Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN VÉGHEZVITT SEBESSÉG-MÉRÉSEKNÉL KÖVETETT ELJÁRÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE. 73 mely a közönséges Va másodperezes jelektől nagyobb hosszúság által különbözött. Megemlitendőnek tartjuk e helyen még, hogy a mennyiben -2'5 m.-nél nagyobb haladási sebességet emberi erővel alig lehet elérni — egész 4 méterig felmenő sebesség elérése czéljából az egész berendezést egy kis esavargőzösre szereltük fel. NEGYEDIK FEJEZET. A mérés adatainak feldolgozása. Az adatokat, melyek a külső munkából nyerettek, mindenek előtt egy «sebességmérési jegyzőkönyvbe» tisztáztuk, mely jegyzőkönyv ily módon volt rovatolva: . te g,2 Vízállás Észlelési adatok SI © cc m "3 и 5 «'5 'S я о В N i S i-§ &:! f tc 2 > s 1 a meder fenékni a mérés pontna isiig sí я » P -eö 13! s д я Я -ев © N N Ю Йл 1-1 СЮ *ф со со © :Э tc fö .11 Jegyzet. '2 c S*g-3 * N'O w-eS < *~ и H QI L. 1 -- é _в 8 § ,2 -.О 1 35 S ! S mélysége g I! * s • т. эз .r<! Ä :0 i*! о te 'é 3 S гО ф :/2 © © а ©-w4 Szentesi szelvény, felv. 1888. junius hó 1-én. I. 392-5 3-60 4-11 +4*046 2-750-25 358 220 1-63 0-4218° 15' közép erős-I ----- --—- 0-75 292 200 1-46 0-o83 a—j. szél —! — —! — — — 1-50 252 175-5 1-44 0-378 — — 2-30 202 200 1-01 0-280 8° 35 и. —- j 1 Ezen jegyzőkönyv rovatai kellőleg ki lévén töltve, ennek alapján legelsőbben felrajzoltuk a függélyes sebességi görbéket, hogy a tömegszámitáshoz szükséges henger-alapok területei és abból az egyes íüggélyek középsebességei meghatározhatók legyenek. Ennek megtörténte után következett: /. A függélyes sebességi görbék kiegészítése. A mérési adatokból megszerkesztett függélyes görbét nem lehetett a terület meghatározására közvetetlenül, azaz minden további kiegészités és helyesbítés nélkül felhasználni, noha az egész sebességmérési műveletben óvatosan kerültük a kombiná- czió, vagy önkénytes eljárásnak még a látszatát is. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a függélyes sebességi görbe, pusztán csak az észlelési adatokból felrajzolva nem képez zárt vonalat, mert szerkezeti okoknál fogva sem a szorosan vett felszíni, sem pedig a fenéksebességet nem lehet a szárnynyal megmérni ; és igy ha egyébként egészen rendes vonalat kapnánk is, az fent és lent mégis mindig nyitva marad; azonkívül pedig sok esetben olyan rendetlen alakú szokott lenni a függélyes görbe vonal, hogy sokan czélszerünek tartják ezen zegzugos vonalat előbb parabolikus alakúra átidomitani. Az I. tábla 3-ik, 4-ik és 5-ik ábrái egy-egy függélyes sebességi görbét mutatnak úgy, amint azok a mérési adatokból előállottak, a 2-ik ábra pedig egy szabályos alakú függélyes görbének a képe, amilyennek t. i. az ideális vonal képzelendő, és amely alakra rendesen átalakítják a tényleg nyert vonalat, mielőtt annak a területe kiszámíttatnék. Nem szándékozunk itt annak a fejtegetésébe bocsátkozni, vájjon helyes-e az, hogy a mérésekből nyert szabálytalan vonalat beleszoritsuk egy szabályos mértani vonal törvényébe, melyet egyik vagy másik kutató talált; mert mi — a bevezetésben előadott okoknál fogva — meg vagyunk róla győződve, hogy természetes folyammederben alig fog akadni olyan függély, melynek sebességi vonala akármelyik mértani vonal törvényének is hódoljon. Sőt az egyes íüggélyekben mutatkozó rendetlenségeket nem is tekinthetjük valami véletlenségből, vagy hibás mérésből eredő következménynek, hanem azt tartjuk, hogy az egyes függésekben észlelhető szabálytalanságok okozati összefüggésben állanak egymással, mondhatni kiegészítik egymást. így pl. midőn az 5-ik ábrabeli vonal 1 m. körüli mélységben túlságos nagy, a 4-ik ábrabeli vonal pedig ugyanazon mélység körül túlságos kicsiny sebességet mutatnak, nem következés, hogy ezek a pontok hibásak, mert ugyanabban az ábrákban a szomszédos pontok ellenkező eltérést mutatnak a szabályos vonal alakjától. Hogy melyik a jó és melyik a hibás pont, azt még csak megközelítőleg sem lehetne eldönteni és ennélfogva annak a szabályos vonalnak sem lehetne a méretét és alakját meghatározni, melyet a függélybe fektetni kellene. — Annyit azonban teljes meggyőződéssel lehet mondani, hogy bármilyen rendetlen és szabálytalannak lássék is a nyert függélyes görbe, az általa és a függélyes egyenes vonal által bezárt ábra területe mindig ugyanakkora lesz, mint a mekkorának a víztömeg egyik tényezőjeképen lennie kell. Nem szólunk itt olyan esetleges rendetlenségekről, melyek a jegyzőkönyv szerint is konstatált mérési hibákból, vagy a szárny kedvezőtlen állapotából erednek; ezeket határozottan ki kell hagyni és ezeket ki is hagytuk rendesen a számításból; azon pontok ellenben, melyeknek csak az a hibájuk, hogy nem simulnak szigorúan a képzelt «mértani vonal» alakjához egészen helyeseknek és természeteseknek tartottuk. A függélyes görbe kiegészítéséhez tartozik azonban az is, hogy a vonalat a vizszinón és a fenéknél zárni kell. A vizszinnél leendő záráshoz nem kellett nagy elmélkedésekbe bocsátkoz ni; amennyiben a szárny rendesen mindössze csak 5—6 cm.-rel állott a viz tükrén alul, és csak kivételes esetekben, midőn a munkával sietni kellett, vagy szél idején kezdtük meg a mérést a viz alatt 25 cm. mélységben. Mindkét esetben úgy zártuk a görbét, hogy a megmért legfelső két pont összekötő vonalát meghosszabbítottuk a viz felszínéig. A fenéknél levő — rendesen 045 m. széles — nyílás bezárásához már több szó férne, de ezt is — többeknek az eljárásával egyezőleg — egyszerű meghosszabbítással tettük, nem osztván t. i. V. Wagner abbeli nézetét, hogy a meder fenekén a sebesség 0; — mert ez ellenmendásban van a hordalék továbbmozgatásával ismert tényével. E helyen még egy körülményre kell kiterjeszkedni, mely a függélyes sebességi görbék további korrekcziójára vonatkozik: Egy-egy teljesen bevégzett sebességmérés, mint tudjuk, a fenforgó viszonyokhoz képest rövidebb vagy hosszabb időt vesz igénybe; még pedig a legkedvezőbb viszonyok mellett is olyan hosszú időt, mely alatt a vizszin csak a legritkább esetekben marad meg egy magasságban, pedig a mérés csak egy bizonyos meghatározott vízmagasságra vonatkozhatik. — Szükséges énnél- fogva mindig a mérés közben változó vízmagasságot egy átlagos 10 Évkönyv 1П. 1888.
