Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)

Tartalom

A vízsebesség-mérések végrehajtásához kiadott utasítások.

I. UTASÍTÁS

a folyó felszini sebességének hídról végzendő megméréséhez.

(1 ábrával.)

1. Czél.

A legegyszerűbb felszerelést igénylő módon megállapítani azt a víztömeget, mely különféle vízállásnál valamely mederszelvényen másodperczenkint átfolyik; hogy ezekből az illető folyó víztömegére nézve az ligynevezett «tömeg-görbe» vonalat meglehessen szerkeszteni.

2. Felszerelés.

A hídról végzendő felszíni sebesség-méréshez szükséges :

a) Egy vízsebessóg-mérő szárny, irányzó lapáttal ellátva és úgy szerkesztve, hogy érintkező peczekje és rugója minden 100 fordulásnál a villamos áramot egybekösse.

b) Két száraz elemből álló villam telep, a hozzátartozó villamvezető sodronyokkal és jelző csengettyűvel. Ezen kívül még két száraz elem tartalékban netaláni kimerülés esetére.

c) A híd magasságának megfelelő hosszúságú és vastagságú egy darab rúd.

d) A rúd alsó végére húzandó oly vas-saru, a melyen a szárny-készülék könnyen fordulhat s mindig magától beállhat a vízszálak irányába.

e) A rúd felső végének tartására szolgáló vasszerkezet, melynek gyűrűjébe a szárnyat tartó rúd bele duga- tik, a rúd pedig a szerkezet karjával a híd karjára akasz- tatik.

f) Egy ideiglenes kézi vízmércze, közönséges fenyőfa léczből készítve centiméter és deciméter beosztással.

g) Egy szondirozó rúd, vagy nagyobb mélységek esetén egy megfelelő súlylyal ellátott és beosztott mérő kötél.

h) Egy mérő szalag.

i) Egy nivó műszer, a hozzátartozó segédszerekkel a vízszín, illetve a vízmércze magasságának meghatározására.

k) Egy másodperezet mutató óra.

l) A folyó medrének keresztszelvénye arról a helyről felvéve, a hol a sebesség-mérések fognak történni.

m) Megfelelő rovatokkal biró jegyzőkönyv.

n) Egy mérnök, ki a sebesség-méréseket végrehajtja.

A munkások begyakorlása.

A segédkező munkások egyikének következő fogásokat kell begyakorolnia:

a) A rúd megtartására szolgáló vasszerkezet b gyűrűjébe bedugja a mérő rúd felső végét és a rúd hosszának mintegy közepén hozzászorítja d csavarral a rúdhoz.

b) A rúdtartó ab vasszerkezetet, a rúddal együtt, reá akasztja a híd karfájára és a szerkezet anyacsavarjának C nyelét körülbelül fél centiméter távolságba hozza a karfához.

<:) A rudat szorító d csavart azután megereszti és a rudat annyira letolja, hogy alsó vége mintegy 15—-20 centiméternyire vízbe érjen; a minek megtörténtével a rudat d csavarral erősen hozzá szorítja a vasszerkezethez.

d) Ugyanezen munkás a mérés tartama alatt a műszer rúdját szorosan tartja úgy, hogy ez a víz lökései következtében ne rázkódjék, s ingásba ne jöjjön.

A munkások másikának következő fogásokat kell begyakorolnia:

a) A mérő rúd alsó végéhez egy elegendő hosszúságú és erősségű к zsineget köt, — azután segítségére van az előmunkásnak, midőn ez a rudat bele dugja a vasszerkezet karikájába, felakasztja a híd karfájára és leereszti a vízbe.

b) A kezében levő к zsineggel oldalt felemeli a rudat és azt kezével a karfa magasságában tartja addig, a míg a mérnök a rúd alsó m végére ráilleszti a szárnyat.

c) Miután a mérnök a villamvezető w sodronyszálak végeit a szárny megfelelő csavarjaiba belészorította, ezeket a sodronyszálakat minden 1 méter távolságnál a rúd- lioz köti vagy egyszerűen csak egy vékony zsineggel, vagy arra készült csiptetőkkel.

d) Az így teljesen felszerelt rudat vigyázva visszaereszti a vízbe.

e) Az egyes mérés be végezte után a szárnyat felemeli a vízből a zsineg segítségével, és ha a szárnyra gaz rakódott volna le, azt róla gondosan letisztítja.

Ezeknek megtörténte után mindkét munkás a következő mérés helyére viszi a rudat teljes felszerelésével, még pedig az első munkás a rudat a rajta levő szárnynyal és a t villamtelepet a csengettyűvel, — a második