Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN VÉGHEZVITT SEBESSÉG-MÉRÉSEKNÉL KÖVETETT ELJÁRÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE. 67 álláspontnak, melyből az észlelés történik, kell, hogy a szelvény vonalában legyen; különben az amúgy is minden függély szerint változó és előre megállapítandó szög értékek komplikált korrektúrákat igényelnek, eltekintve attól, hogy a többszöri tükrözés folytán nyert homályos képek nagyobb távolságoknál és borús időben igen kellemetlen hátrányai ezen módszernek. Legtökéletesebb eszköz, melylyel az álláspont helyzetét az uszóhidról lehet mérni: a távmérő; de nem a közönséges keresztszálas távmérő, mely a vizi járómű ingadozása miatt épenséggel nem használható, mert a kép a legkisebb ingadozás folytán is kimozdul a látás síkjából, hanem az olyan műszer legalkalmasabb, a melyben az uszóhid mozgását — meglehetősen nagy határok között — a kép maga is követi. Ilyen a: A Kruspér-féle távmérő (XI. tábla, 1 ábra). Ezen távmérő főalkatrésze — mint tudjuk — egy két részre metszett tárgylencse, a mely két fél lencse úgy van keretbe foglalva, hogy az egyik fél lencse a másikhoz viszonyítva fel és letolható és ezen eltolás mérve egy mikrométer csavarral pontosan megmérhető. Ha ez a két fél lencse egymáshoz olyan helyzetbe jut, hogy optikai tengelyei összeesnek, akkor egyetlen egy lencse szerepét játszák; és rajtuk keresztül nézve egy tárgynak — pl. egy czéltáblának — a képe olyan, mintha közönséges ép tárgylencsével volna dolgunk, a mint azonban a két fél lencse egymás iránt csak legcsekélyebb mértékben is el mozdul, akkor már, a két optikai tengelynek megfelelőleg, a czéltáblának két képe keletkezik. Két (egymástól bizonyos változatlan l távolságban levő) czél- táblára nézvén, tehát 4 képet látunk, még pedig a 2. ábra szerint a' és a"-ban az a jelzetű, b', i"-ben a b jelzetű tábla képeit. Ha a két fél lencsét most a rajzban feltüntetett álláshoz képest valamivel közelebb hozzuk egymáshoz, akkor egy bizonyos lencse távolságnál beáll az az eset, hogy az a czéltáblának felső képe (a') összeesik a b táblának alsó képével (ö''-vel). Ez az a helyzet, melyben a távmérő a keresett D távolságot megadja: mert az ábra szerint (.a' és 6” egy pontba esnek) két hasonló háromszög támad: (a' b"), (a) (b) és (V b") (c) (d), melyekben ismeretes lévén ab = l (mint a czéltáblák távolsága pl. 1 m.) c, d a két fél lencse egymástóli távolsága, melyet a kereten és a mikrométer csavaron levő beosztásokról lehet leolvasni és (a1 b") c, d kis háromszögnek magassága / (mint a lencse góczpont-távolsága). Áll tehát a következő arány I) : f — l: (c, d, j miből D—fJL (cd) f és l állandó lévén, lesz (cd) Igen czélszerü, mert a munkát nagyon megkönnyíti és gyorsítja, ha előre kiszámítjuk a különböző D távolokhoz tartozó (c, d) értékeket és ezeket egy millimeter beosztású papírra felrajzoljuk, mint az a 4-ik ábrában látható. Szerkezetére nézve a távcső csillagászati cső, meglehetős nagy góczpont-távolsággal. A cső egy csuklóval ellátott csavarszeggel van felszerelve, melylyel az, az uszóhid egyig faoszlopjába, vagy az észlelési helyiség oldalfalába csavarható. Az általunk használt czéltábla 3 tárcsából áll, melyek egymástól pontosan 1—1 meter távolságban vannak egy alul meghegyezett és megvasalt faradra erősitve. Eövidebb (200 m.-ig) menő távolságoknál a felső és a középső tábla basználtatik, minek megfelelőleg ezen két tábla úgy van befestve, hogy a képekben a felső tábla fekete mezeje a középsőnek fehér mezejére essék, nagyobb távolságoknál pedig a felső és az alsó tábla képei hozatnak takarásra, a mi ismét az ellenkező oldalú befestés mellett előálló szinkülönbség által ítélhető meg. Magától értetődik, hogy azon esetben, ha a két szélső tábla basználtatik, hogy akkor a D távolság is kétszerese lesz a grafikai táblázatban álló távolságnak; és viszont, ha egy bizonyos távolságot keresünk a két szélső czéltábla képeivel, akkor a mikrométer csavar beosztásán kétszer annyit kell beállítani, mint az 1 méteres távolságú czéltáblák használatánál. A leirt távmérő használata az egyes függélyek felkeresése és az álláspont helyességének mérés közben történő ellenőrzése ép oly egyszerű, mint kényelmes, az általa nyújtott pontosság pedig semmivel sem áll mögötte a közkézen forgó egyéb távmérő eszközök által elérhető pontosságnak. A hajózás részére szabadon tartandó mederrész megméré- j sénél megjegyzendő még csak az, hogy a horgonyokon álló uszóhid egy kék szövetből készült zászlóval látandó el, melyet azon az oldalon kell kitűzni, a melyre (a mederviszonyok figyelembe vétele mellett) a közlekedő hajókat a szelvényen átbocsá- j tani akarjuk. Este ugyanez a figyelmeztetés lámpás segélyével történik. A szelvény harmadik részének megmérése ugyanúgy (t. i. sodronykötél mellett) történik, mint az elsőé. Végre a 4-ik rész, vagyis a hullámtérben mozgó viz sebességének megmérése végett ismét keresztül húzhatjuk a szelvénykötelet a viz széléig és az egyes függélyek helyeit megint a kötél- beosztás utján keressük fel. Ugyancsak a szelvénykötél maga is alkalmas lesz itt arra, hogy a mérési ladik minden további kikötés nélkül rajta egész szilárdan megtartható legyen, tekintetbe véve ugyanis, hogy a füzesek között a viz sebessége sem oly nagy, az esetleges szél sem olyan hathatós, mint szabad vizen. A szárny leeresztése (minthogy a vízmélység alig több 2—4 méternél) egy függélyesen leállított fa, vagy vasrúdon való csúsztatással történik. A függélyes vezető rudat azonban nem szabad közvetlenül a ladik orrához, vagy oldalához támasztani, mert ott a viz duzzasztva lévén, nem adja meg a helyes sebességet. Hogy tehát a ladik által okozott duzzasztási körből kijöjjünk, szükséges a rúd támasztása végett a ladikra keresztben egy vastag ( 2"-es) pallót erősíteni, ugv hogy az a csolnak oldalánál legalább egy méternyire kiérjen. Ezen palló végébe a rúd számára vágunk egy kis fészket és ezt a benyilásnál még egy kis reteszszel látjuk el, melylyel a behelyezett rudat a kiesés ellen biztosítjuk. A mérés maga itt is úgy történik, mint a többi függélyekben. Ha nem nagyon széles a hullámtér, akkor a jelzések felvételére itt is a villamos írógépet használhatjuk, (mely az uszóhiddal együtt kint maradhat a szabad vizen); odavezetvén t. i. a sodronyokat úgy, mintha az uszóhiddal a függély fölött állnánk. Ha a viz nagyon széles, vagy ha a hullámtéren át a sodronyvezeték 9*
