Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)

Tartalom

A Rajna árvizeinek ábrázolása.

(2. szöveg ábrával.)

Természeti tünemények vizsgálásainál, történjék az akár tudományos, — akár gyakorlati czélokra való tekintetből, legfőbb törekvésünknek oda kell irányulni, hogy a tényeket nem csak mindenkor a lehető legjobban megvilágítsuk, hanem hogy egyszersmind oly módon igyekezzünk azokat rajzbelileg, vagy a dolog természete szerint valamely más módon szemlélhetőkkó tenni, hogy a tünemény lényege gyorsan és tisztán felismerhető legyen. Igen gyakran sikerül a kísérleti anyagot oly feldolgozásban bocsátani vizsgálat alá, hogy a tünemények törvényszerű lefolyása már is felismerhető, vagy legalább főbb vonalaiban megállapítható; és evvel nem ritkán már a feladat is részben meg van oldva.

Az árvíz, annak keletkezése az árhullám növekedése és levonulása azon efemer természeti tünemények közé tartozik, — kivált a magasabb fekvésű szárazföldi vidékeken, — melyek csak bizonytalan és igen mulékony nyomokat hagynak hátra. A tényleges lefolyás megállapításának egyedüli biztos módja a vízállás változások rendszeres észlelése és feljegyzése.

Hogy a vízállások feljegyzése a Rajnának Németországba eső szakaszán miként van szervezve, le van írva a «Rajna és nevezetesebb mellék folyói» czímü mű VII. szakaszában. Az ott közlöttek a vízmércze viszonyok gondos tanulmányozásán s a statisztikai anyag kritikai megvizsgálásán és rendszeresítésén alapulnak úgy, hogy kutatásainkat az elmúlt árvizeket illetőleg, ha nem is teljesen hiánytalan, de megbízható anyagra alapíthatjuk; a jövő tekintetében pedig intézkedés történt, hogy a bekövetkezendő árvizek mindenütt a leggondosabban észleltessenek.

A Rajna vidékének nagy kiterjedése — a folyamrendszer gazdag tagoltsága— afelületi alakulások és klimatikus viszonyok sokfélesége következtében már egyetlen árvíz levonulásának tanulmányozásához szükséges adatok is tetemes halmazt képviselnek, melyet már előzőleg, az árhullám főbb tulajdonságainak megállapítása czéljából is, rendszeres feldolgozásnak kell alávetni. A legalkalmasabb mód erre a rajzbeli ábrázolás, mely épenséggel nélkülözhetlen akkor, ha több árvizet akarunk összehasonlító kutatás tárgyává tenni. De az egyszerű vízállás- *

* A badeni nagyhercegség meteorologiai és vízrajzi központi | intézete által kiadott «Ergebnisse der Untersuchung der Hochwasserverhältnisse im deutschen Ehein gebiet» czímü mű első' füzetében Honsell építészeti igazgató vezetése alatt, M. von Thein által összeállított «Begründung der Art der Darstellung für den Verlauf der | Hochwasser«eilen» czímü dolgozat fordítása.

változások tanulmányozásánál is helyén van a grafikon, mint a leirás alapja és kiegészítő része.

A vízszinváltozásnak három alapeleme minden további feldolgozás nélkül alkalmas a rajzbeli előtüntetésre. Ezek: az észlelő állomás fekvése, vagyis annak távola a kérdéses folyamszakaszra kezdő pontnak tekintett helytől, az észlelés időpontja és végül a vízszin magassága egy megadott pont felett. Ezen elemek közül sík összrendező- rendszer segélyével való ábrázolásnál egyidejűleg kettőkettő tüntethető ki, tehát három módozat kínálkozik, még pedig:

1. idő és mérték (magasság) szerint

2. hely és idő szerint

3. hely és mérték szerint

Az első, általánosan használt mód az egyes állomásoknak megfelelő vízállásgörbéket adja; a második az árhullám időbeli levonulását mutatja, míg a harmadik annak úgyszólván hossz-szelvényét adja egy bizonyos időpontra vonatkozólag.

Mielőtt azonban elhatároznék, hogy vizsgálódásainknál mind a három módot alkalmazzuk-e, vagy hogy közülök melyik lesz a czélnak leginkább megfelelő, körül kell tekintenünk és megvizsgálnunk: hogyan jártak el mások hasonló tanulmányoknál.

A német szakirodalom árvíz tanulmányok tekintetében ez ideig még szegény, bár úgy Németországban, mint Ausztriában igen sok hydrotechnikus foglalkozott ezzel a tárgygyal. Azon gyakorlati czélból, hogy a folyó felső szakaszáról jelzett árhullám bizonyos helyre való érkezésének idejét s az ott bekövetkezendő áradás magasságát előre jelezhessék, tanulmányokat tettek Maass az Elbán a barty vízmérczére, Harlaacher és Rittei ugyanezen íolyón a tetscheni vízmérczére és a porosz rajnai vízépitészeti igazgatóság a Rajnán, az andernachi vízmérczére. Ezt a három nagybecsű munkát, de különösen az utóbbit fel fogjuk használni a Rajna árvizeinek tanulmányozásánál; azonban a czélszerü rajzbeli ábrázolási mód megállapításánál ezek sem nyújtanak támaszpontot. Ugyanis az Elbára vonatkozó tanulmányoknál meglehetősen egyszerű viszonyokról volt szó, az andernachinál pedig csak néhány vízmérczeállomás feljegyzéseinek összehasonlítása volt szükséges s az, az árhullám rajzbeli ábrázolását nem igényelte.

Ugyanaz áll Belgrandnak a Szajnára vonatkozó korszakalkotó tanulmányairól is. Az ottani vízjárási viszonyok is sokkal egyszerűbbek, mint a Rajnánál s ott az