Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
A RAJNA ÁRVIZEINEK ÁBRÁZOLÁSA. 143 árhullám mozgásának tüneményei már a táblázatokba szedett anyagból és a vízállásgörbékböl is eléggé meg- itélhetők. így áll a dolog azon többi francziaországi folyóknál is, melyeknél a szajnai mintájára, az árvízjelzés alapelveinek megállapítása czéljából, részben sikeres, gyakorlati kutatásokat tettek. Azonban több franczia mérnök foglalkozott azzal, bogy mi módon kellene egy bonyolódottabb árvíz levonulását rajzbelileg előtüntetni s e tekintetben tett, nyilvánosságra jutott javaslataikkal érdemes kissé bővebben foglalkozni. Ritter módszere. Ritter Károly a «Ponts et chaus- sées» főmérnöke tette közzé az egyedüli értekezést, mely kizárólagosan a vízállás észlelések ábrázolásával foglalkozik. О mindenek előtt arra törekszik, bogy a folyó különböző vízmérczéiről származó észleleteket egységes összehasonlító mérték megállapítása által megszabadítsa azon egyenlőtlenségektől, melyek a «0» pontok különböző magasságából, továbbá a víztömeg és kereszt- szelvény, illetve a megfelelő folyamszakasz közötti viszony változékonyságából származnak. Ritter két ilyen összehasonlító mértéket állapít meg. Egyik a kérdéses víz- mércze állomáson észlelt legnagyobb vízszin különbség, vagyis az ismert legnagyobb (К) és az ismert legkisebb (e) vízállások különbözeié, melyet hydromodulnak (p.) nevez. A másik pedig az ábrázolandó árvíz alkalmával a szóban forgó vízmérczén észlelt emelkedés, vagyis az árvíz alatt észlelt legnagyobb (Cm) és az árvíz kezdetekor észlelt vízállások (Со) közötti különbözet. Most már, a szerint a mint az egyik, vagy másik összehasonlító mértéket választjuk alapul, a kérdéses vízmérczén, bizonyos időben észlelt minden vízszin magasságot (C=Cote bydrometrique) ki lehet fejezni C és p., vagy pedig C és (Cm—Со) viszonyában; de C-t az első esetben az ismert legkisebb vízállástól, a másodikban pedig Co-tól, az áradás kezdeti vízállásától kell számítani. Tehát az adatok az első esetben p., a másodikban (Cm—Со) százalékaiban lesznek kifejezve. Ritter a 100x arányló számotCote hydrograde-nak (CTi/) és 100x b0 -t peC'ffl—Со dig Cote Auxigrade-nak (Ад) nevezte el. E szerint a hydrograde kották jelzik azon magasságot, melyet az árhullám egy bizonyos észlelő helyen, egy adott pillanatban elért s ezenkívül az észlelő állomás legnagyobb ismert vízszinét; az auxigrade kották pedig kimutatják, hogy egy észlelő állomáson, egy adott pillanatban menynyire haladt előre az áradás, vagy mennyire apadt ismét le a vízszin a tetőzós után. Úgy a hydrograde, mint az auxigrade kották akként lesznek felhasználva, hogy az adott pillanatban észlelt vízszineknek megfelelő perczent számokat egy átnézeti térképben az illető vízmércze állomások mellé Írják s a folyam egyes szakaszait, a szerint, a mint 0—10, 10—20 stb. eső perczent csoportoknak megfelelő állapotban vannak, különböző színekkel színezik. A csoport színek határa általában két vízmércze állomás között középen van. Ha azonban két állomás közé eső szakaszon mellékfolyó ömlik be, melynek félre nem ismerhető hatása van a főfolyó vízjárására, még pedig az alatta fekvő, de nem egyúttal a felette levő I vízmérczére vonatkoztatva is, akkor a beömlés felett legközelebb fekvő vízmérczének megfelelő csoportszin a mellékfolyó beömléséig terjed. Ilyen térképek áttekinthetően ábrázolják az árhullám J levonulásának állapotát az egész folyamrendszerben, de egy térkép mindenkor csak egy adott pillanatra vonatkozólag. Hogy tehát a levonulás időbeli előhaladását megfigyelhessük, több ilyen térképet kell szerkeszteni. Általában a hydrograde térképek azon magasságokat tüntetik ki, melyeket az árhullám a különböző mérczéken egy bizonyos pillanatban elért; az auxigrade térképek pedig arra engednek következtetni, hogy adott pillanatig az árhullám az egyes mérczéken teljes magasságának hányadrészéig emelkedett, vagy apadt ismét le. A hydrograde-térképek, mivel az ábrázolandó árhullám különböző adatait közös alapra, a hydromodulra vonatkoztatják, a különböző árhullámok összehasonlítására vonatkozó kutatásoknál kiválóan czélszerüeknek látszanak; nem így áll a dolog az auxigrade-térképekkel, melyek összehasonlító alapjai minden árhullámnál változnak. Az auxigrade-térképek azonban jobban kidomborítják egy és ugyanazon árhullámnak különböző viselkedését az egyes folyamszakaszon és a különböző mellékfolyókban. Ritter módszerének, a Rajna árvizeinek rajzbeli ábrázolására való alkalmazása, daczára félreismerhetlen előnyeinek, nem ajánlatos. Azonban a vízállásoknak hydrograde-ок, vagy auxigrade-ок segélyével való tanulmányozása tekintettel a vízmérczék «0» pontjainak különböző magasságára s a vízmércze-állomások szelvényviszonyainak változandóságára, igen kívánatos volna. De a hydrograde kották alkalmazása megkívánja, hogy a hydromodule mindkét határa tehát az észlelő helyek ismert legkisebb és legnagyobb vízállásai, az egész folyam mentén, sőt a mellékfolyókon is ugyanazon időszakba essenek; az auxigrade-kották segélyével való ábrázolásnál pedig szükséges, hogy az árvíz, — ha nem is egyenlő mértékben—- az egész folyamra, sőt vízgyűjtőjének minden vízére kiterjedjen. •—• Ezen feltételeknek azonban a Rajna és mellékfolyói nem felelnek meg. Az ismert legalacsonyabb vízállások az egyes szakaszokon különböző években következtek be s ez áll, még pedig fokozottabb mértékben az ismert legnagyobb vízállásokról is, mert nem ritka, hogy valamelyik árvíznél az egyik, vagy másik mellékfolyó nem is szerepel, sőt hogy a felső Rajnán mutatkozó hatalmas árvíz az alsó Rajnára, mint közepes áradás érkezik le, vagy hogy árvíz csakis a közép és alsó Rajnán mutatkozik. Ilyen körülmények között lehetetlen az észlelő állomások számára olyan hydro- module-t állapítani meg, mely a különböző árvizek összehasonlításánál alkalmazható lenne, és az auxigra- de-okkal való ábrázolás is csak eltorzított képét adná az árhullámnak. Azonban a Ritter-féle módszernek a mi czélunkból való alkalmazását már egyedül az is kizárja, hogy egy árhullámnak ábrázolására igen sok térkép volna szükséges. — A Rajnán egy árvíz 10—14 napig tart; ez alatt az idő alatt a nagyszámú mellékfolyók hatásának megítélhetése végett naponkint többször, sőt egyes helyeken óránkint kell észlelni. — Ha már most ezen anyagot a Ritter-féle módszer szerint akarnók fel
