Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN VÉGHEZVITT SEBESSÉG-MÉRÉSEKNÉL KÖVETETT ELJÁRÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE. 59 beíi végbemenő forgás alkalmával: mint szilárd és változatlan hajlásszöggel biró anyagi siklapok ugyanis a vizszálakat elmetszik és elfordítják, ez által a vízben forgatagok képződnek, ami természetesen az arányos forgás rovására megy. Ezt elkerülendő, később olyan szárnyakat szerkesztettek, melyek ugyancsak a hosszu küllőket megtartva, sik lapátok helyett, csavarfelület szerint görbülő lapátokat mutatnak. A küllők később mindinkább rövid ebbek lettek, úgy, hogy a lapátok már majdnem a tengelyt érték, most pedig Amsler Laffon sehaffhauseni gépész már olyan szárnyat is készít, melynek | egyáltalán nincs küllője, hanem a két vitorlának megfelelő alakú fémlemez egy darabban csavar szerint meg van hajlítva és j a gerendélynek megfelelő hasadékába behúzva (III. tábla. 6. ábia) Közös alkatrésze valamennyi szárny szerkezetnek a számláló I készülék, mely egy a gerendélyből kivágott végtelen csavarba fogódzó fogaskerékből áll, és a különböző szárnyaknál csak abban van némi eltérés, hogy a számláló fogaskerék némelyiknél csak az észlelés tartamára kapcsoltatik be a végtelen csavarba, másoknál pedig állandóan a szárnynyal forog az. A régibb szerkezetű "VVoltmann szárnyaknál a fogaskerék bekapcsolása egy zsinór meghúzása által történt, melyet az észlelési idő elmúltával eleresztvén, azt okozza, hogy a kerék saját súlyánál fogva (vagy még külön rugóerővel is) ismét kiesik a végtelen csavarból. — A zsinór meghúzásának és ezen állapotban való hosszabb idejű megtartásának kényelmetlen és bizonyos körülmények között (nagy mélységű, vagy nagy sebességű vízben) felette bizonytalan kezelése szolgáltatott okot különféle ki- és bekapcsolási rendszerek szerkesztésére. — Ezek között legjobban sikerült az Ainsler-féle, melynél úgy a bekapcsolás, mint a kikapcsolás, a zsinórnak egyszeri megrántása által történik. Az i egész szerkezet (1. III. tábla 4. ábra) nem áll egyébből, mint egy csillagalaku kerékből, melynek ágközei felváltva közelebb és ! távolabb állanak a tengelytől. Ezen keréknek fokonkénti forgatása által egy, a számláló kerék csapágyait hordó, emeltyű majd ; magasabb, majd alacsonyabb állásba jut és ez által a számláló kerék fogazata majd bekapcsoltatik a végtelen csavarba, majd ismét kirekesztetik belőle. — Az egész szerkezet különben az idézett rajzból világosan megérthető. Más szárnyaknál pl. a Harlacher-félénél, a hol a forgások száma mindig villamos számláló vagy irókészülék közvetítésével jeleztetik, a számláló kerék rendesen állandó összeköttetésben áll a végtelen csavarral, vagy legalább úgy van avval összekötve, hogy ezen kapcsolási állapot megváltoztatása a viz színéről nem eszközölhető. A szárnyak lesülyeszlésére nézve, szintén általánosságban, j megjegyezhető, hogy az legczélszerübben egy függélyesen álló | rúdon való csúsztatás által történik. E végből el van látva minden szárny (az egész szerkezet súlypontja táján) egy csödarabbal, mely a függélyesen álló rúdra reá huzatik, s rajta mindenféle | magassági helyzetbe hozható és megtartható. A függélyesen álló rúd Harlachernél (1. IV. tábla 4-ik ábra) egy végig felhasitott gázcsőből áll, melynek hasadékában egy a | szárny testéből kiálló nyujtvány mozog, mi a szárnynak a viz- szálak irányában, illetőleg a szelvényre merőleges irányban való ! megtartására igen czélszerü eszköznek bizonyult. Sokszor — és nálunk mondhatni mindenkor — előfordul azonban, hogy oly mély vizekben kell mérni, melybe rudat függélyesen leállítani és a nagy viznyomás ellenében ily helyzetben megtartani lehetetlen. By esetekre az Amsler-fele szárny egy külön alkatrészszel, — az u. n. Cardan-féle könyökkel — van felszerelve, mely a III. tábla 3. ábra szerint egy 5 cm. hosszu IVa cm. vastag, alul-felül gyűrűben végződő, keresztalaku fémrudacskából áll, ez körül van fogva egy kis csővel, mely a keresztrudon, mint tengely körül, bizonyos határig foroghat, a most emlitett fémcső pedig egy valamivel tágabb csőbe lévén dugva, megengedi, hogy a szárny a viznyomás által mindenkor a szálak irányában helyezkedhessél?. — Az alsó gyűrűbe be- akasztatik egy 40—50 kg. súlyú vaslencse, mig a felső gyűrűbe a viz fölött levő leeresztő gépbe szolgáló 5 mm.-es vassodrony — vagy czélszerübben sodronykötél — köttetik meg. Ezen utóbbi berendezés — könnyen belátható okokból — nem egészen czélszerü, mert nagy sebességű vízben a szabadon függő — és meglehetős nagy felülettel biró szerkezet egyrészt a viz által túlságosan ki lesz térítve függélyes helyzetéből — és igy a leeresztő gépről leolvasott mélységek hamisak — másrészt pedig, mint hosszu inga sohasem függ szilárdan a vízben, hanem mindig játszik. A vízrajzi osztály uszóhidján a szárny felfüggesztésénél az elmondott kétféle szerkezet egyesítve van, amennyiben az Ams- ler-féle felfüggesztésnek azon hátránya, hogy a szárny nem tartható meg a szelvényre merőleges helyzetben, szilárd szárnytartó vaskar alkalmazásával van elkerülve, a nagy mélységekben használhatatlan Harlacher-féle rudvezeték helyett pedig szabad felfüggesztés van választva. Ezen szabad felfüggesztés azonban, nem mint Amslernél egy szálon, hanem — mint már fentebb említve volt — egy 3 m. hosszu 200 kg. súlyú vashenger két végéből kiinduló, — két 6 mm.-es sodronykötél segélyével történik. Hogy ezen elrendezéssel a kívánt czél — t. i. függélyes és a szelvényre merőleges irány — mennyire lett elérve, az köny- nyen megítélhető, ha meggondoljuk, hogy a két szálon függő nagy súly a víznek csak 10 cm. átmérőjű körlapot nyújt, valamint azt, hogy ha a vizszálak az egész vashengert eredeti (a szelvényre merőleges) helyzetéből ki akarják téríteni, akkor a víznek ezen vashengert egyszersmind némileg emelnie is kell; ennyi erőt pedig az aránylag csekély felületen működő víznek nem tulajdoníthatunk. Erős forgókban tett kísérletek mutattak ugyan a vashenger irányában beállott némi kis eltérést (a mit a két felfüggesztő sodronykötél vizfölötti részének elcsavarodásából lehetett konstatálni) ; de sebességmérési szelvényekben alig lehetett a két felfüggesztő kötélben iránykülönbséget észrevenni, következésképen a vashenger bárminő mélységben elég merőlegesen állott a szelvény irányára. Megemlitendőnek tartjuk e helyen még a felfüggesztett szárnynak függélyes állásban való megtartására szolgáló berendezést, mely Hollandiában használtatott nagyobb mélységű és sebességű folyók megmérésénél. Ott ugyanis (1. XII. tábla, 1. ábra) a szárny szintén (de csak 1‘5 m. hosszu) vashengerre erő- sittetett, mely vashenger szintén két szálon függött. Ezen aránylag csekély súlyú vashenger függélyes helyzetének biztosítására kinyújtottak a mérési hajó elején két 7 m. hosszu fagerendát, 8*
