Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)

Tartalom

52

A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN VÉGHEZVITT SEBESSÉG-MÉRÉSEKNÉL KÖVETETT ELJÁRÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE.

Némelyek a töréspontok közötti függélyt tartják czélszerübb- nek, okul adván azt, hogy a két töréspont közötti mederrészleten áthaladó viztestnek középsebességét akkor kapjuk leg- közvetetlenebb módon, ha a függélyt az ezen [mederrészlet súlypontján — a közepén — át veszszük. — Mások pedig a meder töréspontjaiba ajánlják fektetni a függélyeket azon okból, mert leginkább csak ott van a vizszálaknak a meder irányában — i tehát a szelvényre merőleges — egyenesen haladó mozgásuk, másutt többnyire a töréspontok felé irányuló kisebb-nagyobb | oldalmozgási törekvése mutatkozik a vizelemeknek. Mi az utóbbi felfogást osztjuk és ezt követjük is, de nem egyedül ezen utóbbi {kissé theoretikusnak látszó) indokolás alapján, hanem azon okból, mert a töréspontok közzé helyezvén a függélyeket, könnyen megtörténhetnék, hogy a szelvény legnagyobb sebessége — mely rendesen a legmélyebb mederrész felett szokott fellépni — egyáltalán megméretlen maradna, a minthogy hamis képet is nyernénk az egyensebességü görbék (isotacheák) és az egyenlő mélységű pontok sebességi görbéinek felrajzolásánál, ha a meder töréspontjai közötti függélyekhez tartozó sebességekből indulnánk ki, a mint azt az I. tábla 1. ábra alatti vázlatrajz elég világosan mutatja.

Ezeknek figyelembe vételével abban történt megállapodás, hogy minden töréspontnál egy sebességmérési függély veendő ; de ha a töréspontok nagyon távol esnének egymástól, akkor minden 25—30 m. közben egy újabb függély iktatandó be, végül: a partok közelében — tekintet nélkül a töréspontokra — 10—15 m.-nyi távolokban szintén veendő egy-egy mérési függély.

3. A mérési pontok.

Valamint a meder szélességén át az egyenlő mélységű pontok sebességei csak fokozatosan — ugrás nélkül — mennek át egyik értékből a másikba, úgy az egyes függélyek hosszában mutatkozó sebességek is, törés nélküli folytonos görbe vonal szerint, változnak.

Ezen görbe vonal rendes körülmények között bizonyos szabályosságot, — sőt némely esetben, a rendes szelvényű mederben — feltűnő hasonlatosságot mutat a parabolához, miért is a függélyes sebességi görbét az utóbb emlitett mértani vonal osztályába szokták sorozni, noha ezt mennyiségtanilag bebizonyítani ez ideig még nem sikerült.

Jellemző ezen vonalnál mindenesetre az, hogy (a íüggélyre, mint metszéki tengelyre vonatkoztatva) a rendezők — vagyis a sebességek — a felszín alatt csekély távolságban (némely esetben a felszínen) legnagyobbak; innen kezdve lefelé — a meder feneke felé, fokozatosan kisebbednek, úgy hogy a fenéken előálló sebesség minden körülmények között a legkisebb. Hogy ezen utóbbi sebesség 0-ig fogyna le, mint azt némely szakember állítja (rendes szelvényű mederben) nem valószínű; mi mellett nemcsak az látszik bizonyítani, hogy a Darcy-féle csővel tett észlelésekből a meder feneke fölött 1—2 em.-nyi távolságban is még mindig jelentékeny sebességet konstatáltak, hanem a kisebb hordalékok mozgása sem volna megmagyarázható, ha a fenéken a víznek semmi sebessége nem volna.

Tudva tehát azt, hogy az egyes függélyek hosszában a sebességek egy oly görbe vonal szerint változnak, melynek legélesebb görbülete a viz felszínéhez közel, vagy épen a felszínen van (1. I. tábla 2. ábra): önmagától kínálkozik azon szabály, mely szerint az észlelési pontok a függélyben megállapitandók, —- mert törekedni kell a függélyes sebességi vonal alakját minél pontosabban követni, —- és ebből az következik, hogy a viz felszíne közelében sűrűbben kell venni a pontokat, mint a függély közepe táján; a fenékhez közel pedig ismét sűrűbben veendők fel az észlelési pontok azért, mert az akadályok miatt ott szokott a sebességi vonal leginkább eltérni a rendes parabolikus alaktól.

Ily szempontokból kiindulva állapította meg a vízrajzi osz- tásztály, az észlelési pontok mélységi helyzetére vonatkozó következő szabályt:

A sebesség megmérendő :

0 m. mélységben, vagyis a viz felszínén

0'25 «

075 «

1 *50 «

2-50 «

4*00 «

6'00 ti és innen tovább két méterenként

1*5 m.-rel a fenék fölött 1-0 «

050 ni., illetve oly közelségben a fenékhez, a melyben a műszer szerkezeténél fogva egyáltalán még mérni lehet.

A felszíni sebességre nézve, megjegyzendő, hogy azt nem lehet szigorúan véve a vizszinén végezni, hanem a vizszin alatt oly mélységben, hogy forgás közben a szárny mindkét lapátja viz alatt maradjon, a mi az Amster-íéle szárnynál körülbelül a forgási tengely 6 cm. mélységének felel meg.

4. Észlelési időtartam.

Ha a természetes vízfolyásokban a vizszálak egymással párhuzamosan mozognának, akkor csak igen rövid utón át kellene egy ilyen vizszál mozgását figyelemmel kisérni, hogy elég pontossággal megkapjuk a vizszálnak azon sebességét, melylyel az a szelvényen keresztül folyik. Mert ha párhuzamosak volnának a szálak egymással, akkor az egész viztest is a szelvényen keresztül azon egyenletes sebességgel mozogna, mely az egyes vizeletnek — helyzetükből folyó — részletsebességeinek eredőjeként adódnék.

De ilyen elméleti egyenletesség a természetben nem fordul elő sohasem, még a legnagyobb gonddal készített tanulmánycsatornáknál sem.

Nem is szólva azon szabad szemmel is már messziről látható, s a hajós által is óvatosan került örvényekről, lángokról és limányokról, melyek oly meggyőzően tanúskodnak a meder alakulásának és a viz lefolyásának hatalmas rendetlenségei mellett, (miután ily helyeken nem szoktunk mérni) csak a legrendesebb folyamszakasz vizszinében is visszatükröző mozgási tüneményekre akarunk hivatkozni, melyeket gondos megfigyeléssel észrevehetünk.

Ha ugyanis figyelmünket a vizszinének egy kis helyére, pl. egy négyszög dm.-nyi területre, és az abban végbemenő mozgásokra irányítjuk, azonnal meglátjuk, hogy a vizszinén úszó különféle növényrészecskék, iszapparányok vagy légbuborékok (hab,