Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)

Tartalom

Jelentékenyebb folyóink vízjárásának napi átnézete. (A II. sz. külön rajzmelléklettel.) Mindnyájan tudjuk, hogy hazánkban igen nagy fon­tosságú kérdés az árvízjelző szolgálat kérdése, mert a Duna, Tisza és mellékfolyói mentén 3977,398 kataszteri hold (2,288,850 hektár) nagyságú oly területek vannak általa érdekelve, melyeket az árvizek kiöntései ellenében már hatóságilag helyben hagyott tervek alapján épült gátak védenek; pedig ezenkívül más oly nagy területek is feküsznek a Duna, Tisza és mellék folyóinak völgyé­ben, melyeket még semmi, vagy csak alacsony magán­gátak védenek az elárasztástól; de azért tulajdonosaik szintén hasznát veszik annak, ha az árvíz jöttéről előre értesülhetnek. Az árvízjelző szolgálat ily nagy fontosságú lévén, azt a vízrajzi osztály előmunkálatai alapján és javaslatára a földmívelésügyi m. kir. minister úr ő nagyméltósága 1892-ik év tavaszán a Tisza völgyében életbe léptette, és abban az évben ténlyeg már működésben is volt. Ennek a szolgálatnak szervezetét a vízrajzi osztály későbbi évkönyvei fogják annak idejében részletesen meg­ismertetni ; most csak annyit említünk meg belőle, hogy nagy vizek idejében minden érdekelt hivatal, hatóság és társulat naponkint értesül táviratilag, tehát a leggyorsab­ban, az őt érdeklő aznapi tényleges vízállásokról; ezen­kívül szintén naponkint kapnak értesítést Budapestről is a vízrajzi osztálytól a nálunk 1, 2, 3, 4, 5 nap múlva bekövetkezhető vízállásokról. Miután tehát az érdekeltek nemcsak a tényleg mutatkozó vízállásokról értesülnek naponkint, hanem a néhány nap múlva várható vízállá­sokról is, őket jövőre árvíz tekintetében meglepetés nem érheti, kivéve a jégzajláskor előfordulható árvíz-veszedel­met, a melynek bekövetkeztét sohasem lehet előre bizto­san megállapítani. A tiszavölgyi árvízjelzö szolgálat jelzései 2,940,647 kataszteri hold (1,692,237 hektár) kiterjedésű földek tulajdonosait közvetlenül érdekelvén, a vízrajzi osztály az összes érdekelteket felszólította az árvízjelzés megindítá­sakor, hogy a gyakorlatban netalán felmerülő hiányokra tegyék meg észrevételeiket, hogy azokon jövőre segíteni lehessen; úgy tapasztaljuk azonban, hogy az árvízjelző szolgálat fölállításának már első évében czéljának elég jól megfelelt, mert csak néhány érdekeltség tett reá megjegy­zést, főkép csak annyiban, a mennyiben még több hely­ről és még több helyre kivánták a vízállások megsürgöny- zését. A jövőben ezeknek a kívánságoknak is eleget teszünk; sőt a vízrajzi osztály e téren még tovább akar haladni. A vízrajzi osztály ugyanis az árvízjelzö szolgálat szer­vezésekor arra törekedett, hogy minden érdekeltség mind­azokat a vízállásokat kezéhez kaphassa, a melyek a vizek állásáról való tájékozáshoz szükségesek, és a melyekből minden érdekelt, — saját tapasztalatai s helyi ismeretei alapján — önmaga is megállapíthassa: vájjon fenyegeti-e őt árvíz-veszedelem, és ha igen, mily mértékben ? hogy addig is mig a napi vízállásokon kívül a vízrajzi osztály Budapestről értesíti az őt netalán fenyegető magas víz­állások bekövetkezéséről, egy pillanatot sem mulasztva, saját fölfogása szerint, rögtön megtehesse a szükséges intézkedéseket. Az illető érdekeltek könnyebb tájékozódását kívánja a vízrajzi osztály a Il-ik külön rajzmelléklethez hasonló átnézetes térképek naponkinti megküldésével még jobban elősegíteni, azt akarván vele elérni, hogy minden érde­kelt ne csak a saját szükebb körét közvetetlenül érdeklő vízállásokról, hanem egyúttal a hazánk összes jelentéke­nyebb folyóihan észlelt vízállásokról is könnyen áttekint­hető módon értesüljön, hogy látóköre e tekintetben a lehetőségig kibővülhessen, és a saját vidékére vonatkozó következtetéseit annál biztosabban megtehesse. A Il-ik rajzmellékletben közölt átnézet azonnali meg­értésére elegendő a következő néhány szó: minél több vonalból áll és így minél szélesebb a folyón rajzolt vörös szalag valamely helyen, annál nagyobb ugyanott a vízállás magassága és a velejáró árvízveszedelem. Bővebb magyarázatul pedig szolgáljanak a következő sorok. Egy és ugyanazon magasságú vízállásnak — külön­böző helyeken álló vízmérczéknél — nincs meg egy és ugyanazon jelentősége, nyomatéka. így például: egyik vízmérczénél 5 m. a legmagasabb vízállás, a másiknál pedig 10 m. Ha tehát csak a számokat tekintjük, akkor 5 m. vízállás fele a 10-nek; pedig úgy az 5, mint a 10 m.-res vízállás helyi jelentőségükre nézve egyenlők, mi­után mind a kettő, saját helyén, a maximalis vízállást jelenti, és így a mikor az egyik mérczénél 5 m. vízállás jelentkezik, az ép oly maximalis árvízveszedelmet jelent a saját környezetében, mint a másik helyen a 10 m.-es vízállás. Tehát csupán csak a vízállásokból nem nyerünk tiszta fogalmat a mutatkozó vizek árvízi jelentőségéről, hanem ha arról könnyen összehasonlítható, áttekinthető és megérthető képet akarunk nyerni, a vízállások jelen­tőségét előbb egy közös mértékre kell hozni. Ilyen közös mérték Ritter (Charles Ritter, Ingenieur en chef des Ponts et Chaussées) szerint az általa úgy­nevezett «Hydrograde» (vízmagassági fok, vízfok). Ritter szerint ugyanis az egyes vízmérczénél észlelt legalacsonyabb és legmagasabb vízállás közötti különbö- zetet (vízjátékot) 10 egyenlő részre, azaz grádusra, fokra osztva, az ilyen hydrograde-nak nevezett fokok száma

Next

/
Thumbnails
Contents