Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)
Tartalom
Á FRANCZIAORSZÁGI HIDROMEtRIAI ÉS ÁRVIZJELZÉSI SZOLGÁLAT MEGISMERTETÉSE. 71 A Yonne feláradása Sens-nál és a Seine-é Montereau-nál kiszámítható. 1. Ha a Yonne-folyó clamecy-i és az Armaneon aisy-i mér- czéinek feláradási közepét 1'2-el szorozzuk. 2. Ha a Yonne clamecy-i mércze, a Causin avallon-i és az Armaneon-nak aisy-i mérczéin észlelt feláradások közepének 1 '3 részét veszszük. Ha, a mi ritkán fordul elő, a Szajna maga nagy áradásban van és ekkor a Yonnenak egy újabb nagy áradása következik, akkor ez Montereaunál nehány deciméterrel több áradást okoz. Az áradás leérkezése Aisy-Clamecy és Sens közt átlag 1 naptól — 17г napig, Aisy-Clamecy és Montereau közt 2 napig, Montereau és Meliun közt 12 óráig tart. A fentebbiekben közölt példákból látni, hogy az alkalmazott szabályok egyszerűek, és a vízállások összeállítása alapján nyert következtetések és kombinácziók utján nyerettek. Ott, a hol az összefüggés kissé bonyolódottabb, erre egyszerű képletekbe foglalt szabályok lesznek alkalmazva, igy például a Marne damery-i mérczére nézve a mérczén bekövetkezendő magasság (D) a saint-disier-i magasságból (S-D) és az Ornains-nak Faius- nél levő magasságából (F) számittatik ki. D = (S — D — 0-4 — 0-6 F). ß ß egy oly koefficziens, mely a vízállás változásával változik és melyre nézve a vízállásokból a változó értékek gyakorlatilag határoztattak meg. Azon íolyóknál, melyek regime-je kevert, azaz változólag torrens és nem torrens mellékfolyók által tápláltatnak, ott az árvíz előre meghatározását már nehezebb megalkotni. Ily esetekben sokkal több tényezővel és körülménynyel kell számítani, a mi az előrejelzés biztonságát is kedvezőtlenül befolyásolja. így például a Marne alsó szakaszainak áradásai származhatnak a felső Marne-ból, ekkor az áradás lassan jön és az árhullám lent ellapul abban a mértékben, melyben előre halad. De származhatnak a feláradások azokból a torrens folyókból, melyeknek árhullámai gyorsan lehaladnak és hirtelen áradásokat okoznak. Ha az első eset áll be, tehát tisztán a felső Marne-ból szárzik az áradás, akkor a damery-i mércze feláradásának 06 része adja a chalifert-i mércze feláradását. Ha azonban a torrens folyók áradásaival esik össze, akkor minden esetben a meglevő adatok alapján külön kombinácziót kell tenni. Ezekre az előbbi esetben közölt képlethez hasonló képletet lehetett megalkotni. A képletek és gyakorlati számítások eredményeinek ellenőrzéséül szolgál még azon eljárás, hogy a beérkezett vízállásokat összehasonlítják a rendelkezésre álló számos árvíz adataival, és kikerestetik az árvizek közül egy olyan eset, mely a kérdéseshez legközelebb áll és az akkor beállt vízállásokkal lesznek az előre jelzések eredményei összehasonlitvé. Az árvíz előre jelzése igen nehéz lesz, ha a főfolyó apadásban van, és ekkor érkezik le valamelyik mellékfolyó árhullámja, mert ilyenkor nehéz megállapítani, hogy az uj áradás mennyiben konpensálja az apadást. Erre is a meglevő adatokból lesznek gyakorlati szabályok levonva. így például Párisban, ha az apadás 24 óránkint körülbelül 03 méter, akkor a közölt szabályok alapján nyert eredmények 25%-al kisebbitendők stb. A fennt említett általános szabályok azonban, melyek ily modorban minden folyóra megállapittattak, nem képeznek abszolút helyes szabályokat. Ezek alkalmazásánál a gyakorlatban minden egyes árvíznél külön tekintettel kell lenni a fellépő körülményekre. Ezen körülmények mikénti számbavételét nagyon elősegíti az egész Szajna-medencze hidrológiai viszonyainak alapos ismerete, mely lehetővé teszi, hogy a gyiijtő-terület bármely részében előfordult meteorolgiai tüneménynek egy-egy árvízre való befolyását legalább közelítőleg meg lehet állapítani. Az árvizjelzési szabályok, miután azok nagyrésze csak közepes árvizek adataiból lettek levonva, biztonsággal csak ezen árvizekre adnak kellő adatokat ; nagyobb árvíznél pedig az ártér elbontásával és az elborított tér folytonos nagyobbodásával a viszonyok lényegesen megváltozván, mindezek befolyását egyedül csak azáltal lehet számba venni, hogy más hasonló árvizek alkalmával tapasztalt befolyás nagyságát a kérdéses esetre alkalmazzuk. Egyáltalán az árvizjelzési általános szabályokat minden esetben külön kell az árvizek viszonyaihoz alkalmazni. Megjegyzendő, hogy minden egyes ujabbi árvíz uj anyagot szolgáltat az árvizjelzési szabályok javítására és tökéletesbité- sére és ez által egyszersmind a mederviszonyokban beállt változások befolyását is számba lehet venni. Л felső mérczékre vonatkozó árvizjelzések. Az előbbi czikkben a folyó alsó szakaszaira vonatkozó azon árvizjelzési mód közöltetett, melyben a vízállás előrejelzése a felső mérczék adataiból történik. De az árvizjelzési szolgálat kiterjesztése a folyók felső szakaszaira szükségessé tették, hogy a leesett csapadék mennyiségéből is előre jelezhető legyen a bekövetkezendő árvíz magassága. A leesett csapadék adataiból a bekövetkezendő vízállás előrejelzésénél igen sok tényező szerepel. Mindenek előtt meghatározandó minden gyüjtő-területre azon csapadék mennyisége, mely a talajt telíti és a melyen túli mennyiség már számításba veendő. — E czélból a vizáthatlan területeknél a csörgedezés (point de ruisselement) a vizátbocsátó területeknél pedig a telítés pontja (point de saturation) bir fontossággal. Az erre vonatkozó adatok megnyerése czéljából össze- állittattak a felsőbb kisebb folyók áradásai és az azokat megelőző csapadékmennyiségek a gyüjtő-területek legfelsőbb állomásairól. Ezen táblázatokban a folyó és mércze nevén kívül a fontosabb feláradások nagysága és tartama és az azokat megelőző csapadékok nagysága és tartama van feltüntetve. — Ezen igen számos adatot tartalmazó táblázat nyomán az egyes évszakok megkülönböztetésével, a leesett csapadékból a bekövetkezendő áradásokra közelitő értékeket lehet kombinálni. Ugyanezen kérdésre nagy szolgálatot tesznek az úgynevezett «lefolyási tényezők» (coefficient d’ écoulement) vagyis azon viszonyszám, mely kifejezi, hogy a leesett csapadéknak hányadrésze kerül lefolyásra. —Ezen koefficziens adjalegjellegzőbben az illető terület vizáthatlan vagy vizátbocsátó voltát.
