Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)
Tartalom
A FRANCZIAORSZÁGI HIDROMETRIAI ÉS ÁRVIZJELZÉSI SZOLGÁLAT MEGISMERTETÉSE. 67 jellegének kiismerése által számos árvizjelzési és folyamszabályozási szempontból fontos elvek meg legyenek állapithatók. De bármennyire összetetteknek és jelenségeikre nézve különbözőknek is látszanak valamely folyószakasz árviszonyai, mégis szorgos tanulmányozás és szétválasztás után egyes jellegzőbb árvíz-tipusokat lehet felismerni, melyek szerint az összes árvízi jelenségek szétválaszthatok és mely árviz-tipusok tanulmányozása a vizsgálatok folyamát igen megkönnyíti. Ezen jellegző árviztipusokban tükröződnek vissza a gyűjtőterület hidrológiai összviszonyai. így a Szajna áradásai Párisnál két kiváló típus szerint választhatók szét; és a pedig a szerint, a mint az árvíz előidézésében a vizáthatlan területek torrens folyói vagy a vizátbocsátó területek nem torrens folyói dominálnak: 1. Minden heves és abnormális meteorologiai jelenség, úgy mint egy hosszabb csapadékdus időszak után beálló heves esőzés vagy hirtelen olvadás, egy oly áradást okoz, melyben a torrens jellegű folyók szerepe uralkodó; az ilynemű áradás Párisban hirtelen emelkedést okoz, de az árvíz magassága ilyenkor csak igen rikán múlja felül a rendes magas vizek nívóját Párisban, még akkor sem, ha fent az mellékfolyókon az árvíz magassága igen nagy lett volna. Egy ily árvíz tartama Párisban 4—5 nap. Ezen szabály alul kivételek csak ritkán fordulnak elő és ezért 1732 óta csak hat esetben volt (közben jégtorlódás folytán is) ily áradások esetében is négy méternél magasabb viz. A hosszabb tartamú akár folytonos, akár közben megszakítással jelentkező esőzések, még ha azok intenzitása nem is nagy* kettős módon hatnak közre az árvíz előidézésében. Ezek a nem torrens folyók lassú, de tartós és folytonosan táplált feláradásokkal, tehát tartós magasabb viznivót okoznak, de másrészt a torrens folyók egyes gyorsan lehaladó árhullámjainak képződésére adnak alkalmat, melyek azután a már is magas tartós nagy viz- szint még inkább felemelik. Egy ily tartós és nem torrens áradás összetalálkozása egy torrens árhullámmal adja a rendkívüli árv- zeket és ezen torrens árhullám lehal adása szokta az árvíz maximumát előidézni. A fenti két típus szerint tehát az árvizek egyszerűek és összetettek és utóbbiakban torrens vagy nem torrensek. Ezen általános felosztás szerint az egyes árvizek csoportosíthatók. így nevezetesen az évszakok szerinti felosztás szempontjából. A nyári árvizeknél a talaj erős beszivódása és az elpárolgás következtében a vizátbocsátó területek inkább a források táplálására, de nem az árvizek előidézésére hatnak közre és itt a vizáthatlan területek torrens folyói azok, melyek az árvizek előidézésében szerepelnek. Ilyenkor két vagy több torrens árhullámnak (mint a felső Szajna és a Yonne) egymássali összetalálkozása | ritkább és ezek rendesen egymás után folynak le. Ezen viszonyok némileg megváltoznak, ha abnormális csapadék-viszonyok folytán az altalaj vizzeli telítése bekövetkezik, a mikor azután a vizátbocsátó területek is közreműködnek. A téli évszak árvizeinél, a mikor ugyanis hosszabb tartamú csapadék-düs időszak után, a talaj vízzel telítve lévén, a vizátbocsátó területekre esett csapadéknak is egy igen jelentékeny része kerül bár lassúbb lefolyásra, ezen területek is bírnak az árvizek előidézésében jelentékeny szereppel és mint fentebb említve volt, a magas vizszin tartósságának előidézésére szolgálnak. Ily árvizeknél tehát inkább az esőzés tartóssága, mint intenzitása azon mérvadó körülmény, mely az árvíz keletkezésében közreműködik. Bizonyítják ezt a régibb idő óta rendelkezésre álló adatok is, midőn feltűnő és rendkívülinek nevezhető csapadék beállása nélkül tisztán annak tartós volta szolgált a rendkívüli árvizek előidézésére. Általában összefoglalva az eredményeket, azon végkövetkeztetés lett vonva, hogy: Egyetlen egy, bár rendkívüli, meteorologiai jelenség nem idéz elő 4'50—4'70 méternél nagyobb és 4—5 napnál tovább tartó feláradást. A rendkívüli árvizek pedig többszörös feláradásokból adódnak össze, melyek bár nem is rendkívüli magasságú, de tartamukra nézve nagy csapadékok által okoz- tatnak. Az árvizek típusainak mintájaképen közölve vannak a tizennyolczadik század eleje óta volt legnevezetesebb árvizek viz- állási grafikonjai, hol a vízállások már normális vízre vannak redukálva. Ezen rajzok az árhullámnak mikénti alakulására igen tanulságosak. b) Л Szajna ái vizeinek magassága Párisnál. Az árvizviszonyok mikénti alakulásának tanulmányozására, a Szajnának párisi vizmérczéjéről 1649. év óta rendelkezésre álló vizállási adatok igen gazdag anyagot szolgáltattak. Mindenek előtt az összes vízállások, történeti adatok nyomán, a «Tournelle hid» mérczéjének normális kisvizére lettek vonatkoztatva. Egy táblázatban összeállitattak az eddig volt legnevezetesebb árvizek 1649 óta a Párisban észlelt vízállások nyomán — ilyen árvíz volt 1883-ig: a XVII. századból 7, a XVIII. századból 23, a XIX. századból 33, összesen 63 árvíz. Ezen táblázatban külön a téli, külön a nyári évszak árvizei és ezek is még 3—3 havi alcsoportok szerint állíttattak össze, még pedig: november—január I „ , , , ... I téli csoportokban, február—április J május—julius ........I , ,,, í nyári csoportokban, augusztus—október | Úgy a nyári, mint a téli évszakok árvizei azonkívül két főosztály szerint rendeztettek, nevezetesen rendes magasságú árvizek (5—6 méterig) és rendkívüli magas árvizek 6 méteren felül. Ezen árvízi táblázatból látni, hogy az egyes évszakokban mily magasságú árvizek szoktak rendesen, milyenek ritkán és kivételesen fellépni. így Párisban a téli évszakokban az 5—6 méter közti magasvizek a rendesen fellépő árvizek, — a 6 méteren felüliek rendkívüliek és a 7 méteren felüliek kivételesek. A nyári évszakokban 3’5 méter a rendes, 4'5 méter a rendkívüli, ezenfelül pedig a kivételes árviz. A mi az egyes évszakokban az árvizek gyakoriságát illeti, az a hosszú évsorozatból (1733—1882) igen szépen látható. — így 150 év alatt a téli évszakban 31 rendes és 12 rendkívüli árviz volt, melyeknek az egyes hónapok szerinti fellépése külön van kimutatva. 9*
