Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
70 A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN VÉGHEZVITT SEBESSÉG-MÉRÉSEKNÉL KÖVETETT ELJÁRÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE. nak minden nevezetesebb szakaszaira külön-külön direkt mérések alapján meg kell határozni. A vízrajzi osztály is ezt a czélt tartotta szem előtt, midőn a tényleges sebességmérések alkalmával egyszersmind a képletek megvizsgálására szolgáló adatokat is összegyűjtötte, vagyis midőn kötelezővé tette a vizszin esésének lehető pontos megmérését. 8. A vizszin-esés változása áradó és apadó víznél. A képletben előforduló állandó meghatározásán kiviil még más czélja is van az osztálynak az esés megmérésével; nem any- nyira, hogy közvetetlen hasznát vehesse annak a jelen művelet végrehajtásánál, mint inkább, hogy alapot szerezzen egy legújabban felmerült vizműtani kérdésnek adandó alkalommal leendő megvilágításához. Elvitázhatlan — mert sokszorosan bebizonyított — tény az, hogy ugyanazon vízmagasságnál, ha a viz áradásban van, több viz folyik el ugyanabban a szelvényben, mint ha az apadásban van, még pedig — a dolog természeténél fogva — annál nagyobb lesz ez a tömegkülömbözet, minél nagyobb mérvű az áradás. (Legszembetűnőbben bizonyították ezt be Humphrey és Abbot a Missisippi folyamon végzett méréseiknél, a hol ugyanazon vízmagasság mellett áradó víznél egy esetben 3166 m 8-rel, egy másik esetben pedig 12,800 m8-rel vagyis az egész víztömegnek egy harmadával többet találtak, mint apadó víznél.) Ugyanily arányú eltéréseket találtunk mi is a Tiszában és határozottan ki lehet mutatni ezt a tényállást minden más —- a nyilvánosságra került — vizsebesség-mérésből is. Ezen, különben egészen természetes, dolognak az oka abban keresendő, hogy áradó víznél az árhullám elejében dolgozunk, a hol a vizszinesés sokkal nagyobb, — hiszen épen azért árad a viz, — apadó víznél pedig a hullám végében, a hol az esés sokkal kisebb, mint a hullámnak tetőző (kulmináló) részében, mely utóbbinak elvonulási ideje alatt a viz sem nem árad, sem nem apad. Nyilvánvaló tehát az is, hogy a különböző vízállásoknak megfelelő víztömegek okszerűen csak kulmináló vizszinre vonatkoztathatók. Már pedig kulmináló vizszint minden kívánt vízmagasság mellett 10—15 szakaszban, s a megmérésre alkalmas időben találni legalább is hosszú éveken át be nem teljesedő óhajtás, hogy ne mondjuk, lehetetlenség lenne. Nem marad tehát más hátra, mint megmérni a víztömegeket a kivánt magasságoknál akkor, midőn ezen vízmagasságok épen bekövetkeznek, tekintet nélkül arra, hogy a viz áradásban van-e, vagy apadásban, a talált eredményeket azonban azután a kulmináló vizszinre kell vonatkoztatni. Ez az a kérdés, mely még eddig felderítetlen maradt, sőt azt mondhatni, hogy még a megérdemelt felkarolásban sem részesült; pedig talán nem is volna olyan nehéz dolog ebbe is némi világosságot hozni, a mint azt a következőkben megkísérlem fogjuk, mintegy eszmeébresztésül a hasonló czélu kutatásokra. Vezérelvül szolgálhat ezen kutatásoknál az a hidrodinamikai alaptörvény, hogy a viz sebessége négyzetes arányban áll a viz felszínének esésével; az esés pedig egyenesen visszatükröződik az áradás, vagy apadás mértékéből; vagyis: az esés az áradás nagyságával nagyobbodik és az apadás nagyságával kisebbedik, kulmináczió alkalmával pedig eléri a vizszinesés azt az értéket, mely az illető folyamszakasz mederviszonyaitól függ és mely a vizszin magasságának megfelelő állandó értéket vesz fel. A XIV. t. 7-ik ábrájában egy olyan árhullám van felvéve, melynek eleje ugyanazon mérvű áradást okoz, mint a milyen nagy az apadás mérve a hullám végében; miből természetesen az következik, hogy a hullám elején levő vizszin lejtője a hullám tetejének lejtőjével ugyanolyan szöget képez, mint a hullám végének színe a kulmináló vizszinnel. Ha tehát egy bizonyos vízmagasságnál, vagy legalább közel ugyanazon vízmagasságnál, egyszer áradó víznél, másszor apadó j víznél megmérjük a felszín esését — mindenkor pontosan megfigyelve egyszersmind az áradás és apadás mérvét is — és ezen talált relativ eséseket egy összrendező rendszer + és — oldalára felrakjuk — mint az a 8-ik ábrában történt, a hol például 8 mm. óránkinti áradásnak megfelelő 0‘0003 m. relatív esés és j 4 mm. óránkinti apadásnak megfelelő О00009 m. relatív esés lett felrakva, akkor ezen két pontot összekötő egyenes vonal az összrendezői rendszernek esés-tengelyéről lemetszi a kulmináló j víznek megfelelő értékét, vagyis a tetőző vizszinnek ezen eset- j ben 0'00016 lenne a viszonylagos esése. Ha most már a különböző vízmagasságok melletti vizszin- esések egyszersmindenkorra meg vannak állapitva és ehhez még felteszszük — mit jogosan feltehetünk — hogy t. i. a viz sebessége négyzetes arányban áll a vizszin esésével: akkor fölötte egyszerű számítással megkaphatjuk a tetszőlegesen áradó vagy apadó vizszin melletti középsebességből a kulmináló víznek megfelelő középsebességét. Látni való ebből, hogy a vizszin esésének pontos és gyakori felvétele még akkor is indokolt, ha az nem is az emésztési képletekkel való számításhoz használtatik; ezen kettős czél miatt fektettünk tehát oly nagy súlyt a vizszin fixirozásának keresztülvitelére és a követendő eljárás pontosságára. 8. A vizszin fixirozása. A viz felszínének esése, kivált a Tisza alsó szakaszában és apadó víznél, oly rendkívül csekély, hogy annak pontos meg- mérhetése végett nem lehet elég elővigyázatot tanúsítani. Mindössze csak nehány milliméterről van szó, melyet egy műszerállással a viz tükrének esésében konstatálni kell. Látni ebből, milyen könnyen eshetik meg egy 10 — 20%-os hiba, ha az ember nem teszi meg a lehető óvintézkedéseket. A megejthető hiba kétféle okból származhatik: vagy a fixi- rozás pontatlanságából, vagy pedig a belejtezés által, miért is mindkét műveletre egyaránt nagy súly fektetendő. A fixirozáshoz használt karók kétfélék, mindkettőnél egy vasszög kupalaku feje az, mely a viz színének magasságát jelzi. Ha a talaj elég kemény, akkor egy 30—40 cm. hosszú karó használtatik, melybe egy fog van bevágva, ezen fog vagy lépcső tetejébe egy kúp fejű vasszeg van már előre beverve és a karó addig verendő le a viz szélénél a meder oldalába, mig a szeg teteje a vizszint nem éri. Ha ellenben a talaj süppedős, iszapos, akkor az a nehézség áll elő, hogy soha sem lehet előre tudni, milyen hosszú karó kell, hogy a szilárd talajt elérjük, tehát a lépcsőt
