Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
A RAJNA ÁRVIZEINEK ÁBRÁZOLÁSA. 145 hogy a főfolyó vízállás változásait a mellékfolyókéval kapcsolatban tárgyalhassuk. Ez a módszer kitünteti azt is, hogy a fő- és mellékfolyók árhullámai egyidejűleg, vagy egymáshoz képest elkésve érkeznek-e a mellékfolyó torkolatához, tehát kimutatja, hogy a mellékfolyó nagyobbítja-e a föfolyó árhullámát, külön árhullámot idéz-e benne elő, avagy csak áradását gyorsítja, illetve apadását késlelteti. Pedig majdnem mindig az árhullámok összetalálkozásának mikéntje az elhatározó a főfolyó vízállásainak magassága, az árhullám tovaterjedési sebessége, tehát az árvíz legfontosabb tényezői tekintetében. Az árhullám időbeli levonulásának áttekinthető ábrázolása felette fontos a Rajna árvizeinek tanulmányozásánál; ez és azon körülmény, hogy ez a módszer egyformán alkalmazható, legyenek a viszonyok bármily egyszerűek, vagy bármily bonyolultak, legyen a vízszin- változás szabályos, vagy többszörösen váltakozó, igen czélszerüvé teszik ezt a Eajna árvizeinek ábrázolására, bár e czélból egyik-másik irányban még némi kiegészítésre szorul. A Rajna árvizeinek ábrázolásához fűzött követelmények. A Eajna árvizei, a lecsapódásoknak területi kiterjedése, tartóssága, beállási ideje, továbbá a csapadékok által áztatott területek természeti sajátságai szerint, az árhullámok egész sorozatából képződik; ezek az árhullámok a svájczi Rajnából, a magas- és középhegységekben eredő mellékfolyókból jönnek s részben összetalálkozván, nagyobb árhullámot alkotnak, mely azután hosszabb folyamszakaszon végigfut; részben pedig elkülönítve folytatják útjukat s azután többé-kevésbé gyorsan ellapulnak. Változatos tagoltságú folyamrendszer mindenkor alkalmat nyújt a legbonyolultabb árvízi tünemények képződésére : így valamely mellékfolyó árhulláma összetalál- kozhatik a Rajnáéval és azt növelheti, vagy összeeshetik a rajnai árban nem ritka hullámvölgyek valamelyikével s azt részben vagy egészen kitöltheti; a mi a leggyakoribb : hamarább vagy későbben érkezhetik a torkolathoz, mint a Rajna árhullámának teteje s ilyenkor különálló tetőzéseket idéz elő, de bizonyos körülmények között csak az áradást gyorsítja, vagy pedig az apadást teszi lassúbbá, mint az magának a Rajnának vízjárásából következnék; végül megtörténhetik az is, hogy a Rajna magába fogadja a mellékfolyó árhullámát a nélkül, hogy vízjárásán észrevehető volna. Hogy az árvizet jellegző mindezen tünemények felismerhetők legyenek, a rajzbeli képnek ki kell, hogy mutassa a vízállásváltozás fontosabb fázisait, még pedig különösen az árvíz kezdetét, a legalacsonyabb és legmagasabb állásokat s az ezek alkalmával mutatkozó tartós vízállásokat, az áradás és apadás gyorsaságában mutatkozó feltűnő változásokat, a vissza- duzzasztásokat stb. Az árvíz kezdetét a Rajnánál apadástól megelőzött, vagy hosszabb tartamú azon alacsonyabb vízállástól számítjuk, melynél az első és a folyam egész hosszában kimutatható emelkedés bekövetkezik; a mellékfolyókon pedig a Eajna ehhez a vízállásához idő tekintetében legközelebb eső alacsony vízállástól, legyen az rövidebb, vagy hosszabb tartamú. Az árvíztünemény helyes megÉvkönyv. V. 1890. itélhetése czéljából az árhullám levonulása alatt beálló összes tetőzéseket ki kell tüntetni, tehát nemcsak a legmagasabbakat, hanem a másodrendüeket is, sőt ezek közül még azokat is, melyeket összefüggés nélkül, tehát csak egyes mércze-állomásokon észleltek (izolált tetőzés). Az árhullám levonulása alatt beálló minimumoknak épen olyan szerep adandó, mint a maximumoknak, mert a mennyiben az egymásra következő tetőzéseket elválasztják, okvetlen feltüntetendők; e szerint a másodrangú és izolált minimumok is láthatók lesznek. Vízszin megállapodások csupán a Rajnánál veendők figyelembe, itt azonban épúgy a maximumok- és minimumoknál, mint a közbeeső vízállásoknál. Épen így felismerhetőkké kell tenni a Eajna vízállásaiban a maximum- és minimumok között beálló ugrásszerű változásokat, melyek oka a mellékfolyók vízszolgáltatásában mutatkozó fordulatokban keresendő. Időbeli levonulás. Az árhullám egyes fázisainak ábrázolására az időbeli levonulás tekintetében a Lemoine Préaudeau-féle módszert alkalmazzuk, mely azonban, mint már mondottuk, némi változtatás és kibővítésre szorul. Az összrendezői rendszer metszék tengelyét képező hosszbeosztás kezdőpontjául a rajnai vízmérczék és a mellékfolyók torkolatainak helyzeti megállapítása czéljából a constanzi kifolyást állapítottuk meg; a mellékfolyók vízmérczéinek helyzeti megállapítására nézve pedig mindenkor a torkolat szolgál kiinduló ponttól. Az ábrázolásba felveendő vízmércze-állomások megválasztására nézve, a német rajnavidéket illetőleg, az 1886-ban Biebericliben tartott értekezlet megállapodásai irányadók; a svájczi felső Rajna és az Aare tekintetében pedig az dönt, hogy miként állnak rendelkezésünkre a feljegyzések. Az 1876 előtti árvizek ábrázolásánál elegendő feljegyzések hiányában a svájczi vízmérczék egészen elesnek; a német rajnai vízmérczék és a mellékfolyók vízmérczéi közül pedig a szerint kell választanunk, a mint többé- kevésbé pontos feljegyzések állnak rendelkezésünkre. A másodrangú mellékfolyók torkolatait csak kivételesen és csak akkor vesszük fel az ábrázolásba, ha jelentékenyebb hatásuk van a vízjárásra. Az időbeosztás az árvíznek egész tartamát magában foglalja, azon alacsony vízállástól kezdve, melynél az első emelkedés érezhető volt, addig, a míg az árhullám vagy a mennyiben az árvíz több árhullámból állott, a meddig az utolsó árhullám teteje Emmerichnél át nem haladt a birodalmi határon. Az így szerkesztett összrendező hálózatba most a tetőzések és egyéb már előre fontosnak ítélt fázisoknak beállási idejét berakjuk, miáltal minden mérczénél több pontot kapunk, melyek közül az egyenlő fázishoz tartozókat jobb áttekintés végett, a vízmércze-állomások sorrendjében, összefüggő vonalakkal összekötjük. Ennek az összetartozandóságnak az eldöntése leglényegesebb és nem mindig legkönnyebb része az ábrázolásnak. Bár épen nem nehéz például egy kiváló tetőzésnek időbeli bekövetkezését az egész folyamon vagy annak hosszabb szakaszán követni, azonban már egy alacsonyabb hullámtetőnek időbeli előhaladását nem lehet minden további megfontolás nélkül megállapítani, kivált a hol a folyam vízállás-változása nyugtalan, a hol a nagyobb 19
