Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)

Tartalom

58

A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN VÉGHEZVITT SEBESSÉG-MÉRÉSEKNÉL KÖVETETT ELJÁRÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE.

A leeresztő vashenger mindkét végén, az ábrában ilf.-nél látható dupla járatú igazitó csavar közvetítésével, egy 6 mm. erős horganyzott vassodronykötéllel van összekötve, mely kötél két vége, a vasállványra erősített 20 cm.-es csigákon át, a leeresztő gépből indul ki.

A leeresztő gép egy közönséges, fékkel ellátott, horgonyemelö gép mintájára készült, azzal a módosítással, hogy a dob, melynek kerülete 994 mm. (a sodronykötél átmérőjével együtt tehát pontosan 1‘0 m.) egy borda által két részre van osztva és egy- egy rész oly széles, hogy arra 30 sor kötél reá fér. A dobnak egyik alaplapja bevésett vonalak által, decimétereknek és féldeci- métereknek megfelelőleg, 10, illetve 20 részre van osztva, a tengely pedig, kifelé megnyujtva, egy végtelen csavarban végződik, mely egy kis fogaskereket úgy forgat, hogy a dobnak minden egész forgása alatt a kis keréknek egy foga mozog odább. Ezen fogaskerék is úgy, mint a dob alapja bevésett számokkal és mutatóval lévén ellátva, módot nyújtanak arra, hogy a leeresztő vassuly és evvel együtt a szárny mélységi helyzete a leeresztő gépen legyen leolvasható.

■{) Az észlelő helyiség egy 2 méter hosszú és 2 m. széles deszka épület, mely a gépek és villamos készülékek elhelyezésére szolgáló asztallal és polczokkal fel van szerelve és melyhez — kívül — a villamos telep befogadására szolgáló láda van még csatolva.

Az uszóhid úgy szerkesztve és összeállítva, mint az az előb- beniekben le van Írva, a szemlélőre egy szilárd és a kelleténél talán nagyobb igénybevételt is biró vizi járómű benyomását teszi; különösen a padozatnak magas fekvése az, mely némelyek által talán kifogásalható is lenne, abból a meg győződésből indulva ki hogy azon esetre, ha megelégedtünk volna avval, hogy a padozat csak nehány decimeterrel álljon magasabban a vizszinénél, rögtön elesett volna a támasztó szögvasaknak tetemes része, ez által az építmény súlyra nézve könnyebb, az úszó csőpár szükebb és egyszersmind az egész jármű könnyebb járatú is lehetett volna.

Eltekintve attól, hogy a szóban forgó uszóhid főbb méretei és elrendezése a volt műszaki tanácsnak határozatán alapulnak« a vízrajzi osztály 3 évi tapasztalata alapján bátran mondhatja, hogy az egész szerkezeten és összeállításon még most is alig találna valami változtatni valót és ha a méreteknek még nagyobbá tételéről nem is szól, azoknak kisebbítését semmi esetre sem ajánlaná.

Kísérletek és próbamérések megtételére szolgáló ilynemii járóműveknél — kivált ha hozzá még a legkedvezőbb időjárást is tetszésünk szerint bevárhatjuk, meglehet, hogy gyengébb méretek is megfelelnének, de komoly gyakorlati czéloknál, midőn nemcsak, hogy az idő viszontagságaitól nem függetleníthetjük magunkat, hanem még azt is tekintetbe kell venni, hogy a legtöbb és legfontosabb méréseket épen a legnagyobb és legsebesebb folyású árvizekben kell teljesíteni, és hogy az ilyenkor rendesen uralkodó nagy tavaszi viharok által felvert méteres hullámokkal daczolva, a képzelhető legkedvezőtlenebb viszonyok között kell vontatni, vagy tengernyi árterületeken napokig hánykolódni és végre azt sem felejtve, hogy éveken keresztül folytatandó ilyen rendkívül fárasztó — de e mellett folytonos nagy figyelmet igénylő — munkához múlhatatlanul szükséges, hogy úgy a mérnök, mint a 10—12 munkás feltétlen biztonságban

érezzék magukat: könnyen belátható, hogy kisebb méretekkel, de főleg alacsonyabb fekvésű padozattal biró ilynemű uszóhid szerkesztése, melyen az ember mérsékelt hullámverés általi lesepretés ellen sem volna biztosítva, törvénybe ütköző’ vétkes mulasztás lett volna.

2. A mérő eszközök.

a) A sebességmérő szárny.

A közvetetten módon végrehajtott sebességmérésekhez — mint az az általános rész elején már említve volt — kizárólag Woltmann-féle szárnyakat használtunk. Ezen — a múlt század végén először alkalmazott — vizsebességmérő műszer az idők folyamán annyiféle átalakításon ment keresztül, hogy most már valóban nem könnyű dolog a sok közül egy olyant kiválasztani, mely bizonyos adott viszonyok között mindenféle igényeket kielégítsen.

A különféle szárnyak között vannak ugyanis olyanok, melyek mérsékelt mélységű, de nagy sebességű vizekben használhatók előnyösen; mások ismét kevésbé sebes folyású és nagy mélységű folyamokra alkalmasak; ismét mások tiszta vízben kitünően működnek, mig iszaptartalmu és no vény szálakat hajtó vizekben éppenséggel nem használhatók. Igen helyesen mondja erre nézve V. Wagner tanár, hogy: «A hidrotekhnikusnak, vízmérő műszereit — melyeknek szerkezetétől és kezelésétől függ nagyrészben az elérendő siker — nem szabad a gépész által feltaláltatni; neki magának kell azokat kigondolni, javítani és konzerválni, segítségül véve azokat a tapasztalatokat, melyeket ezen — lényegében nehezen kikutatható elem tanulmányozásánál maga megszerzett.»

A vízrajzi osztály tényleg a legkülönfélébb összeállítású szárnyakat vette próba alá, azokat a változó viszonyoknak megfelelően módosította, átalakította, úgy a hogy a szükség azt megkívánta.

Hogy a számos rendszerű és szerkezetű sebességmérő szárnyakról egy kis áttekintést nyújtsunk, felsoroljuk itt a használatban álló műszereket, amint azok javítások és ujjitások folytán egymásból keletkeztek:

A Woltmann-féle szárnyak, mint tudjuk, általában mind a vizszálak irányában fekvő tengely körül forgó két vagy több lapátból állanak, mely vitorlákra a viz — sebességének megfelelő — kisebb-nagyobb nyomást gyakorolván, ezeket forgó mozgásba hozza.

Eredetileg ezen lapátok négyszögletes sik lemezekből készültek és a küllőkre úgy voltak reá helyezve, hogy egymásközt a két lemez 90° lapszöget képezett, a vizszálak pedig 45°—45°-u szög alatt érték a lapátokat. — A küllők hosszát aszerint változtatták, amint a szárny nagyobb vagy kisebb sebességű viz megmérésére volt szánva; tudván ugyanis azt, hogy a kis nyomású vizszál is képes a szárnyat megfordítani, csak elég hosszú legyen az emeltyükar (küllő). (Ezen utóbbi körülményt az újabb szerkesztők már nem méltatják a megérdemelt figyelemre). A négyszög alakú lapátok később körszelet alakuakra lettek átváltoztatva, de azért a sik lap megtartatott.

A sik lapátokkal biró szárnyakról mondani sem kellene talán, hogy igen ezélszerütlen elrendezést mutatnak a folyó viz-