Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)

Tartalom

70

A FRANCZIAORSZÁGI HIDROMETRIAI ÉS ÁRVIZ.JELZÉSI SZOLGÁLAT MEGISMERTETÉSE.

Darcy cső, Woltmann szárny és a Lagrené-féle rheométre nevű sebességmérő műszerrel tett mérések alapján adódott ki.

Egyáltalán lehetőleg a közelitő és egyszerűbb sebességmérő módszerek használtattak, de lehetőleg számos helyen és sok vízállásnál törekedtek adatokat nyerni. Ezen adatok beszerzése gyorsan és kevés költséggel volt eszközölhető és eredményeik a gyakorlatot teljesen kielégítették. így például az 1882—1883. nagy árvíznél Párisban tett számos mérésen kívül a Szajnának Páris alatti 126 kilométeres szakaszán Elbeufig hét helyen átlag 18 kilométer távolságban eszközöltettek mérések, még pedig többször és közel a legmagasabb vízálláshoz, de mindezen mérések egyszerű készletekkel történtek és legnagyobb részt úszókkal való és felületi szárnymérések voltak.

Hasonló módon mint a Szajnának számos szakaszán, lettek a Szajna tekintélyesebb mellékfolyóin és azoknak több szakaszán, számos vízállásnál a víztömegek mérés utján meghatározva és a különböző vízállásokból azok tömeg-görbéje megszerkesztve, hogy a kisebb mellékfolyók víztömege is kimutatható legyen. E czélra a rendelkezésre álló számos mérés, melyek legnagyobb része úszókkal teljesittetett, gazdag anyagot szolgáltatott.

A kimutatásokon kívül még grafikai utón is ki lettek a különböző folyók és folyószakaszok tömeg-görbéi tüntetve, melyekből látni, hogy az egyes vízállásokban mennyi a másodperczenkénti víztömeg, ami főleg az árvizjelzésnél, az árhullámok által szolgáltatott víztömegekre nézve igen nagy szolgálatot tesz.

YH. az Árvíz jelzése.

Az árvizek előre jelzése, mint egyike a francziaországi hidro- metriai szolgálat elé kitűzött feladatok legfontosabbikának, az összes eszközölt tanulmányok közt a legkiterjedtebb és kétségkívül a legtökéletesebb.

A valamely folyón bekövetkezendő árvíz magasságát közelítőleg előrejelezni kétféle alapon lehetséges.

Vagy a gyüjtő-területeken észlelt csapadékmérő-állomások eredményeiből, vagy a felső kisebb tápláló folyók és a főfolyó felső mérczéinek adataiból.

A csapadékmennyiségekből teendő előrejelzés azonban igen bizonytalan, számos tényező befolyása alatt áll és azokból elegendőleg pontos adatokat következtetni sok helyen, a viszonyok összetettebb volta miatt, alig lehetséges.

Az árvizjelzések legnagyobb része a másik elv alapján történik, ugyanis a gyüjtő-területek felső szakaszain levő gyiijtőfolyók mérczéi alapján.

Ezek képezik Belgrand óta a vízállások előrejelzésének alapját. Az ily módon történő előrejelzéseknél a gyüjtő-területek vizáthatlan és vizátbocsátó természetük szerinti megkülönböztetése az előrejelzésre teendő kombinácziókat igen megkönnyítik. Nevezetesen kitűnt a vizsgálatokból, hogy:

1. A torrens folyók árvizhullámjai legelőször haladnak el Párisnál, és a nem torrensek csak a magas vizszin fentartására és táplálására szolgálnak.

2. A Szajnavölgy csapadékviszonyaiból kitűnt, hogy az összes folyók áradása közel egy és ugyanazon időben áll be, és az áradások intensitása aránylag ugyanaz, tehát a következtetések alapjául csak kevés számú, de általán jellegző vizmércze adatait kell használni, bogy a torrens folyók és magának a főfolyó- nak áradásai közti viszonyt megállapíthassák.

Miután az áradások maximumára csak a torrens és vízhatlan gyiijtő-területtel biró folyók fontosak, ennélfogva az összefüggés főleg ezekre lett megállapítva.

A torrens mellékfolyók és a főfolyó alsó vizmérczéi közti összefüggés nem a vizmérczék vízállása, hanem a feláradások nagysága szerint lett az egyes mérczéken megállapítva.

Az eljárás a következő: számos árvíz vizállási adataiból összeállittatnak a felső mérczék egyes feláradásainak nagyságai és az ezekkel korrespondeáló, azaz ezekből származott és a főfolyó alsó vizmérczéjén észlelt feláradások nagysága is.

Ezekből tisztán empirikus utón, kísérlet számítások és átlag értékek által, egy oly lehetőleg egyszerű gyakorlati képletre lehet jönni, melynek alapján a mellékfolyók feláradásából a főfolyóét ki lehet számítani.

Ily eljárással alkotott és a következőkben közölt szabályokkal Belgrand 1854 óta három nappal előre jelezte a Párisban beállandó vízállást, kellő és a gyakorlatot teljesen kielégítő pontossággal.

Később Lemoine hasonló utón nyert szabályokkal az árviz- jelzést a Szajna főbb mellékfolyóira is kiterjesztette.

Arvizjelzési szabályok,.

A fentebb említett gyakorlati módon leszármaztatott árviz- jelzési szabályok megismertetésére és azok mikénti alakjára legegyszerűbbnek látszik egy nehányat példaképen közölni:

Párisra a párisi «Pont de la Tournelle» hídon levő mérczén bekövetkező feláradás nagysága a következő nyolcz vizmérczén észlelt feláradásának közepének kétszeresét képezi. Ezen mérczék:

1. a Yonne folyó

2. a Cousin «

3. a Armanem «

4. a Marne «

5. a « «

6. a Aisne «

7. a Aire «

8. a Sault «

chamery-i mérczéje avallon-i «

aisy-i (i

chamont-i «

saint disier-i « sz. menehonod-i « vraincourt-i « vitry le brulé-i «

ha a 3. alatti adat hiányos lenne, helyette Armaneon és Brenne feláradásának közepe veendő.

Úgyszintén az egyik-másik mércze-adat hiányossága esetén számítások által más mércze adataival helyetesithető.

Ugyancsak a páris-i mércze feláradását közelelitőleg más utón is lehet gyakorlati szabálylyal meghatározni, mely az előbbihez hasonló módon van megalkotva és ezen szabály az előbbinek mintegy kontroljaképen szolgál.

Az árhullám lehaladásának gyorsasága a felső vizmércze- állomásoktól Párisig 3'4 nap. — Ha az árhullám a Yonne vagy Grand-Morintól származik: három nap, ha a felső Marne-tól jön hat nap. Ez a közönséges árvizekre szól, a rendkívüli árvizekre a lehaladás lassabban történik.

A Szajnának Mantes-nál bekövetkező áradására ugyanazon szabály áll, mint Párisra. Csak ha az Oise áradása nagyobb mint a Szajnáé, átlag 03 méteres többlet lesz hozzászámítva. Az árhullám lehaladása körülbelül egy nap alatt történik.