Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
68 A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN VÉGHEZVITT SEBESSÉG-MÉRÉSEKNÉL KÖVETETT ELJÁRÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE. lefektetése akadályokba ütköznék, akkor az egész észlelést a ladikon kell megejteni, mely esetben az időt közvetlenül az óráról kell leolvasni, az egyes vagy a százas forgások számát pedig villamos csengetyü közvetítésével kell észlelni. Sokszor (ha a viz nem igen sebesen folyik és a szárny íenyő- rudra van erősítve) az észlelést mindenféle villamos eszköz használata nélkül is végezhetjük. A fenyőfa ugyanis oly jól vezeti a hangot, hogy a szárnyforgásokat a fenyőfarudon, mint vezetőn és a támasztó deszkán, mint tömör hangszekrényen, át az egész ladikban tisztán meg lehet hallani. A hullámtéren való sebességmérésnél gyakran megtörténik, hogy a szárny nem forog, daczára, hogy a viz láthatólag mozgásban van. Ezt a körülményt mindig be kell Írni a jegyzőkönyvbe; sőt ilyen esetben mi a felszín sebességét úszókkal (egyes — a vízre dobott — fadarabkákkal) még külön meg is mértük, alapul véve a ladik oldalán kimért bizonyos hosz- szaságot. e) \ liiggély közép sebességének közvetetten megmérése. (Integráló mérés.) Ha a sebességmérő szárnyat a vizszintől kiindulva egyenletes sebességgel lesülyesztjük, mig fenékre nem ér, akkor az a különböző sebességű vizrétegeken áthaladva, különböző sebességekkel fog forogni. Az összes szárnyforgásokat elosztva a sülyesz- téshez megkivántatott időnek másodperczekben kifejezett tartamával, megkapjuk az egész függélynek középsebességét, mert most is nem tettünk mást, mint a fiiggély minden képzelhető pontjában megmértük egy bizonyos még pedig egyenlő időtartamon át a viz sebességét, úgy mint a pontonkinti mérésnél. Ezen, Treviranustól eredő és integrálásnak nevezett, mérési mód igen kényelmes és. alkalmas, különösen akkor, ha a szelvény megméréséhez rendelkezésre álló idő rövid. Az integráló méréshez azonban szükséges, hogy a felszerelés is megfelelő módon legyen berendezve; vagyis kell, hogy egyrészt a leeresztő gép alkalmas legyen a szárnynak minél egyenletesebb lesülyesz- tésére, másrészt pedig a szárny maga úgy legyen berendezve, hogy az egyes forgásokat számláló kerék a leeresztés kezdetén be- és a fenékre való megérkezés után ismét kikapcsoltathassék; avagy ha az egyes forgások megszámlálására, vagy feljegyzésére villamos készülékek állanak rendelkezésünkre, ezeknek úgy kell berendezve lenni, hogy a leeresztés kezdetének és végének pillanatában az áram zárható és nyitható legyen. Az előbb említett, t. i. az egyenletes sülyesztésre szolgáló berendezés, melynek tökéletességi fokától függ jórészben a mérés pontossága, a legkülönfélébb szerkezetekre adott alkalmat. Többek közt Harlacher tanár a szárny önsúlya általi esésnek egyenletessé tételére a leeresztő dobon egy szélfogó vitorlát alkalmazott (mely úgy működik, mint az ütésre berendezett fali órák szabályozója). A vízrajzi osztály által végzett sebességmérések alkalmával, ha az idő azt megengedte, szintén történtek integráló mérések és az ott szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy korántsem szükséges a sülyesztés egyenletessé tétele végett valami különös és komplikált szerkezetek után keresgélni. A közönségesen használt leeresztőgép, szabad kézzel hajtva, is rendesen megfelel a kívánalomnak, mert sokkal nyomosabbak a vizszálak mozgásában és a szárny szerkezetében és állapotában rejlő rendetlenségek, mint az a csekély különbség, mely az emelőgép ütemszerü kezeléséből a sülyesztésre nézve eredhet. A vízrajzi osztály méréseinél az integrálás — mert a módszer pontosságának megítéléséről volt csak szó — mindig az illető függélynek pontonkinti megmérése után történt, még pedig úgy, hogy a szárny (minden forgás jelzésére lévén berendezve) egyenletesen egyszer lebocsáttatott a fenékig és nyomban ismét felhuzatott a vizszinig lehetőleg ugyanavval a sebességgel, mint a leeresztésnél. — Ezen kétféle irányú mérés egyenértékűsége egyrészt és ennek a teljes pontonkénti függély-mérés eredményével való összhangzása másrészt, elég kritériumot nyuj - tott ezen módszer megbízhatóságának konstatálására; miből kitűnt, hogy úgy a két különböző irányú (fel és le) mérés egymástól, valamint az integráló mérések által nyert középsebességtől sohasem tért el több, mint 4—5 cm.-rel, amint az az itt álló (a n.-marosi mérésekből átvett) táblázatos kimutatásból meglátszik : A mérés kelte Az integráló mérés Л pontonkénti Jegyzet. száma időtartama m. p.-bői nyert középsebesség mérésből nyert középsebesség ii. 60-7 57-7 0-422 0-436 0-403 felülről lefelé mérve alulról felfelé « in. 86-0 0-780 0-755 alulról felfelé « lO 116-5 0"855 felülről lefelé « (N со IV. 113-5 0-865 0-810 alulról felfelé « •»—a L^. GO oc V. 136- 3 137- 7 0-798 0-836 0-822 felüli- ől lefelé « alulról felfelé « VI. 164-5 160-5 0-901 0-890 0-863 felülről lefelé « alulról felfelé « VII. 147-7 153-0 0-924 0-914 0-874 felülről lefelé « alulról felfelé « A szabad kézzel való egyenletes leeresztéshez és felemeléshez szolgáló ütemek előállítása egyszerűen úgy történt, hogy az észlelési helyiségben levő írógép időjelző karjának játéka oly nagyra vétetett, hogy a félmásodperczek jelei a nyitott ablakon át hangos kopogások alakjában a leeresztő gépig elhallatszottak, a leeresztő gép nagy fogas kereke elé pedig egy vékony deszkából készült rugó helyeztetett oly formán, hogy az úgy működött a fogaskerék mellett, mint egy kereplő nyelve. A leeresztés, illetve a felhúzás a gépnek (90°-kal egymást iránt hajló) két íorgattyuján már most úgy történt, hogy az óra koppanása a kereplőével egybehangzó legyen. Kevés gyakorlat kelletett hozzá, hogy a leeresztés és a felhúzás időtartama egymástól ne különbözzék több mint legfeljebb 4—5 másodperczczel; a középsebességek pedig, mint a kimutatásból látszik, alig tértek el egymástól nehány centiméterrel. A villamos áramok zárása és nyitása a szárnynak vizszin- ben és fenéken levő helyzeténél az áramkulcson eszközölt egyetlen kézmozdulattal történt.
