Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)
Tartalom
74 A FEANCZIAOESZÁGI HIDEOMETEIAI ÉS ÁEVIZJELZÉSI SZOLGÁLAT MEGISMEETETÉSÉ. a feláradt folyó magas vizszinének táplálására miképen hatnak közre. Erre nézve, az egyes geológiai alkotásuk szerint különválasztott gyűjtő területi csoportok külön tétettek vizsgálat tárgyává. A folyók alsó szakaszain a — felül még külön választható — feláradások már oly élesen meg nem különböztethetők, itt már a folyó kevert jellege ezt nehezebbé teszi. Ezen nagyobb folyókra nézve tanulmánytárgyává tétetett az, hogy egy-egy nagyobb árhullám miképen képződött a felülről leérkező többszörös árhullámok összehatásából. Magára Párisra és annak környékére az árvíz viszonyainak lehető legrészletesebb leírása van adva, mely nemcsak a vízmagasságokra szorítkozik, hanem az okozott károk és pusztítások leírását, a belvizek levezetésében és a hajózásnál beállt zavarokat, az elöntött területek nagyságát stb. is adja. A tanulmány különösen kiemeli azt, hogy a központi hidro- metriai szolgálat által tett árvíz előrejelzés, ezen nagy árvízkor mily pontos szolgálatot tett a közjónak, és hogy az előrejelzések határozottsága és biztossága általán a legüdvösebb befolyással volt. Az anyagi károk sokkal csekélyebbek az ember és állatok megmentésére tett intézkedések sokkal czélszerübbek lehettek, miután a bekövetkezendő viz magassága jóval előre volt jelezve. Az eleintén bizalmatlankodó közönség látva, hogy az előrejelzések mily biztonsággal egyeznek a tényleg bekövetkezett vízviszonyokkal, azokat utóbb legnagyobb bizalommal fogadta és azok üdvös hatását általánosan elismerte. Az árvizjelzésre szolgáló és fentebb ismertetett szabályok ezen rendkívül nagy árvízkor is fényesen bebizonyították helyességüket, az előrejelzések és a bekövetkezett vízállások közti csekély különbség, gyakorlati szempontból, elenyésző volt. így a három nappal előrejelzett nagy vízállás teljesen pontosan, a legnagyobb viz alig 1—2 centiméternyi különbözettél következett be. De nemcsak a Szajnán, hanem annak mellékfolyóin is az előrejelzett nagy vízállások, 20—30 centiméter különbözetig elég biztosak voltak. Az 1876-iki nagy viz, mint említve volt, számos fontos vízrajzi adatokat szolgáltatott; ezek közt első helyen, a nagyvizkor tett sebességmérések fontos és már említett eredményeiből, kiszámíttatott, hogy az egész árvíz tartama alatt Párisnál közel 4 milliárd köbméter viz folyt le. A lefolyt és a csapadékból leesettnek számított vízmennyiségéből a már említett lefolyási tényező meghatároztatott. A területek csapadékainak mértani közepéből számított összes vízmennyiség 0'58 lefolyási tényezőt eredményezett. Az egyes áradásokra 052 és 045 tényező nyeretett. A leirt módhoz hasonlóan vannak a Mense, Uh óné, Loire és Garonne folyók árvizei is tárgyalva. Mindezen árvizek tanulmányozásánál a következő két szempontra van fektetve a főtekintet: 1. Az egyes gyüjtő-területeken leesett csapadék és az ebből lefolyásra kerülő vízmennyiség közti összefüggés megállapítására. 2, A mellékfolyók felső szakaszaiból leérkező árhullámok összehatására és azokból az alsó szakaszon beálló nagy árvizek mikénti keletkezésére és lefolyására. Mindezen tanulmányok a csapadékmérő és vizmércze állomások észleleteinek grafikonjaival való igen érdekes összeállítása által vannak illusztrálva. Nevezetesen az egyes mellékfolyók adatai geológiai alkotásuk szerint különválasztott csoportokba vannak állítva, ezek szerint külön csoportositvák a vizátliatlan gyüjtő-területtel bíró torrens és külön a nem torrens folyók vízállásainak grafikonjai. Ezekből azután azonnal látható, hogy a torrens-jellegü folyók, mely csoportja áradt fel és mily mérvben egyszerre ? Minden vizállási grafikonhoz az illető mérczéhez tartozó gyüjtő-terület nagysága, geológiai alkotásának és lejtőségi viszonyainak leírása és jellegzésére vonatkozó jegyzetek vannak közölve. A vízállások kiváló maximum-értékei külön vannak megjelölve. Az egyes grafikonok ily csoportos egymás alá való állítása az áradás egész képét és az egyes folyók összehatását igen világosan mutatja. A folyók alsó szkaszaira nézve, ott a hol már az összes vízmennyiség lefolyik a vízállások külön vannak összeállítva, melyekből a mellékfolyók összes víztömegének megfelelő vízállások és a főfolyónak ebből származó és az összes víztömegnek megfelelő vízállások közti összefüggés könnyen tanulmányozható. Ш. AZ 1882/83. ÉVI TÉLI ÁKVIZEK A SZAJNA VÖLGYÉBEN. A központi hidrometriai szolgálatot vezető mérnökök által az előbbihez hasonló, de még érdekesebb külön tanulmány tétetett, melyről a következőket tartjuk említésre méltóknak. Az 1882—83. évi téli árvizek a Szajna völgyében a nevezetesebb árvizek közé tartoztak és pedig a rendes nagyárvizek osztályába. Ezen áradás osztályozása és jellegzésére mindenekelőtt össze- hasonlittatott ezen áradásnál a fontosabb mérczéken beállt legnagyobb viz és az árvíz alatti összes feláradás az előbbi évek nagy árvizeivel, továbbá összehasonlittattak azon körülmények, melyek alatt ezen árvíz előállott az azelőtti nagyvizek hason körülményeivel, ebből kitűnt, hogy ezen árvíz is a téli árvizek azon jellegző típusához tartozik, mely nem egy nagyobb csapadék folytán előállott egyetlen áradásból, hanem több kisebb áradás összegezéséből származik, melyek egyenként bár jelentéktelenek, összeségükben mégis erős áradásokat okoznak. A tanulmány mindenekelőtt a csapadékviszonyokat tárgyalja. Táblázatilag összeállittattak az 1882/3. téli évszak azon csapadék csoportjai, melyek folytán az egyes élénken megkülönböztethető feláradások keletkeztek. Továbbá összeállittattak ezen csoportok együttvéve, még pedig a Szajnavölgy legjellegzőbb észlelési állomásaira. Továbbá egy részletes táblázatban össze vannak állítva minden állomáson az évi közép-csapadék és az eddig volt nevezetesebb árvizeknek megfelelő csapadékmennyiségek és ezek viszonyai az évi közép-csapadékhoz. A kérdésben levő 1882/3, évre mindezen adatokat kiszámítva, főleg az áradást okozott csapadékmennyiség viszonya az évi középhez az, mely az összehasonlítás legjellegzőbb alapját képezi. Látni ugyanis, hogy az előbbi árvizek, melyikéhez áll a
