízmagasságok görbéi részint a komáromi és gutái mérczékről följegyzett adatok alapján, részint pedig az árhullám sellye-komáromi hosszmetszetéről a fentebb közölt módszer szerint voltak megszerkeszt- hetők. A fenti példa tehát graphikai szempontból nyilvánvalóan kimutatja a fő- és mellékfolyó egyenlő vizmagas- sági vonalainak, valamint az árhullámok kulminálását jelölő vonalaknak átmeneti összefüggését a mellékfolyó torkolatánál; — vízrajzi szempontból pedig egy szem- pillantás után kétségtelenné teszi, hogy a Duna nagy vize a Vág medrében egészen Sellyéig visszahatott. Midőn a relatíve legnagyobb és legkisebb vizek vonalainak átmeneti összefüggése — nagyobb időkülönbségek miatt — nem volt megállapítható, a mellékfolyók ezen I vonalait a torkolatok fölött elenyésztettük, a főfolyó maximumának vagy minimumának a mellékfolyóra való visszahatását pedig külön jelöltük meg a vízfolyással ellenkező irányban elenyésző vonalkákkal. — Ezen megjelölések nem alapszanak ugyan észlelési adatokon; de puszta föltevésen sem, a mennyiben az, hogy a mellékfolyó vizszine a torkolat közvetetten közelében a főfolyó vizszinének változását nyomról nyomra követi — kétségbe nem vonható tény. Midőn ugyanis a főfolyó árhulláma a mellékfolyó torkolatánál kulminál, a torkolattól j fölfelé, ameddig a főfolyó nagyvize vissza bir hatni, a mellékfolyó vizszinének is kulminálni kell; s ugyanez áll a viszonylagosan legkisebb vizszin mozgására nézve is. — Hogy egyes esetekben a torkolattól számítva milyen távolságban s mely időben végződnek a szóban levő tünemények a mellékfolyókon, arra nézve észlelési adatok híjján csakis sejtelmeink lehetnek; s azért rajzainkon e vonal kálmak kevésbbé az ábrázolás, mint inkább az egyszerű megjelölés jellegét tulajdonítjuk. Ezek után a szerkesztést és ábrázolást illetőleg még csak két megjegyzést kell tennünk: egyet az árhullám- tetőzések összekötő vonalaira, egyet pedig a jeges vizek megjelölésére nézve. Az árhullám-tetőzések folyóink egyes helyein, külöб
