Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)

Tartalom

A Tiszán és mellékfolyóin

véghezvitt sebesség-méréseknél követett eljárás részletes ismertetése.

(14 tábla rajzmelléklettel.)

BEVEZETÉS.

A volt közmunka- és közlekedésügyi m. kir. ministerium kebelében 1886-ban életbe léptetett vízrajzi osztály szervezeti alapszabályainak 6-ik pontja értelmében az osztály feladatává tétetett: «A folyóknak olyan szakaszain, melyeken a vízlefolyást viszonyok az általános vízjárásra jellemzőknek tekinthetők, a lefolyó vízmennyiségnek különböző vízállásoknál rendszeres, és különböző vízlefolyást viszonyok közt eszközlendö, lehető gyakori meghatározása s ezekből minden vízállásnak megfelelő vizmeny- nyiség megállapítása.»

Alig lesz szükséges bővebben fejtegetni, hogy ezen szavakban foglalt feladatban mily fontos és nagy horderejű kérdések rejlenek; hogy csak egynéhányat említsünk: ott van első sorban az árvíz előrejelzésének nagyfontosságu kérdése. Ép oly könnyű, mint alapos dolog lesz ugyanis a vizsebességmérések eredményeinek alapján, pl. az alföldnek egy bizonyos helyére, napokkal, sőt talán egy két héttel is, előre megmondani a várható vizszin magasságát, ha meg lesz állapítva, hogy egy felvidéki mérczén észlelt bizonyos vízállás mellett ott mennyi viz halad el — és ezen víztömeg az alsó vidék mérezéjén milyen magasságot foglal el? — Nem kevésbbé fontos vívmány lesz az időközönkint ismétlendő vizsebességmérések alapján kézzelfoghatólag kideríteni azt, hogy az árvizszinnek egyes helyeken tapasztalt emelkedése a szabályozás következménye-e, vagy a megváltozott éghajlati viszonyoknak tulajdonitandó-e ? — Szintúgy nem lesz legutolsó és megvetendő dolog adatokkal kimutatni, hogy miután a töltések által az ősi árterületről kiszorított víztömeg csak kis hányadrészét teszi az anyafolyóban összepontositott víztömegnek, korántsem okozhat némely helyen egy kis hullámtér szűkítés — még árvédelmi szempontból sem — oly nagy bajt, mint a mily hasznos az sok helyen, mederfejlesztés szempontjából, sat. Számtalan más előnyét és hasznos oldalát lehetne még a rendszeresen keresztülvitt vizsebesség méréseknek felhozni; de csak ezekre is reámutatva, elég bizonyossággal láthatjuk már, hogy ezen feladat megoldásával és egyéb vízrajzi felvételeinkkel és tanulmányainkkal, folyóink életviszonyai mily határozottan fognak kibontakozni eddigi ismeretlenségük homályából; mily gazdag forrása fog megnyílni azon adatoknak, melyek a folyóvizek okszerű szabályozásának alapköveit képezik; és mily biztos útmutatót fogunk nyerni a még be nem fejezett szabályozási műveletek tovább folytatásához és befejezéséhez.

Valóban önként fölmerül az a kérdés, hogy Magyarországban, a vizek szabályozási ügyeit intéző elődeink, nem voltak-e áthatva a víztömegek ismeretének ezen rendkívüli fontosságától? — Sohasem mérték-e meg a lefolyó vizek mennyiségét? — Azokat a nagy kiterjedésű és sok költséggel létesített szabályozási művej két, melyekkel 3 millió katasztrális hold földet nyitottak meg a kultúrának, minden számítás nélkül свак úgy érzék szerint hajtották végre? nem gondolván meg azt, hogy a vizektől elhódított földterületek, a szükséges beruházások folytán, idővel oly nagy értéküekké fognak válni, hogy egy esetleges elhibázott szabályozás borzasztó módon boszulhatja meg ezen könnyelműséget? — Nem.

Igazságtalanság volna eltagadni, hogy a régiek is megmérték a vizek tömegét. A szabályozási és ármentesitési munkálatok megkezdése előtt készült tervek mellett — mindenütt ott vannak a legnagyobb vizek tömegeinek megmérését tartalmazó műveletek, még pedig az illető folyamnak mindazon szakaszairól, melyeket még most is legfontosabbaknak és a vizlefolyási viszonyok tanulmányozásához még most is legjellemzőbbeknek ismerünk.

Megrovás tehát nem illetheti elődeinket; a legszükségesebb kérdést: mennyi viz folyik el másodperczenkint az addig ismert legnagyobb vízállásnál, úgy a főfolyók, mint a jelentékenyebb mellékfolyók, minden nevezetesebb szakaszára, az akkori viszonyok szerint s a rendelkezésre állott eszközökkel, nemcsak hogy megoldották, de az általuk talált eredmények még ma is megbecsülhetetlen adatokat tartalmaznak. Hogy kutatásaikban miért nem mentek tovább és a kérdést miért nem merítették ki úgy, a hogy azt jelenleg mi teszszük, arra legjobban megfelel az I akkori korszak irányzata, valamint azon lázas törekvés, mely- S lyel a kilátásban állott gazdasági javakat minél hamarabb óhajtották elnyerni.

De később midőn a vizek lefolyási viszonyait a külföldön is nagyobb figyelemmel kezdték kisérni, történtek nálunk is nagyobb mérvű viztömegmérések úgy az államkormány részéről, mint egyes — ezen dolgok iránt tudományos szempontból kiválóan ; érdeklődő — magánosok részéről. — Lehetetlen e helyen hálával meg nem emlékezni néhai Horváth Ignácz, érdemdús mü- I egyetemi tanárról, mint azon tudós férfiúról, ki senki által nem I kötelezve, egyedül csak a tudomány ösztönzéséből és ennek szolgálatában sem időt, sem faradságot, sem pedig tetemes anyagi áldozatot nem kiméivé a budapesti Duna szakaszon az 1876-ik évi rendkívüli nagy árvíz alkalmával oly nagy terjedelmű és ! részletes vizsebességméréseket végzett, melyek úgy gyakorlati, mint tudományos értékük tekintetében nemcsak hogy Magyar- országon páratlanul állottak, de Európában is az efféle mérések között előkelő helyet foglalnak el. Sajnos, hogy a halál ezt a fiatal tudóst fáradhatlan és sikerdus tevékenysége köréből olyan hirtelenül kiragadta, még mielőtt ezen nagybecsű munkájának számítási részét is saját terve szerint végleg befejezhette volna. —

Valahányszor nagyobb magasságú vizek jelentkeztek egyik ! vagy másik folyón, mindannyiszor ott voltak az arra hivatott

Évkönyv. III. 1888.

7