Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)
Tartalom
A FRANCZIAORSZÁGI HIDROMETRIAI ÉS ÁRVIZJELZÉSI SZOLGÁLAT MEGISMERTETÉSÉ. 73 nyak és gyors lefolyásuak lehetnek. Az előbbiekben foglalt előre jelzés a tanulmányban alaposan indokolva van. Táblázatilag összeállittattak a Szajnavölgy legfontosabb és jellegző csapadékmérő állomásainál a téli évszak átlagos csapadék- mennyiségei a rendelkezésre álló hosszú évsorozatból. E mellé fel lett tüntetve két feltünőleg száraz téli évszaknak évszaki csapadékmennyisége ugyanezen állomásokra, és azon viszonyszámok, melyek megmutatják, hogy ezen száraz évszakokban az egyes állomásokon észlelt csapadék hányadrészét képezi az ugyanezen állomásra kitüntetett átlagos évszaki értéknek. Ily módon összehasonlítási alapot nyervén, ehhez azután a kérdésben levő 1873—1874. évi téli évszak csapadékmennyisége és annak az átlaghoz való viszonya ki lett tüntetve. Ebből látszott, hogy a kérdéses viszonyszám a például felvett száraz évszakok hasonnemü viszonyszámainál átlag sokkal kisebb. A mi a vízállásokat illeti: a tanulmány kimutatta, hogy az 1873—1874-diki télen és tavaszon a vízállások átlaga rendkivü kicsiny volt. Erre nézve közöltetett, hogy még a száraznak elismert években is a vízállások magasabbak voltak, mint a kérdésben levő évszakban; igy például a részleteket elhagyva, ha csak az egész évszaki (november—április) közép vízállást vesszük tekintetbe, ez 1873—1874-ben 0‘61 volt, mig 122 év vízállásaiból kiszámítva, ugyanezen évszak közepei közt csak egy van, a mely ennél kisebb volt és csak hét esetben volt 1 ‘00-nél kisebb, a melyek már a feltünőleg száraz évekhez tartoznak. A Szajna forrásaira vonatkozó mérések megmutatják, hogy azok vizhordata a télen át folyton szaporodik és márcziusban szokta a maximumot elérni, a kérdésben levő év forrástáplálékai pedig, melyek a tanulmányban a többi évekével táblázatilag össze vannak hasonlitva, azt mutatták, hogy ekkor azok vizhordata csekély volt. De ugyancsak a források tápláléka, ha a téli csapadék csekély is volt, még lehet aránylag kielégítő, ha az ezen telet megelőző ősz és nyár rendkívül csapadékdus és ez által az altalaj telítve volt, ezen pontra nézve is kimutatta a tanulmány, hogy a kérdéses évben ez fordult elő. Mindezek és a Szajna völgyére megállapított általános elvek alapján a következtetések igy lettek összefoglalva: Bár azt előre meghatározni nem lehet, hogy a most következő nyár és ősz alatt lesznek-e és mily mérvű esőzések, de az előbbiek nyomán ki lehet mondani, hogy júniustól októberig a Szajnavölgy forrásainak és folyóinak vizhordata körülbelül a legkisebb lesz, mely eddig észleltetett. Az október után következő viszonyokat előre meghatározni nem lehet. Hogy a jelzett rendkívüli csekély viz be ne következzék, arra csak rendkívül nagy csapadékok esetén lehetne számítani, a mi az év ezen szakában, a meglevő észlelések szerint, csak minden száz évben egyszer fordul elő. A fenti tanulmány érdekes következtetései, melyek mint a következmények megmutatták, igazaknak bizonyultak, mint látható, nemcsak tudományos, hanem igen nagy gyakorlati értékkel bírnak; különösen a mezőgazdasági viszonyokra, az öntözési, vizhasználati telepekre, a hajózási csatornák táplálhatására és igy a hajózhatásra, a vízvezetékekre, és számos gazdasági és ipari vállalatokra stb. igen fontos előzetes figyelmeztetést képez, Évkönyv. mely az illetőknek nagy hasznára lehet, és az ennek tudatában tett intézkedések által a nagy összegekre menő és nemzetgazdaságilag az egész országra veszteséget képező károk nagy része elhárítható. П. AZ 1876-IK ÉVI ÁRVIZEK TANULMÁNYA. Francziaország legtöbb folyóinál 1876-dik évben igen nagy árvizek voltak, melyek hidrológiai tanulmányozásra igen érdekes adatokat voltak hivatva szolgáltatni. Nem is mulasztotta el Bel- grand és Lemoine ezen év vízviszonyaival különösen és behatóan foglalkozni és azt egy külön tanulmányban tárgyalni, melyből a legfontosabb pontokat a következőkben ismertetjük. A párisi mércze vízállásait az 1876-dik árvíz alkalmával összehasonlítva a többi árvíz vízállásaival, kitűnt, hogy az a rendkívüli árvizek sorába tartozik; továbbá, hogy az egyike azon jelegző árvizeknek, melyek a Szajna áradásainak jellegét egész hűen tükrözik yissza. Nevezetesen a IV. fejezetben említett és a Szajna völgyére jellegzetes nagy árvizekhez tartozik, melyek a torrens mellékfolyók többszöri feláradásának összegezéséből és ezen egyes áradások közt a nem torrens folyók folytonos lassú táplálása által okoztatik. Ezen általános törvényre, mely ott ki lett fejezve, az 1876-diki rendkívüli nagyviz újabb bizonyító példát szolgáltatott. A tanulmány a mellékfolyók egyes feláradását külön-külön elemezi. A felső folyók vizállási grafikonjai mutatják, hogy azok mily egymásutánban és az egyes folyókon mily mérvben jelentkeztek. Főleg külön meg van vizsgálva a folyó felső szakaszain és a torrens folyók gyüjtő-területén előállott meteorologiai jelenségeknek szerepe az egyes áradásokban, a tekintélyes csapadék- mennyiségek hatása és az azok folytán származott nagy vízállások összehasonlittattak az azelőtti nagyvizek viszonyaival, a mi érdekes eredményeket szolgáltatott a jövőre is. így az 1876-diki árvízkor a torrens jellegű folyók hét tisztán elkülöníthető feláradást mutatnak. Az ezen feláradások közti magas vizszin lassú táplálását a nem torrens mellékfolyók vízmennyisége teljesítette. A gyüjtö-területek legjellegzőbb helyén levő csapadékmérő állomásokról egybeállittattak a hét feláradással korrespondeáló csapadékmennyiségek külön hét csoportban. Ezek továbbá állomásonként akkép összegeztettek, a mint azok a feláradás tartama alatt, továbbá a feláradás előtt leesett hó mennyiségéből, végül az árvíz feláradása és apadása idejében összesen mutatkoztak. Ezen számos adatból azután az egész Szajna völgyére a csapadék-átlagok kiszámíttattak, még pedig külön az áradás idejére, külön az olvadást megelőző hó és az áradás idejében esett csapadékra, és végül az olvadást megelőző hó, és az áradás és apadás idejére együttesen. A levont következtések legfontosabbja az volt, hogy a magukban csekélynek látszó, de egymás után többször is ismétlődő, tavaszi esőzések aránylag igen nagy áradásokat képesek előidézni, főleg a folyók felső gyűjtő területén. A nem torrens jellegű mellékfolyók áradási viszonyai külön tárgyaltattak és grafikai vízállásokkal ki lett mutatva, hogy azok 10
