Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)

Tartalom

JELENTÉS HIRSCHFELD SÁMUEL MINISTKKI MÉRNÖK 1889. ÉVI PÁRISI TANüLMÁNVUTJÁRÓL.

39

vek végénél, úgy mint a gyűrűknél egy-egy érzékeny hőmérő van alkalmazva, mely- lyel minden leolvasásnál úgy a víznek, mint az egész mérő eszköz fémalkatrészeinek hőmérséklete is leolvastatik.

A mellékelt ábrára hivatkozva, ezen készülék a következő módon van összeállítva:

A-nál összecsavartatik a hajlékony rézcső a mutató csővel, /■ csapon át az egész készülék vízzel lesz megtöltve, T-nél és I-nél vannak a hőmérők, a-val jelölve a mutató cső talapzata, mely a magasság teaßyS-ban. Most 1 a hosszát rakjuk fel 2-től visszafelé, nyerünk egy pontot (1, 2)-ben, úgy, hogy 2, (1. 2) = 1 x.

Ьл»)

.ЭЛ)

i

i

I

I 1

I

¥

A

В

i

_____L

c

~D

Ж

Ш. ábra.

Könnyű belátni, hogy (1, 2) pontból bocsátott függélyes vonalnak és AC alapnak szorzata egyenlő az 1, II trapézek területével.

Ezután összekötjük (1, 2) pontot 3-mal, az ezáltal a C függélyesen ß-ban nyert metszéspont és 3 közötti hosszt (1, 2)-től rakjuk fel visszafelé (1, 2)-től, előáll (1, 2, 3) pont, mint az I, II, III trapézek területéhez tartozó magasság végpontja. Ezt összekötve 4-gyel és úgy eljárva, mint az előbbeni pontoknál, kapjuk az (1, 2, 3, 4) pontot, mely nem egyéb, mint az I, II, III, IV trapézek összes területeinek megfelelő magassági vonal végpontja.

Ennélfogva T— AExH (1, 2, 3, 4).

kintetében megmérendő karóra állíttatik; ennek függé- lyességét egy kis gömblibellával lehet megítélni. —- A vízoszlop magasságának leolvasására szolgálnak C és I) gyűrűk, melyek közül az alsó, V csavar által a mutató csőhöz szoríttatik, ,/;-nél látható csavar pedig egy fogas rendbe illik, mely a felső gyűrűt finoman a víz- szinre állítja.

A tulajdonképeni leolvasás a C gyűrűbe vágott két kis nyíláson át történik, még pedig, ha a vízoszlop teteje a szem magasságában van, közvetlenül, ha pedig magasabban áll, a /i-nél alkalmazott prizma segélyével.

A mutatócsövek fent egy vékony tölcséralaku csövecskével vannak elzárva, ezen csövecskét pedig borítja egy fedél, melybe a levegővel való közlekedés biztosítása végett apró lyukacskák vannak fúrva.

Ha nem összefüggő trapézek területéről van szó, akkor a kérdést úgy lehet felfogni, mint ha a két trapéz között egy olyan foglaltatnék, melynek területe = 0. Lesz ugyanis két igenleges értékű trapéz I és III s egy 0 értékű II. Mindezen trapézeknek közös alapjuk lévén, egé—

\

yü-"

A

A" r

I

ж

23. ábra.

szén úgy járunk el, mint az előbbeni esetben (a II trapéz magassága egyenlő 0-al) és kapjuk az (1, 2, 3)-al jelölt pontot, mint az AD alaphoz tartozó magasság végpontját;

azaz T = (1, 2, 3) HxAD.

Újabb módja a területszámításnak.

A közmunkaministerium pa vili ónjában figyelmem még egy nagy terjedelmű rajzgyüjteményre irányult, mely Collignon Ede főmérnök által ajánlott újabb módját mutatta a grafikai területszámításnak.

A hozzácsatolt magyarázó szövegből vettem át a következőket:

Egy síkábra területének megmérése visszavihető I, II, III, IV trapézek területeinek meghatározására, mely trapézek alapjai egy közös egyenes vonalon feküsznek. E végből felezzük az egyes trapézek felső oldalait és jelöljük meg ezen felezési pontokat 1, 2, 3, 4-el. — Kössük össze ezen pontokat egymással, akkor az összekötő vonalak metszeni fogják a trapézek függélyes oldalait

Ugyanezen módszer követhető, ha egy ABCD egy- közényt egy más alappal biró egyközénynyé kell átvál24. ábra.

toztatni, mert ez esetben a keresett egyközényt úgy lehet tekinteni, mint összegét А В C D négyszögnek és BE négyszögnek, mely utóbbinak magassága azonban = 0.