Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)

Tartalom

58 A VÍZSEBESSÉG-MÉBÉSEK VÉGBEHAJTÁSÁHOZ KIADOTT UTASÍTÁSOK. ségeket mérjük. Ilyenkor ugyanis oly eszközökkel kell felszerelve lennünk, melyekkel egyrészt a sebességmérő szárnyat a vízszíntől a meder fenekéig lehessen sülyesz- teni és minden tetszőleges pontban megtartani, másrészt pedig az egész összeállítást olyan vízi járómüvekre kell elhelyezni, melyekkel ez, az összes személyzettel együtt, a szelvény vonalában ide-oda mozoghasson és a mennyi­ben az ilyen nagyobb szabású méréseknek rendesen az a feladata is van, hogy a víztömegnek közvetett (számítás általi) módon való meghatározásához is a kellő adatokat összegyűjtse, az ezen czél eléréséhez szükséges felszere­lések a következők: A .szelvén)/ kitűzéséhez, állandósításához és felvételé­hez szükséges: a) Egy — 90°-nyi szög kitűzésére alkalmas — szög­tükör, vagy szögdob, melylyel a partok irányára merőle­gesen álló szelvényvonal kitűzetik. h) 4 drb jelző zászlóval felszerelt kitűző rúd, hogy a szelvénynek bármely pontjáról a partokon álló 2—2 zászló egybeeséséből, meggyőződhessünk, vájjon a sebes­ség-mérő eszközök a szelvényben mozognak-e vagy sem. c) Egy — az átfogandó szelvény szélességnél legalább E/j-szer hosszabb -—- 6 mm.-es vassodronykötél, mely a felveendő függélyek távolsága 2—5 m.-nyi közökben tar­tós jelekkel be' van osztva és egy hengerkerékre felte­kerve, úgy a mint az a -vízrajzi osztály évkönyveinek III. kötete 55-ik lapján le van írva. A) Egy legalább 8 m. hosszú dereglye, mely az előbb említett hengerkerék csapágyainak befogadására alkalmas keresztgerendákkal van ellátva (lásd Évkönyv III. kötet 55. old.) Vagy dereglye hiányában egy — csapágyak­kal ellátott — bakszerü állvány, melyre a sodrony kötél dobja (hengerkerék) reá tehető és könnyű módon kezel­hető legyen. e) A szelvény szélességének megfelelő számú 6 méte­res ladikok, evezővel, horgos csáklyával és 1 m. hosszú villa alakú örfával ellátva, a sodronykötélnek minden 40—50 m -nyi távolságban leendő alátámasztása végett, (lásd Évkönyv III. kötet 55. oldal.) f) Egy külön járó ladik, 4 evezősre berendezve, melynek segélyével a sodronykötél egyik vége a szelvé­nyen átvitetik. g) Annyi — 40—50 kgr.-os — horgony, hogy min­den alátámasztó ladikra egy-egy, a dereglyére pedig 4 drb jusson. h) Minden horgonyhoz 1 — 1 drh 40 m. hosszú 2—3 cm.-es kenderkötél. i) Egy 50—60 m. hosszú vékony kenderkötél (alatt- ság), melynél fogva a sodronykötél végét az egyik parttól a másikra (illetőleg az egyik alátámasztó ladiktól a mási­kig) áthúzzuk. k) Egy 5 és egy 8 méter hosszú — deciméterekre heosztott és alsó végén tárcsával ellátott — mélységmérő rúd, é§ esetleges nagyobb mélységek megmérésére egy alattságra kötött 15 kgr. súlyú ólomgolyó. l) Égy erős vasalt karó és egy 5—6 kgr. súlyú pöröly. m) A szelvény száraz részének felvételéhez szüksé­gesek: 1 mérő szalag, 1 nivó műszer és 2 darab lej- tező lécz. n) Egy mérnökön kívül annyi munkás kell, hogy min­den alátámasztó ladikra 1, a dereglyére 1, a járó ladikra pedig 4 ember jusson. A sebesség-méréshez szükséges: a) Egy — a vízrajzi osztály évkönyvei III-ik köteté­nek 69-ik lapján leírt, illetőleg a XII. rajzlap 2-ik ábrá­jában feltüntetett - - kapcsolt ladik, melylyel a megmé­rendő pont fölé felüliünk, s a melyről a szárny a vízbe bocsáttatik. A kapcsolt ladikokat illetőleg első sorban arról kell gondoskodni, hogy azok szilárd szerkezetű magas orral és oldalokkal biró járóművek legyenek, olyan méretekkel, hogy a mérnökön kívül még 4 embernek kényelmes és biztos tartózkodási helyet nyújtsanak. Belső éleiknek egymástóli távolsága legalább 1 % m. legyen, hogy az elő­álló víztorlódás ne hasson érezhető mértékben a felszín sebességére. Ugyanezen okból a leeresztő csigát tartó gerendát is annyira ki kell nyújtani, hogy a villamvezető sodronyt épen csak hozzá lehessen még kapcsolni a szár­nyat tartó sodronykötélhez. Biztonsági szempontból legyen a kapcsolt ladikok mellett mindég egy — evezők­kel ellátott —- külön járó ladik is, mely esetleges veszély alkalmával azonnal igénybe vehető legyen. — Végre pedig legyen készen — a kapcsolt ladikok elszabadulása ese­tére — egy elég hosszú kötéllel felszerelt horgony is, nemkülönben pedig egy 50 m. hosszú alattságra kötött mentő gyűrű. b) Egy kis leeresztő gép a mélységnek megfelelő hosszúságú 6 mm.-es sodronykötéllel, annak végére pedig egy 60—70 kgr. súlyú lencse alakú ólom nehezék. Az ólom nehezék és a sodronykötél vége közé a sebesség- mérő szárnynak kell beiktathatónak lennie. — A leeresztő gép pedig számláló szerkezettel legyen ellátva, hogy róla a szárnynak vízszín alatti mélysége leolvasható legyen. c) Égy vízsebessóg-mérő szárny, mely minden 100 forgás jelzésére alkalmas villamos érintkezővel van fel­szerelve és úgy van berendezve, hogy szabadon felfüg­gesztve, a vízszálak irányába önmagától beállhasson. d) Egy a szárny 100 forgásának megfelelő villam- folyam által megindítandó villamos csengettyű. e) 2 drb villamfejlesztő száraz elem. f) A vízmélységnél legalább 4-szerte hosszabb szige­telt villamvezető sodrony. g) Egy — lehetőleg rekesztő készülékkel ellátott — pontos másodpercz óra. h) Megfelelő rovatokkal ellátott jegyzőkönyv. A vízszín változásának és esésének megméréséhez szükséges: a) Egy centiméterekre beosztott ideiglenes vízmércze. h) A nyugtalan vízszín csillapítására alkalmas deszka cső (1. Évkönyv III. k. 71. oldal). C) Megfelelő mennyiségű vízszín karók. (1. Évkönyv III. k. 70. oldal). 3. A szelvény felvétele. a) Midőn a sebesség-mérésre alkalmas, lehetőségig egyenes folyamszakasz közepe táján a mérési szelvény helye meg van állapítva, kitűzünk az egyik parton legelő­ször egy a part szélével párhuzamos 100—200 m. hosszú vonalat (lső alapvonal), ennek egyik végpontjáról A pont-

Next

/
Thumbnails
Contents