Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)

Tartalom

58

A VÍZSEBESSÉG-MÉBÉSEK VÉGBEHAJTÁSÁHOZ KIADOTT UTASÍTÁSOK.

ségeket mérjük. Ilyenkor ugyanis oly eszközökkel kell felszerelve lennünk, melyekkel egyrészt a sebességmérő szárnyat a vízszíntől a meder fenekéig lehessen sülyesz- teni és minden tetszőleges pontban megtartani, másrészt pedig az egész összeállítást olyan vízi járómüvekre kell elhelyezni, melyekkel ez, az összes személyzettel együtt, a szelvény vonalában ide-oda mozoghasson és a mennyiben az ilyen nagyobb szabású méréseknek rendesen az a feladata is van, hogy a víztömegnek közvetett (számítás általi) módon való meghatározásához is a kellő adatokat összegyűjtse, az ezen czél eléréséhez szükséges felszerelések a következők:

A .szelvén)/ kitűzéséhez, állandósításához és felvételéhez szükséges:

a) Egy — 90°-nyi szög kitűzésére alkalmas — szögtükör, vagy szögdob, melylyel a partok irányára merőlegesen álló szelvényvonal kitűzetik.

h) 4 drb jelző zászlóval felszerelt kitűző rúd, hogy a szelvénynek bármely pontjáról a partokon álló 2—2 zászló egybeeséséből, meggyőződhessünk, vájjon a sebesség-mérő eszközök a szelvényben mozognak-e vagy sem.

c) Egy — az átfogandó szelvény szélességnél legalább E/j-szer hosszabb -—- 6 mm.-es vassodronykötél, mely a felveendő függélyek távolsága 2—5 m.-nyi közökben tartós jelekkel be' van osztva és egy hengerkerékre feltekerve, úgy a mint az a -vízrajzi osztály évkönyveinek III. kötete 55-ik lapján le van írva.

A) Egy legalább 8 m. hosszú dereglye, mely az előbb említett hengerkerék csapágyainak befogadására alkalmas keresztgerendákkal van ellátva (lásd Évkönyv III. kötet 55. old.) Vagy dereglye hiányában egy — csapágyakkal ellátott — bakszerü állvány, melyre a sodrony kötél dobja (hengerkerék) reá tehető és könnyű módon kezelhető legyen.

e) A szelvény szélességének megfelelő számú 6 méteres ladikok, evezővel, horgos csáklyával és 1 m. hosszú villa alakú örfával ellátva, a sodronykötélnek minden 40—50 m -nyi távolságban leendő alátámasztása végett, (lásd Évkönyv III. kötet 55. oldal.)

f) Egy külön járó ladik, 4 evezősre berendezve, melynek segélyével a sodronykötél egyik vége a szelvényen átvitetik.

g) Annyi — 40—50 kgr.-os — horgony, hogy minden alátámasztó ladikra egy-egy, a dereglyére pedig 4 drb jusson.

h) Minden horgonyhoz 1 — 1 drh 40 m. hosszú 2—3 cm.-es kenderkötél.

i) Egy 50—60 m. hosszú vékony kenderkötél (alatt- ság), melynél fogva a sodronykötél végét az egyik parttól a másikra (illetőleg az egyik alátámasztó ladiktól a másikig) áthúzzuk.

k) Egy 5 és egy 8 méter hosszú — deciméterekre heosztott és alsó végén tárcsával ellátott — mélységmérő rúd, é§ esetleges nagyobb mélységek megmérésére egy alattságra kötött 15 kgr. súlyú ólomgolyó.

l) Égy erős vasalt karó és egy 5—6 kgr. súlyú pöröly.

m) A szelvény száraz részének felvételéhez szükségesek: 1 mérő szalag, 1 nivó műszer és 2 darab lej- tező lécz.

n) Egy mérnökön kívül annyi munkás kell, hogy minden alátámasztó ladikra 1, a dereglyére 1, a járó ladikra pedig 4 ember jusson.

A sebesség-méréshez szükséges:

a) Egy — a vízrajzi osztály évkönyvei III-ik kötetének 69-ik lapján leírt, illetőleg a XII. rajzlap 2-ik ábrájában feltüntetett - - kapcsolt ladik, melylyel a megmérendő pont fölé felüliünk, s a melyről a szárny a vízbe bocsáttatik.

A kapcsolt ladikokat illetőleg első sorban arról kell gondoskodni, hogy azok szilárd szerkezetű magas orral és oldalokkal biró járóművek legyenek, olyan méretekkel, hogy a mérnökön kívül még 4 embernek kényelmes és biztos tartózkodási helyet nyújtsanak. Belső éleiknek egymástóli távolsága legalább 1 % m. legyen, hogy az előálló víztorlódás ne hasson érezhető mértékben a felszín sebességére. Ugyanezen okból a leeresztő csigát tartó gerendát is annyira ki kell nyújtani, hogy a villamvezető sodronyt épen csak hozzá lehessen még kapcsolni a szárnyat tartó sodronykötélhez. Biztonsági szempontból legyen a kapcsolt ladikok mellett mindég egy — evezőkkel ellátott —- külön járó ladik is, mely esetleges veszély alkalmával azonnal igénybe vehető legyen. — Végre pedig legyen készen — a kapcsolt ladikok elszabadulása esetére — egy elég hosszú kötéllel felszerelt horgony is, nemkülönben pedig egy 50 m. hosszú alattságra kötött mentő gyűrű.

b) Egy kis leeresztő gép a mélységnek megfelelő hosszúságú 6 mm.-es sodronykötéllel, annak végére pedig egy 60—70 kgr. súlyú lencse alakú ólom nehezék. Az ólom nehezék és a sodronykötél vége közé a sebesség- mérő szárnynak kell beiktathatónak lennie. — A leeresztő gép pedig számláló szerkezettel legyen ellátva, hogy róla a szárnynak vízszín alatti mélysége leolvasható legyen.

c) Égy vízsebessóg-mérő szárny, mely minden 100 forgás jelzésére alkalmas villamos érintkezővel van felszerelve és úgy van berendezve, hogy szabadon felfüggesztve, a vízszálak irányába önmagától beállhasson.

d) Egy a szárny 100 forgásának megfelelő villam- folyam által megindítandó villamos csengettyű.

e) 2 drb villamfejlesztő száraz elem.

f) A vízmélységnél legalább 4-szerte hosszabb szigetelt villamvezető sodrony.

g) Egy — lehetőleg rekesztő készülékkel ellátott — pontos másodpercz óra.

h) Megfelelő rovatokkal ellátott jegyzőkönyv.

A vízszín változásának és esésének megméréséhez szükséges:

a) Egy centiméterekre beosztott ideiglenes vízmércze.

h) A nyugtalan vízszín csillapítására alkalmas deszka cső (1. Évkönyv III. k. 71. oldal).

C) Megfelelő mennyiségű vízszín karók. (1. Évkönyv III. k. 70. oldal).

3. A szelvény felvétele.

a) Midőn a sebesség-mérésre alkalmas, lehetőségig egyenes folyamszakasz közepe táján a mérési szelvény helye meg van állapítva, kitűzünk az egyik parton legelőször egy a part szélével párhuzamos 100—200 m. hosszú vonalat (lső alapvonal), ennek egyik végpontjáról A pont-