Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
146 A EAJNA ÁRVIZEINEK ÁBRÁZOLÁSA. mellékfolyók ömlenek be s ezenkívül az észlelések sem eléggé sűrűén történtek, vagy a hol hatalmas mellékfolyó árja visszaduzzasztja a főfolyót, miáltal ennek vízállás-változásait bonyolultabbakká teszi. Egyes esetekben egyátalán lehetetlen megtalálni az egy és ugyanazon árhullámhoz tartozó tetőzéseket a szomszédos vízmérczéken; vagy azért, mert nem oly jelentékenyek, hogy képesek lennének hatásukat hosszabb folyamszakaszon is éreztetni, vagy mert a szomszéd állomásokon naponta csak egyszer végzett észlelések nem engedik meg, hogy a csak pár óráig tartó tetőzéseket felismerhessük. Az ilyen tetőzéseket, mint izolált tetőzéegy másik vonal segélyével felismerhetővé tehetjük, hogy mikor, és mely szakaszon érezhető csökkenés az áradásban töltés szakadások következtében; ugyan csak egy vonallal kimutathatjuk, hogy meddig és mily gyorsan haladt előre oly árhullám a Rajnában, mely egyik mellékfolyóból ömlött bele stb. Az árvíznek ezen kiegészített módon való ábrázolása, idő és hely tekintetében, legalább a mennyiben az árhullámnak csak főbb fázisairól van szó, — a kívánalomnak teljesen megfelel. Az árhullám magasságainak ábrázolása. Könnyen kisértetbe jöhetnénk, hogy ezt elkerüljük azáltal, hogy 1. ábra. seket ábrázoljuk, de összefüggésüket a szomszéd vízmérczéken észlelt változásokkal a lehetőség szerint jelezzük. A mit itt a tetőzésekről mondottunk, általában áll a vízállás változások többi jelenségeiről is. A vízszinváltozás tüneményeinek ilyen csoportosítása mellett az időbeli lefolyást a vonalaknak egy sorozata tünteti elő, melyek közül a legkoraibbaknak azon pontokat kell összekötni, melyek a folyamrendszer egyes vizeiben az árhullám kezdetét jelzik, míg a többiek az egyes tetőzéseknek s a közöttük levő völgyeknek időbeli előhaladását mutatják. Egy vonallal jelezhetjük azon időpontot, midőn a Rajnában az erélyesebb áradás kezdetét veszi, mely a legnagyobb csapadék 1 leállásával rendesen összeesik; az időbeli lefolyás ábrázolásába az illető helyekre a megfelelő vízszinmagasságokat beírjuk; ilyen eljárás azonban csak tökéletlen áttekintést nyújtana és semmikép sem szolgáltatna használható alapot az összehasonlító tanulmányok számára. Az 1-ső ábrához fűzött elmélkedés a vízszinmagasságolmak az időbeli lefolyás ábrázolásával kapcsolatos előtüntetéséhez vezet, mely sok tekintetben czélirányosnak látszik. Az időbeli lefolyásnak a't bj ej minimum és aj bj ej maximum által az MNOP síkon való ábrázolása, mint ^ bt ct és a2 b2 c2 vonalak fekvetülete tekinthető, melyek abból származnak, hogy a vízmércze állomásokat jelző rendezőkben (ia0a3, b0b3 stb.) az MNOP-re merőleges síkban a
